Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

KNÉZY JUDIT: A csökölyiek önértékelése, véleménye saját hagyományairól és sorsuk fordulója (1900-1950)

felvásárlóknak adták el a tojással együtt. Ekkor még több burgonyát értékesítettek, mint korábban, de rozst csak a jobb módúak. A felvásárló, gabonakereskedő Szeles Imre Jákóban lakott. Ebben az időben már takarmányt, lucernát is adtak el. Kisebb mértékben gyümölcs, kerti vetemény, dió, mák, bor is a felvásárlókhoz került. Erdei munkára épület-, szerszám- és fűtőfáért minden család kénytelen volt eljárni Lábodra, Mikére a Gyöngyösi erdőre. Korábban a veszprémi püspökség Ragyogó erdejére, vagy Rinyakovácsiba jártak el fát kitermelni, stájer fenyőt a Dráváról hozattak már 1850tól kezdve. „Már vasárnap délután elmöntek erdei munkára, hogy hétfőn korán kezdhessék, szombaton vitték nekik a tiszta ruhát, élelmet. Kint voltak hetekig." Orvvadászattal, orvhalászattal több család is foglalkozott... Vadász engedélye kevés embernek volt. Esős időszakokban a községi vizekben is jó halfogás volt „folt a víz derüre-borura". Rendszeresebben a Mikéi tóra és a Rinya folyóra jártak el. Gyűjtögetéssel néhány szegény család foglalkozott. Gabona a kaposvári és szigetvári heti piacon kelt el leginkább. Kadarkúton, Kaposváron burgonyát, tojást, tejterméket, gyümölcsöt értékesítettek. Gazdasági, háztartási felszerelésekért Kaposvárra utaztak be, olykor otthon házalóktól vették. A helybe jött árusok és felvásárlóknak se szeri se száma. „Cserépedényesök jöttek Vas mögyébül kocsival, mondták: Fazokat, asszonyok, kicsiket, nagyokat, tepszit vegyenek kétszer töltve búzával...„Járt ide Hödrehelről is a Bencsik fazekas, a lánya idegyütt férjhöl...Tálat Lányfaluból, fekete edényt Mohácsról,

20 korsót Atádról is hoztak..." Trencsénbül gyöttek drótosok, most Kisbajombu jár egy ... Erdélieknek monták magukat olyan cigányfélék vagy románok. Abroszfélét, lepedővásznat hoztak... Atádról kosaras, székös mestör, szitás is járt... Hagymát kanizsai (kiskanizsai) kofák és makóiak hoztak...Paprikaárus gyütt régöbben Géderlakru, utóbb egy kisbajomi gyerök termelt, az hozott... Műköszörűs is járt ide, nem tudom honnan...Halas a Balatonru gyött, magyar embör volt egylovas kocsijával, hordó vízben hozta a halakat... Krumpliszedő kosarat Nagybajombu, Kisbajombu hozott egy embör. Emlegették a drótos-, üveges-, sonkolyos és órás tótokat, órát olaszoktól szereztek be, bicskát bosnyákoktól. A cigány árusok közül a teknővájó férfiak, a gyógynövény- és a gombaárus zselici asszonyok fordultak meg Csökölyben, a gombát lisztért cserélték. A helybe jövő felvásárlók közül a Sopron környéki tyúkászokat emlegették az első világháborúig. Az olasz állatkereskedők az 1930-as évektől kezdve járták a környéket. Jákóban lakott a termény- és borjúfelvásárló Zugomont István. Helyben a Beck zsidó vásárolta fel a burgonyát 1940-ig, utána pedig Balázs János végezte ezt a munkát. Tejcsarnok is volt már az 1900-as évek elején, 1926 -tói tejszövetkezet is alakult, saját épületet kapott.

21 Fekete korsót a Vas megyei Kielcéböl is hoztak fazekasok. István E., Knézy J„ István E. 2001: 120.. Kelemen E.: 1943: 157. . Munkavállalások, vallási, házassági kapcsolatok, szokásokat őrző csoportok. A kevesebb földdel bíró gazdák önellátásra törekedtek. Ahol nem volt elég munkáskéz, cselédet vettek fel, házaspárt is. 10-12 holdasok nem fogadtak fel munkást, legfeljebb marokszedőt: „A szegényebbje elmönt egy fölöntő gabonáért markot szödni, mög kosztért". A gazdagabbak több munkára fogadtak fel napszámost. Aratásra részért (tized) több segítséget is igénybe vettek helybeliekből. Adtak ki részes művelésbe: harmadosba, negyedesbe kukorica- és burgonyaföldeket helybelieknek családok, ahol nem volt elég munkáskéz. A gépek megjelenése előtt a lovakkal rendelkező gazdák a környékre jártak el nyomtatni. A két világháború között - emlékezet szerint - 5-6 cséplőgép volt Csökölyben, emellett jó volt a fizetség, vagy részébe fizettek, vagy napszámot adtak. Aratni főképp a kisföldűek, földnélküliek, de iparosok is eljártak gazdákhoz egy-egy alkalomra. A környező uradalmakba egész nyárra elszegődött Mikébe, Jákóba, Bárdudvarnokra bandánként 10-15 pár, azaz 30-45 fő is. Ha jó volt a fizetség, előfordult, hogy a módosabb családokból is elmentek a fiatalok, házaspárok is aratni és cséplőgép mellé. Sok családnál csak az öregek és kicsiny gyermekek maradtak otthon: „ahogy gyüttünk haza fáradtan este, mondtuk: Vággyuk le a mienköt is. Levágtuk rendre és másnap az öregök összekötözték. A csökliek nagy számban möntek el aratni. Olyan szép kontyosán möntek az asszonyok. Voútam cséplőgép mellett is, ott nagyon jól fizettek". Szőlőmunkára napszámosokat vettek fel a nagyobb gazdák. A kender és a len nyűvése, feldolgozása kalákában történt. Csökölyben ez legalább olyan fontos volt, mint az aratás. Uradalmi cselédnek a Proletársorról szegődtek el egy-egy évre a földnélküliek, ritkábban a városba is elmentek szegény lányok. Ipari munkára nem jártak el a második világháború előtt a faluból, mint 1945 után és főként az 1950-es évektől tették a tsz szervezés hatására. Búcsújárás szokása: a csökölyi, jákói, gigei, kovácsi katolikusok búcsújáró helyekre Segesdre, Andocsra, Máriagyűdre, Sümegre, de még Szakácsiba is eljártak A pappal együtt mentek gyalog, processióval, énekszóval. Korábban 3-4 napot is eltöltöttek ezzel. Egy-egy református asszony is el-elment velük esetenként. Máriagyűdön horvátokkal, köztük a mohácsi sokacokkal és Dráva menti, zselici németekkel is találkoztak. A helyi templomi búcsú Márton napján volt november 11.én. Erre elsősorban helyből és a környékről érkeztek vendégek. A reformátusok családi körben ünnepeltek a meghívott rokonokkal a templomi szertartás kihagyásával. Az összejött fiatalok búcsúk sátrainál, búcsúbálokon, farsangban, lakodalmakban ismerkedtek meg, de kalákában vagy másféle munkaalkalmakon is. A jeles napi pénz, vagy élelemgyűjtő szokások: gyakorlását már kezdték elhagyni, legfeljebb gyermekek vettek benne részt. Katolikus fiúk betlehemükkel eljártak még Jákóba, Gigébe. Kovácsiba is. Háromfáról és a közeli pusztákról is betévedtek a községbe betleheme-