Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

HORVÁTH JÁNOS: A Rippl-Rónai tanítványok. Rippl-Rónai művészetének hatása az 1910-es években Kaposváron

Rippl-Rónai tanítványi körét, az idetartozó életrajzi mozzanatokat, a helybéliekre gyakorolt nevelő, tudatformáló hatásokat próbáljuk feltérképezni. Az 1908-ban birtokba vett új otthon, a kaposvári Róma-hegyen álló Róma-Villa, több mint a művész alkotói környezete: a modern művészet új centruma lett. RipplRónai József a festészet megújításáért vívott sikeres harcával példaképpé vált. A vele szimpatizáló művészekkel barátságot tartott, a megrögzött felfogásúkat szigorú kritikában részesítette. Spontán szerveződve, a családi kört fokozatosan a baráti társaságra kiterjesztve tágult a művészi élet körülötte. Ő valójában nem is szervezett, inkább „udvartartást vitt". Az udvar az ő szép parkos műterme. Akikről arcképet festett, vagy lerajzolt, átestek a magán szféra szűrőhálóján. Azt az embert ő valahol a gondolatában, kíméletesen, vagy fölényes gesztussal a „helyére tette". Lehet a modell érdekes karakter, megszeretett barát, szép arc, eladható portré. A ránk, utókorra maradt képekről mindez leolvasható. „Természete szerint zárkózott, szinte szemérmes ember volt, kitől magától csak közvetlen hozzátartozói tudhattak meg egyet-mást, igen keveset. Igazán alig engedett valakit a maga közelébe, a tudakozást, a bennsőjére föltett kérdést mindenkor tréfálkozással ütötte el. Kevés barátja volt, néhány kiváló francia és magyar művész, nevezetesen Vaszary János. A szegényeket szerette és idegenkedett kora hivatalos nagyságaitól. Órákig elbeszélt egy sorstalan festővel, átadva tudománya egy részét, de elkerülte azt, hogy Benczúr Gyulával találkozzék, kinek nevét soha ki sem ejtette. Könyörtelen volt, ha művészetről esett szó és bár nem hangoztatta, ismerte saját életművének jelentőségét, öntudatos, büszkeség nélkül önérzetes maradt."

1 Rippl-Rónai József életútját ismerve találunk egy fontos vonást, a magánéleti, családra, otthonra intézményesített gondolkodásmódot. Ő maga nőtt fel egy privát intézménnyé. Magányos küzdelmében, rákényszerülve vált saját ügyeinek intézőjévé, karrierjének kovácsává. El kellett szakadnia attól a világtól, amelyben szocializálódott. Fiatal korában, patikus segédként és házitanítóként ránevelte a sors a fölötte álló úri világ iránti meghajlásra, a szolgálatkész modorra. Pedagógus családba született, ahol a tisztelettudást, a nagyon szerény és mértéktartó magaviseletet, hivatali ranglétra iránti alázatos szolgálatot kellett megtanulni. Az apa kitüntetett oktató volt. A négy Rippl fiú felnevelésében elsőként nem a feltörekvés, hanem a tisztesség és szeretet érvényesült. A kisvárosi polgári ambíció a biztonságra való törekvéssel karöltve működött. Ezeket a józan szabályokat Rippl-Rónai József művészi karrierje törte össze. A biztost váltotta bizonytalanra, amikor huszonegy éves korában a gyógyszerészettel szakítva, gróf Zichy Ödön két fiának volt a házitanítója lett. Csak féligmeddig vált be a titkos számítása, hogy a grófban a művészi tanulmányokhoz szükséges mentort szerezzen. Martyn Ferenc: Rippl-Rónai arcképéhez. In.: Visszaemlékezések Rippl-Rónai Józsefre. Kaposvár, 1958. A feudális kor igénye szerinti alázatos hangnemű segély- és ösztöndíj kérvényező leveleket felváltotta a rövid, lényegre törő, radikális fogalmazás - magaviseletben, szóban és képekben egyaránt. Nagy kockázatot vállalt azzal is, hogy miután Párizsban Munkácsy segédjeként beilleszkedett a felső társasági életbe, elhagyta azt a kört, amikor a sorstalansággal fenyegető modern festők útjára lépett. Palástolt indulattal lezajlott láncolatos önérzeti lázadások tették őt festőforradalmárrá. Nem akart Munkácsy utánzó lenni, nem akart a műkereskedők zsánerkép megrendelésére dolgozni, nem akart az akadémikus magyar művészeti viszonyokba beilleszkedni. A vasutas ranglétra alsó fokait taposó öccse elhűlve írta bátyjának: „Szikszay szerint a Nemzeti Szalon megnyitásán soha nem hallott modorban értekeztél Wlassitssal."

2 Párizsból hazatérve a hivatalok egyáltalán nem fogadták Rippl-Rónait tárt karokkal. Az Ödön testvér naiv hite szerint azért, mert Wlassits Gyula vallás- és közoktatási miniszter egyszer megorrolt rá az illetlen viselkedés miatt. Kiállítási szerepléseire a sajtó kritikák elutasítással reagáltak. A képeit tartották illetlennek, idegennek, maguk közé nem valónak. Ha jelentkezett, önálló kiállításra nem kapott helyet hivatalos kiállítóhelyen. Elérhetetlen volt a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok. Nem is várakozott arra, hogy hamarosan bejusson oda. Erős céltudatra vallanak az érvényesülésért tett önálló lépések. Párizsban a hivatalos zsűrik eltiltása ellenére is megtalálták a módját a modern művészek, hogy a nagy szalonoktól független helyeken jussanak nyilvánossághoz. Kávéház, szórakozóhely, szálloda, minden alkalmas lehet kiállításra, ahol sok ember gyűlik össze. Művészünk is ezen az úton tört előre. „...Miután én érdekből soha nem dolgoztam, miután soha, semmiféle elismerésre, kitüntetésre nem számítottam, könynyűnek tűnik fel nekem a szenvedés, nem érzem soha, ha ütnek, úgy hozzászoktam..."

3 Rippl-Rónait Párizsban a sajtó kritika nem ütlegelte, hanem méltatta. Sürgette őt az a törekvés, hogy hazájában is ugyanúgy megbecsüljék. Erős volt benne a szülei iránti kötelességtudat, hogy megnyugtassa őket rendhagyó élete miatt. Sok energiát fordított arra, hogy a szülőváros tisztelettel tekintsen rá. Ha megmarad Munkácsy Mihály epigonként szalon- zsánerkép festőnek, a szülők és a város akkor is büszke lett volna rá. Az országos hadviselés mellett külön kis csatát vívott Kaposváron. Kitüntetés volt, hogy beleavatkozott az 1902-es kilátástalanul provinciális művészeti életébe és kimozdította. Magyarországon először, 1896-ban egy budapesti magánlakásban, zárt körben, Sima Ferenc országgyűlési képviselőnél mutatkozott be alkotásaival. Az első nyilvános kiállításra 1900-ban Budapesten csak a Royal Szálló üres lakosztályaiban talált módot. Két év múlva termeket bérelt a Merkúr palotában. Kaposváron 2 Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv. Ödön levele. Kaposvár, 1995. 21-23. oldal 3 Bernáth Mária: Rippl-Rónai. Rippl levele Lyka Károlynak. Neuilly, 1899. Szemimpex Kiadó. 1998. 131. oldal