Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)
CSEPINSZKY MÁRIA: A szennai szabadtéri néprajzi gyűjteményben felépített somogyszobi lakóház áttelepítésének története
Sokan jöttek nagymamához: „Mama, öntse meg ezt a gyereket, mert megijedtf Horváth József édesanyjára, Horváth Lajosné András Erzsébetre a megkérdezett somogyszobiak úgy emlékeznek, hogy az egész faluban csak úgy emlegették, hogy „Buger Bözsi néni', de, hogy a „Buger" mit jelent, senki nem tudott választ adni. Völgyi Józsefné Hajas Irma mondta: „Talán azért, mert beszármazott volt?F' Volt, aki „Fogarasi Böske" néven emlegette, mint Horváth Józsefné Kisülés Rozália (77 éves), amikor tőle megkérdeztem, hogy tud-e arról, hogy olyan gyógyító asszony volt Böske néni, így válaszolt: „Nem firtattamf. Buzsáki Ferencné, Murgács Rozália (82 éves) távolról ismerte Böske nénit és azt mondta: „Olyan vízcsináló asszony volt, valamellik gyerek hirtelen rosszul lett, akkor segített, megöntötte." Jól ismerte Böske nénit Krapec Imréné, Bázel Rozália (80 éves): „valahonnan az Olt mellől jött, nem jut eszembe a neve honnan, de ezt a folyót sokat emlegette Böske. Nagyon jószívű asszony volt, az utolsót is oda adta volna. Hirtelen haragú volt, és hamar megsértődött, de haragot nem tartott. Sokszor ráfogta az urára a fejszét és kiabálta: „Agyon ütlek!" -, de sose tette meg. Dolgos, ügyes volt, két gyereke volt, - az egyik meghalt skarlátba." Völgyi Józsefné, Hajas Irma (62 éves), egy utcában lakott Bözsi nénivel. Nagyon jól ismerte. „Az egész utca félt tüle, boszorkánynak tartották, tudta mindenki, hogy öntéssel - rontással foglalkozik, igyekezett mindenki jóba lenni vele." Neki Bözsi néni mondta egyszer, hogy „van olyan porom, ha elszórom valahol, ott örökös békétlenséget csinálok". „Tudja - mondta Irma néni nekem - nagyon félt az egész utca, mikor maguk a Bözsi néni házát bontották: attól tartottak, hogy előjön a „por", és az mindenkit megront, azt is, aki a ház bontásán dolgozik, meg azt is, akit ér! De hála Isten nem jött elő semmi." Irma néni elbeszélte nekem, hogy „sokszor látták, hogy szórt valamit Bözsi néni. - Sámoczi József vasutas korán ment munkába és látta, hogy Bözsi néni szór valamit. Meg is kérdezte, mit szór Bözsi néni, de az nem mondta meg. Azt mondta: vár valakit, látszott, hogy zavarban van, hát így csinált' Arról is hallott Irma néni, hogy Bözsi nénit még a rendőrség is kergette, mert egy lábodi öntőasszonnyal jóba volt, de nem fogták meg őket. Mikor a házat bontani kezdtük 1981. március 31én, sokan odasereglettek az utcából, köztük Horváth Margit 75 éves asszony, Bözsi néni sógornője. A következőket mondta el: „Nem akármilyen asszony volt, értett sok mindenhez, tudott gyógyítani, meg rontani is. Látták - én is láttam - hogy rostán keresztül szórt a ház körül valamit, és gyorsan visszaszaladt: meg akart rontani valakit, aki arra ment! Hajnalban sokszor meztéláb körülfutotta a házat, még harmatban, - ez rontás ellen voltf Azt mondhatja valaki, hogy a fentiek nem tartoznak szorosan az áttelepítéshez. Mégis én úgy érzem fontos dokumentumok: nem hallottam még olyan házról, ahol két generációban is volt javasasszony. Mert, mint láttuk a nagymama is az volt, s a menye is, és úgy tűnik, mintha a meny lett volna a „nagyobb erejű". Elgondolni is rossz, milyen veszélyben voltunk a bontáskor, mert mi van, ha az a „por" mégis csak előkerül?! A somogyszobi lakóház áttelepítés előtti állapota A Somogyterv dolgozója Szabó László, a somogyszobi rendezési terv készítésekor 1978.-ban talált a Luther utca 9. számú házra, s hívta föl rá a figyelmet, és javasolta a műemléki védését. „Somogymegye Művészeti topográfiája" című könyv részére Papcsik Jenő építészmérnök mérte fel az épületet 1979.-ben, s készítette el az 1:100 léptékű rajzot az épületről, közben összebarátkozott Bözsi nénivel, s sokat mesélt róla az irodában. Többször szorgalmazta az épület megmentését a műemlékeseknél. Dr. Knézy Judit néprajzos a Somogy-megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársa 1981-ben javasolta a Somogyszob, Luther utca 9. szám alatti épület Szennába való telepítését. A javaslatot elfogadta a Múzeum, és Sási János építész-muzeológus elkészítette az 1:20 léptékű felmérési rajzot, és a faelemek számmal való bejelölését. Az épületet többször átépítették, először oldaltornácos szoba-konyha-kamrás lehetett. Az átépítéskor a kamrából szobát csináltak az épület szélességében, így a tornác megrövidült. Az épület favázas, talpas, füstös-konyhás. A talpgerendákat alapozás nélkül a döngölt földre helyezték. Falai karók között hasított mogyoróvessző-fonással, és sár-tapasztással készültek. A tető zsúppal fedett. A tetőszerkezet elöl csonkakontyos, az oromfal-fonás sározás nélküli - itt jött ki a füst -, hátul teljesen lekontyolt. A ház mostani állapotában szoba-konyha-szoba beosztású. Az épület bontása A bontást 1981. március 31-én kezdték meg az ácsbrigád tagjai: Szabó János, Bellai József, Hegyi János, Funt József és Zsobrák Ernő. A bontásnál a Somogyterv részéről dr. Szabó Tünde, a Múzeum részéről Sási János és Csepinszky Mária voltak jelen. A bontási munkát a zsupp leszedésével kezdték. A tetőről ledobált zsupp-kévéket a ház mellől vellával elhordták. Amikor lekerült a zsupp a tetőről, láthatóvá vált az oromfal fonott része. A zsupp leszedése és elrakása után következett a lécek és szalufák bontása. Amikor elkészült a tető bontása, láthatóvá vált a kettős sárgerenda. Ennek utána kezdték meg a födémgerendák bontását. Szabó János az ácsbrigád vezetője, nagyszerűen értette a dolgát, megfontoltan, nem elkapkodva, és pontosan dolgozott. (El kell mondanom vele kapcsolatban egy történetet, ami rávilágít arra, miért is nevezem az írásomban, úgy ahogy, - mert mindenki így hívja - s hogy miért az most következik:
