Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

KNÉZY JUDIT: A csökölyiek önértékelése, véleménye saját hagyományairól és sorsuk fordulója (1900-1950)

2. ábra: Csököly, Dózsa (korábban Lőrinc) utca 51. a Szántó család portáján. 1843 után felépült falurészbe épült e zsilipéit boronafalú pajta a beltelek elkerített részén szérűvel. 1968., Knézy Judit felvétele nyerhetünk a kárvallott - többnyire jómódú - gazdák épületeinek, háztartási felszereléseinek, bútorainak, munkaeszközeinek, gépeinek színvonaláról, készleteik mennyiségéről, ruházatukról stb. Az írásos források adatait helyenként értelmeznem kell az 1945 előtti állapotok ismeretében, és visszaemlékezések alapján is.. „Hogyan éltünk mi csökölyeik és szüleink a 20. század első felében" Történeti adatok, a település képének alakulása: A csökölyi idős emberek áttételes emlékezetében sok minden megőrződött. Emlegették, hogy a régi református lelkészi házban betegeskedett Csokonai Vitéz Mihály és tudni vélték, kinek lakodalma alkalmával hagyott ott „csapot, papot." Emlékeztek rá, hogy a veszprémi püspökségnek karádi és görgetegi birtokára lovon vitték el a robotosokat. Tudni vélték, hogy a Hombár dűlőben robotoltak, mikor a jobbágyfelszabadítás hírét hozta valaki. A község régi utcái a Csonka sor (ma Petőfi utca) központi része, a Lőrinc utca (ma Dózsa), Rózsa utca (ma Kossuth) eleje. A módos gazdák az 1842-4. évi község rendezésnél a Csonka soron kaptak házhelyet. A házhelyek kimérésénél olyan vita támadt, hogy a bírónak a vita hevében letépték a ruháját. A Rózsa utca vége és a Gát (ma Damjanich) 1860 után népesült be. A Posta utca (Rákóczi) Jákó felé eső része az 1844. évi községrendezéssel alakult ki az ún. „tizennyolc napos házakkal", keskeny lakótelkekkel. Ehhez csatlakoztak 1920 után a környékbeli földnélküliek a Nagyatádi féle földreform nyomán kapott lakótelkeikkel. E községrész neve „Proletár" lett. A módosabb beköltözőitek közül néhányan meg tudták venni az egykezes miatt elnéptelenedett lakótelkeket. 1945 után nem voltak földigénylők, csak néhány cigánycsalád költözött be a Proletárra. A község határában az „Asó és Főső högyön" voltak a csökölyiek szőlői már a 19. században.

14 1928 előtt Bárdudvarnok határában lévő Szendi hegyen („Olajhögy, Zsippóu") is műveltek szőlőket, önálló hegyközséget alkottak.

15 A Zselic észak-nyugati részén lévő, református falvakkal később is tartották kapcsolataikat. Népességi adatok, a község társadalma, régi családjai Csökölyből nem volt 1945 előtt komolyabb elköltözés. Amerikába 5-6 fő szegényparaszt ment ki. A második világháború alatt a németek két iparos sváb családot vittek el. 1945 után a hatóságok egy német családot telepítettek ki. Az 1950-es években 8-10 kulák családot szállítottak el, akik később visszatérhettek. A község legrégibb családjait számon tartották, nagyobb részük református volt: Pais, Korc, Garzó, Lőrinc, Vajda, István, György, Farkas, Illés, Bálás, Végh, Bálint, Bankos, Tamás, Kispál, Szántó, Papp, Kis, Csatos. A katolikus 14 Fennmaradt egy hegyközségi jegyzőkönyv, amelyet 1833-1923 között vezettek. 15 Egykori extraneus szőlők Knézy 1977: 21.