Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

MÉSZÁROS ÁDÁM & RÓZSÁS MÁRTON: „Rablókkali találkozás" - Juhász Mihály németi plébános feljegyzései Gelencsér Józsiról, a nevezetes somogyi rablóról

„RABLÓKKALI TALÁLKOZÁS" - JUHÁSZ MIHÁLY NÉMETI PLÉBÁNOS 255 FELJEGYZÉSEI GELENCSÉR JÓZSIRÓL, A NEVEZETES SOMOGYI RABLÓRÓL sem kételkedtem, de természetesen aggodalmam és rémülésem is azon mértékben nevekedett. Mit csináljak? ez volt az első kérdés, melyet magamhoz tettem, felülni a készen álló kocsira, és vissza hajtani Pécsre, ez volt véleményem szerint a legüdvösebb lépés, mellyett ezen setben tehettem. Igen, de hát a hivatalos teendőket ki fogja napokonát, vagy órákonát helyettem elvégezni? S azután, Pécsett sem maradhatok mindig, egyszer csak vissza kell jönnöm, már pedig ki biztosít engem, hogy a rablók, ha már egyszer elhatározták, hogy engem megraboljanak, nem fognak a hetek vagy hónapok múlva is az tájon ismét megjelenni, s gonosz szándékjokat rajtam teljesíteni? A másik gondolatom az volt: hogy bevárom itt a rablókat, akár hogy is fog a dolog véget érni. Igen, de ezen esetben ismét mennyi félelem, mennyi rettegés fogja dúlni keblemet azon perczig, míg a várt vendégek megérkeznek, mert akár jönnek, akár nem jönnek, nekem egész éjjel egészen felöltözve ébren kell maradnom, hogy az első jeladásra, azonnal teljes készülettel léphessek elő. - Mert ezen esetben, és ezen emberek ellen ajtókat bezárni, kapukat lelakatolni, csak annyi volna, mint egy dühös vad állatnak csekély és gyenge nádkerítést felállítani, át törekednek minden akadályon, s ilyenkor dühösségek még inkább fokozódott. A legczélszerűbb, sőt egyedül alkalmas és sikeres lépcső lett volna ezen esetben, rögtön jelentést tenni az illető Hatóságoknak, s ezekre bízni minden további teendőt. - Igen, de éppen ezen eszme, ezen gondolat volt az, melly ezen alkalommal távolabb volt tőlem, mint ég a földtől - minden csak ezen gondolat nem jött eszembe. A dolog hihetetlennek látszik, de én akkép magyarázom ezen feledékenységem, vagy ezen észbe nem jutást, hogy azon gondolat mikép a zsiványok elöl nincs menekvés, és ha az embert semmi hatalom vagy hatóság sem képes ezek ellen biztosítani - ezen gondolat, vagy is inkább ezen meggyőződés annyira elfoglalta minden eszmélő tehetségemet, sőtt hogy ugy fejezzem ki magamat annyira rögeszmémmé vált, hogy a Hatóságokra , mint valami külsegítségre reá sem gondoltam, s minden lelki és testi erőmet oda irányoztam, hogy hogy ön magamból, és önmagam által szerezzem meg azon eszközöket és módokat, mellyek alkalmasak lesznek engem ezen bajból kiszabadítani. Végre a sok tűnődés és tépelődés után egy gondolat villant fel agyamban, mellyet azonnal megragadtam, és ki is vittem, és ezen gondolat az volt: elmenni, és a zsiványokat saját tanyájukban felkeresni, és ott a dolgot velük ugy amint lehet, elvégezni. Mert psychologiai lélektani elvből kiindulva, így okoskodtam: ha én lepem meg előbb a rablókat, ezek, ha nem is rendkívüli, de bizonyosan szokatlan eljárásom által annyira elfogom őket kábítani, és rendes gondolkozásmódjukból ki forgatni, hogy minden rossz szándékukról, és megtámadási terveikről meg fognak feledkezni s számításomban egy cseppet sem csalatkoztam. 1. ábra: Lábbilincs