Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

KAPITÁNY ORSOLYA: A segesdi búcsú 1981-ben és 2004-ben

1. ábra: Virrasztás a templomban a Nagyboldogasszony nap előtti éjszakán. Fotó: Kapitány Orsolya, 2004. N-21.332192. Nagyasszony-napi búcsú, 2004. augusztus 15. 2004-ben az augusztus 15-i búcsút megelőző délután Segesdre utaztam, hogy fényképfelvételeket készíthessek a zarándokok fogadásáról és az éjszakai virrasztásról. A búcsút hirdető A/4-es plakát a plébániatemplom ajtajára kifüggesztve tájékoztatta a híveket a szertartások rendjéről, miszerint 18 órától fogadták a zarándokokat, 18.30 órakor kezdődött az esti dicséret. A megadott időpontokra 12 fő (10 nő és 2 férfi) gyűlt össze, közülük 3 nyugdíjas korú asszony Kanizsáról érkezett, a többi helyi lakos volt. A kanizsaiak ismeretség révén társultak erre az alkalomra, mert mindhárman virrasztani szerettek volna a teljes búcsúnyerés érdekében. A szentmisét 19 órakor (Horváth Imre) Albin atya tartotta, amit gyóntatás előzött meg. Erre csak egy személy tartott igényt, de a mise végén mindannyian szentáldozásban részesültek. Albin atya a távolról érkezetteket szállásra, tisztálkodásra invitálta a kolostorba és tájékoztatta őket, hogy 21 órától reggel 6-ig zárva lesz a templom. A szentségimádást követően a helyi lakósok hazamentek, csak a Kanizsáról érkezettek maradtak virrasztani. Magukra maradva nagyon csodálkoztak, hogy egy olyan népes faluból, mint Segesd senki sem csatlakozott hozzájuk. Éjszaka az asszonyok imádkoztak, énekeltek hol hangosan, hol magukban, hajnalban egy kicsit a padra borulva bóbiskoltak.

40 Szállást éjszakára nem igényeltek, csak a kezüket, arcukat mosták meg a kolostor mellékhelyiségében. Ételt nem vettek magukhoz, mert böjtöt fogadtak és tartottak az ünnep alkalmával. Éjszaka, amikor a levegő lehűlt nyárias ruhájukra kardigánt húztak fel. A háromtagú csoport vezetője galambszürke, vékonyszövetből varrt rövid ujjú kiskosztümben volt., az ugyancsak Nagykanizsán lakó társa kék színű szövetszoknyát és rövid ujjú selyemblúzt viselt. A 64 éves Nagykanizsa melletti faluban élő asszonyon egybeszabott, elől derékig felvágott és gombolással záródó, gallérral ellátott, helyi varróasszony által készített ruha volt, a fejét drapp alapon, barna színű mintázatú fejkendővel kötötte be. Az azonos korú asszonyok csoportjában a falusiasabb környezetben élő TSZ nyugdíjas öltözete őrizte meg a viseletváltásnak azt az időszakát, mely a bőszoknyást követte a falun élők divatjában. Ezt a típusú ruhát Somogyban a 20. század első évtizedeiben a városban élő polgárasszonyok és iparos feleségek hordták, majd a varrónők révén elterjedt a parasztosabb ízlést követők körében is. Az éjszakára felvett kardigán színben és szabásban is harmonizált az asszonyok öltözetével. Másnap ugyanebben az öltözetben vettek részt az ünnepi eseményeken, ruhacserére nem került sor. (1. ábra) Az egyik 64 éves asszony elmondta, hogy kisebbik fia autóbalesetben halt meg és azért látogatja a Kanizsához közelebb eső búcsúkat, hogy hitét erősítve jobban el tudja viselni a csapást.