Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

GELLÉR KATALIN: A rombolás démonától a „femme fatale"-ig. Zichy Mihály és Félicien Rops

mélyebb bugyraiból feltörő, féktelen szorongást és félelmet tükröző női démonokat, mint Johann Heinrich Füssli (1741-1825), William Blake (1757-1827) és Franz von Stuck (1863-1928) vásznain, Zichynél a „fekete romantika" elbeszélő, irodalmias alakjai (Lermontov, Gautier hősei) élnek tovább. A kísértetek órája című (1880) festményén is még a romantikus horror - temető éjfélkor, holdfény, halott menyasszony - kellékeit alkalmazta. Zichy mégis fontos közvetítő láncszem a romantika éjszaka- és halál képei és a szimbolizmus víziói között. Ahogy Rodolphe Bresdin (A halál komédiája, 1854) hatott Odilon Redon (1840-1916) műveire (Két csontváz enteriőrben, 1882 körül), úgy Zichy Mednyánszky szimbolikus ábrázolásaira (Memento vagy Rettegés, 1895 körül), melyeket feltételezhetően Redon is inspirált. Késői erotikáin és festményein is inkább a realista megjelenítéshez vonzódott, de a teátrális elemeket és a morális tanítás fontosságát nem hagyta el. Párizsban vagy közvetlenül párizsi tartózkodása után festett munkáin a realista szemlélet növekvő uralma ellenére érzékelhető a nő démonivá növelt figurájának a hatása. A kurtizán, A modern szirén vagy Nana (1880-81) című festményén közel került Rops gátlás nélküli kurtizánfiguráihoz (Chérubin éneke, 1878-81 körül). Zichy Zola regényének hősnőjét jelenítette meg, aki imádóit elgyengítette, romlásba vagy öngyilkosságba taszította. Festményét két, szintén démoni, végzetes női figurát megjelenítő szárnnyal egészítette ki, amelyeken a csábító szirén illetve a szírén és áldozata szerepel. Edouard Manet Nana című (1877) festményén a szép, kihívó nőalak, tükör előtt állva, öltözködés közben látható, Zichynél az ékszereiben gyönyörködő, áldozataitól körülvett kurtizán szinte csúnya, egyértelműen negatív beállításban jelenik meg.

21 Zichy olvashatta Zola regényét (1879-ben jelent meg könyv alakban), s feltételezhető, hogy látta Manet festményét is, melyet egy közös motívum, a háttérben látható japán ellenző darumotívumának átvétele is bizonyít. A daru franciául grue, amely a köznyelvben prostituáltat is jelent. Ez a motívum Zichynél is megjelenik, a Nana háta mögött látható selyemfüggönyön. Zichy szokása szerint részletezőn elbeszéli, illusztrálja a történetet, színpadias jelenetet komponál és ítélkezik. Zola és Barbey dAurevilly társadalmi nézeteit tükrözi, mely szerint a férfiak nők általi korrumpálása politikai impotenciához vezet, a hatalom elvesztéséhez, vagyis a minden területen megmutatkozó gyengeség jele. Zichy közeledése a naturalizmus társadalom kritikájához és a századvég új, femme fatale képéhez nem hozott döntő fordulatot életművében. A közvetlen utódok épp a dekadens nőkép hiányát kritizálták erotikái 1913-as, budapesti bemutatásán. Ignotus elavultnak találta rajzai szemléletét, melyek Zichy „úri gazdáinak vagy barátainak mulattatására" jöttek létre, s hiányolta belőlük a japán metszetekből és Aubrey Beardsley rajzaiból ismert „perverziót", a „bűn", a „rothadás", a „rossz" szépségének a bemutatását.

22 Bálint Aladár is dühödten és igazságtalanul támadta Zichyt „...feminin, tartózkodó arisztokratának" nevezte, s minden rajzát kivonta az erotika köréből.

23 A közvetlen utódok kritikája ellenére Zichy a magyar festők közül - s ez feltételezhetően Rops és a franciaországi bontakozó szimbolista művészet hatásának is tulajdonítható - elsők között közeledett a századvég dekadens nőképéhez. Az újabb szakirodalom szerint Manet festménye, cime ellenére sem készülhetett a regény nyomán, ekkor még csak Zola l'Assomoire című művét ismerhette a festő, melynek utolsó fejezetében tűnik fel először Nana. Sőt azt is feltételezik, hogy a festmény inspirálta az írót. Éric Darragon: Manet. Éditions Citadelles, Paris, 1991; Michael Fried: Manet's Modernism, or the Face of Painting in the 1860s. The University of Chicago Press, Chicago and London, 1996; Kathlen Adler: Manet. Phaidon, Oxford, 1986, 194. Ignotus: Olvasás közben. Szerelmes rajzok. Világ, 1913. december 14. IV. évf. 295. szám, 1-3. Bálint Aladár: Zichy Mihály erotikus rajzai. Nyugat, 1913. II. 960. ; Zichy erotikáit egyedül az akt ábrázolásról könyvet író Malonyay Dezső értékelte. Malonyay Dezső: Az akt. Budapest, é. n. (1914), Singer és Wolfner, 130-133.