Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

HORVÁTH JÁNOS: A Rippl-Rónai tanítványok. Rippl-Rónai művészetének hatása az 1910-es években Kaposváron

átvenni, ami nem az enyém. Mindenki fessen a maga módján. Ezzel véget is ért a korrektúra. Kimentünk a parkba uzsonnázni."

18 Rippl-Rónai sok évig hagyta, hogy a fiú az ő stílusában tanuljon meg festeni. Aztán látta, hogy eljött az idő, amikor az önálló fejlődés gátja lenne, ha úgy engedi a művészi pályára. A Munkácsy segédeként szerzett tanulság, az epigonná válás veszélye okán kellett szólnia. A kurtára szabott felszólítás drámai eltaszításként hatott a fiúra. Érzelmileg is elszakadtak egymástól. Az ifjú Martynban fájó indulatok kavaroghattak, mert olyan gond szakadt rá, amellyel az addig boldog, önfeledt festészeti játékában még nem találkozott. Az 1920-as években történt levélváltásukat ismervén, nem rendeződött a kapcsolatuk, sőt inkább elmérgesedett.

19 Martyn első kiállításán, Kaposváron a Korona Szálló nagytermében már Dürer szellemében készült, öregasszonyt, önarcképet ábrázoló festményekkel szerepelt. Majd csak a párizsi évek munkája során alakul ki egyéni festői világa. Rippl-Rónai Ödönben nagyobb tapintat, vagy tán pedagógiai érzék volt, mint a művészben. Pénzt adott, egy-egy csekély összeget a gyermek Martyn Ferenc képeiért. A múzeumba került gyűjteménye megőrizte a kezdő művész meglepően ripplis szemléletű alkotásait. Ödön utolsó helyszínű, Rózsa utcai magánmúzeumának felirat tábláját Martyn készítette. Bernáth Aurél (1895-1982) művésszé válásában áttételes és bonyolult Rippl-Rónai József szerepe. A mentorként működő közbülső személy, Rippl-Rónai Ödön volt, mint az átjárás kulcsa kettejük között. Bernáth Aurél nem szerette Rippl-Rónait. Művészi jelentőségével tisztában volt. Az így éltünk Pannóniában című regényében gyönyörűen ír Kaposvár művészeti fénykoráról, Ödön bácsiról, annak gyűjteményéről. De történelmietlen látással, úgy festi le, mintha mindaz nem Rippl-Rónai nyomán vált volna rendkívülivé. Érzelmeit nem fékezve csipkelődésre is ragadtatta magát a nagy művésszel szemben. Addig, amíg Ady Endre így nyilatkozik: „Büszke és irigy vagyok egy szép és nagyszerű úrra, akit Rippl-Rónai Józsefnek hívnak az emberek idelenn s az angyalok odafenn..."

20

, az újabb korosztály igazságtalan képviselője lehúzza a Mestert egy balkáni kontextusba. Bernáthból a gúny szól, amikor a művészt szamárkordén ülő Buddha szoborként írja le. Holott tisztában volt vele, hogy Rippl-Rónai hiú volt, és sokat adott a külső megjelenésre.

21 Bernáth édesapja a rendhagyó modorú Marcali ügyvéd volt, aki elhagyta családját. Elváltak szülei, mert a különc apa, duhaj társasági életet folytatott.

22 A család szétesése lelki sérülést okozhatott Martyn Ferenc szóban elmondott visszaemlékezései 1956-ban Közli Hárs Éva: Martyn Ferenc. Budapest, 1975. 19 Rippl-Rónai József és Martyn Ferenc levelek a Rippl-Rónai Múzeum adattárában. 20 Vasárnapi Újság, 1915. szeptember 19. 21 Bernáth Aurél: így éltünk Pannoniában. Szépirodalmi Könyvkiadó 1956. Személyesebb dolgokról 319. old. 22 Bernáth Aurél: igy éltünk Pannoniában. Szépirodalmi Könyvkiadó 1956. Marcali. 25. old.) Bernáth Aurél: Kávéházi részlet, 1914. pasztell, papír, 21,8*15 cm, RRM Bernáth Aurél: Ifjúkori önarckép, 1914. olaj, karton, 21*14 cm, RRM