Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

VARGA ÉVA: „Vérzivataros esztendők"

A múzeumot létrehozó és fenntartó egyesület és az ügyvezető igazgató gondjait növelte, hogy tagsága „elaggott". Évről évre jelentős volt a halottai száma. A múzeumi tevékenység egyre inkább „elzsibbadt". Az éves gyarapodás eddig általában 100-200 körüli tárgy, számuk 1943-ban mindössze 10 darab. Tárgyvásárlásra gondolni sem lehetett, gyűjtés alig folyt. A néprajz terén a múzeum már gazdag, változatos anyaggal rendelkezett, így az igazgató csak a ritkaságok begyűjtésére koncentrált. Ebben most is azok a vidéki tanítók voltak a segítségére, akiket még aktív tanfelügyelő korában megismert. Magas korából adódóan csak ritkán hagyta el Kaposvárt. Egyébként is évről évre arról számolt be, hogy alig van már mit gyűjteni. „A viselet eltűnt, a hímzések kihaltak, a pásztorművészet haldoklik." Az ország háborúba lépését követően az ezirányú munka is egyre nehezebb volt: „az emberek bizalmatlanok, sokan a csatatéren harcolnak, s ócskaságokért is megfizethetetlen árakat kérnek". De hasonló okokból megtorpant az évről évre tervezett szalacskai ásatások ügye is. 1941-ben az ásató régész, dr. Radnóti Aladár bevonult katonának. 1943-ban a munkások nem jártak dolgozni, így a Mosdóson internált lengyel menekültekkel dolgoztattak. Az ügyek siralmas állapota ellenére abban az időben is volt bizonyos célokra pénz, ha a megyei vezetők, politikai elithez tartozók úgy akarták. 1941-42-ben a leveldi Kozma család neves tagjainak relikviáiból

9 emlékszoba létesült. Erre a célra Kozma Miklós

10 ezer pengőt adományozott, az alispán 250 pengőt utalványozott. 1943-ban viszont már a kiállítások látogatását fel kellett függeszteni, ugyanis a múzeum legértékesebb tárgyait a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének 193/1941. sz. rendelete alapján biztonságba kellett helyezni. A múzeumi tárgyak kálváriája az ország hadba lépésével vette kezdetét. A megóvandó tárgyak listáját ugyan már 1941-ben összeállították, az elhelyezés gondjaival az igazgató magára maradt. Két év is beletelt, mire - a Főfelügyelőség többszöri sürgetésére - eldőlt: ha már középületekben (megyeházi pince, iskolák) nem sikerül elhelyezni az anyagot, a város közelében lévő szőlőhegyek üresen álló villáiban viszik majd el. 1943. júniusában végre megtörtént a csomagolás. A 43 láda a fennmaradt jegyzékek szerint 715 db tárgyat (régészeti leleteket, fegyvereket, kismesterségek eszközeit, céhes anyagot, pásztorfaragványokat, kürtöket, népviseletet, kézimunkákat, gazdasági eszközöket, festményeket) tartalmazott. A múzeum ekkor 11778 darabos gyűjteménnyel rendelkezett. Tehát csak a gyűjtemény töredékéről állt szándékukban gondoskodni. Veszélyként csak a légitámadás esélye merült fel. A 137.200/ 1 Kozma Sándor első királyi főügyészről, Kozma Ferenc lótenyésztőről, Kozma Andor és Bárd Miklós költőkről van szó. A relikviák múzeumba kerülése összefüggött a kaposvári székhelyű Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság somogyi irodalmi múzeumot létrehozó szándékával. Az 1936-ban tervbe vett célkitűzés hatására a család már akkor felajánlotta költő tagjai hagyatékát. 0 A politikus ekkor egyébként kárpátaljai kormányzói biztos. Kozma Miklósról Id.: Ormos Mária: Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós. Bp., PolgArt kiad. 2000. ein. 35.-194. sz. rendeleti utasítás szerint ugyanis a múzeumok látogatását csak kivételesen fenyegető légi veszélyeztetettség esetén kell korlátozni. így a múzeumban maradt a kiállításokban szereplő vas- és bronzkori anyag, a halászati tárgyak, a nemrég berendezett Kozma-emlékszoba anyaga, továbbá a néprajz területéről nem ládázták be a szűröket, bundákat, valamint a könyvtárt. Mindez később súlyos hibának bizonyult. Mindeközben, mivel a múzeumi anyag elhelyezése változatlanul nyomorúságos volt,

11 1942-ben újra előveszik a múzeumépület, azaz a „Kultúrpalota" építésének ügyét,

12 melynek létesítésére immár 115 ezer pengő volt összegyűjtve. Elaggott tagsággal, enerváltan, ismét eredménytelenül. Közben a kiállítótér is raktárrá alakult. A légoltalmi intézkedések miatt a csomagolás végzésére sem volt elegendő hely. Az igazgató tehetetlenségét érzi, s önérzetesen úgy gondolja, hogy az egyesület erőn felül tette a dolgát: mindezidáig fejlesztett és közgyűjteményi színvonalra emelt egy múzeumot, amelyet a megyének és a megyeszékhelynek kellett volna felkarolni... így az ellehetetlenülő múzeumegyesület 1944. február 14-i határozatában kimondta, hogy múzeumát a vármegye tulajdonába adja át. Az átvételre azonban nem került sor. A német megszállás következtében a főispán távozott, az alispán „hosszabb szabadságra ment". Döntésük mögött nyilván az állt, hogy ki akartak maradni a kínos eseményekből. A vezetést '44 májusától Begedy Bertalan főjegyző vette át. Az anyagi terhek miatt nem vállalta a múzeum megyei tulajdonba vételét. Gönczi Ferenc számára csak utólag derült ki, így váratlanul és bosszantóan, hogy a „szabadságra távozó" alispán, Stephaich Pál az 1943-as év végén épületet vásárolt a múzeumnak. Az alispán az egyesület tudta és jóváhagyása nélkül lépett, bár bizonyára tárgyaltak már Gönczivel a múzeum megyei átvételéről. Mindenesetre érdekes üzlet született. Az ingatlan eladója, dr. Fekete Gyula ügyvéd, a múzeumegyesület egyik alapítója, adományozója, első alelnöke volt. A múzeum céljára adta el lakását. Négyszobás háza Kaposváron központi 11 A megyeháza ún. hátsó épületének (ma a megyei levéltár épülete) második emeletén két folyosó és 11 szoba, ezt a teret gyakorlatilag megtöltötte az állandó kiállítás, valamint itt volt Gönczi dolgozószobája is. Raktárként pedig - úgymond szívességből - a törvényszéki palota második emeletén, a 144 négyzetméter alapterületű, 8 méteres belmagasságú egykori esküdtszéki terem szolgált. 12 Az iratanyagban külön össze van gyűjtve a múzeumépület létesítésére vonatkozó irathalmaz. A soha meg nem épült múzeumi hajlék állandósította az elhelyezési gondokat s ez - Gönczi szavaival - az intézmény történetén végig húzódó „vörös fonal". Az aktahalmazból nyomon követhető a tehetetlenség. Az épület megvalósításához felvetődött ötletek sora (a téglagyűjtés, a pénzgyüjtés), a Kaposvár városától felajánlott telek, épülettervek hiábavalósága. A gazdasági válság hatása itt is érvényesült: az összegyűjtött pénz kevésnek bizonyult. Felmerült ekkor az épületvásárlás, vagy az építés valamilyen fokú elkezdése. Mire azonban az alispán komolyan gondolta az építtetést, addigra már a város biztosította telek nem volt meg. Hiába voltak a megye és a város prominensei az egyesület vezetőségében. Az 1913 óta napirenden lévő „ügy"-et ide-oda tologatták minden eredmény nélkül 1921-1944 között is. 1942-ben épp a levéltár terjeszkedése az apropó az építkezés ügyének felmelegítésére. De a légoltalmi intézkedések miatt a csomagolás végzésére sincs elegendő hely. Nem volt hol elhelyezni a múzeumnak állítólag már több évtizede felajánlott Kunffy-képeket, gr. Festetich Kristóf trójai ásatásokból eredő híres leletadományát.