Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

POLGÁR PÉTER: Újabb adatok a tűzikutyák magyarországi elterjedéséhez a késő bronzkorban

Somogyi Múzeumok Közleményei 18: 167-169 Kaposvár, 2008 Újabb adatok a tűzikutyák magyarországi elterjedéséhez a késő bronzkorban POLGÁR PÉTER Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága, Soproni Múzeum H-9400 Sopron, Fő tér 8. Hungary, e-mail: polgar.peter@gymsmuzeum.hu POLGÁR, R: New results to the distribution of the fire dogs during the Late Bronze Age in Hungary. Abstract: This paper presents fragments of two fire dogs turned up some years ago during the archaeological research on the Somogy county section of the M7 highway and is engaged shortly in the typological problems of these objects. Keywords: fire dogs, typology, Late Bronze Age Nagy László 1979-ben megjelent hiánypótló munkájában foglalta össze a vitatott funkciójú tűzikutyák és holdidolok kutatástörténetét és ismertette tipológiai rendszerbe foglalva az addig ismert hazai példányokat (NAGY 1979). Az alábbiakban bemutatásra kerülő újabb darabok az M7 autópálya Somogy megyei szakaszának építését megelőző feltárások során kerültek elő a késő bronzkori urnamezős kultúra két településén (1. ábra). Ismertetésükkel a Nagy által felvázolt elterjedési térkép (NAGY 1979, 61. XIX. t.) tovább bővül, ami tipokronológiai szempontból is jelentőséggel bír, mivel a példányainkat jellemző B1 típus a Dél-Dunántúlon a korábbiak során csak Lengyelen fordult elő. Leírás 1) Balatonboglár - Berekre-dűlő (2. ábra 1. a-b.): Töredék. Világosbarnára égetett, lesimított oldalú, felső sarka kis szarvakban végződik. Díszítetlen. Oldalán eredetileg valószínűleg három átfúrás lehetett, ebből kettő figyelhető meg részlegesen. A talprésze teljesen hiányzik. Sz: 2,5 -cm, kiszerk. H: 16 cm. Előkerülési helye: kerek gödör (objektumszám: 68.) Valószínűleg hulladékként. Lsz.: 7.1/68.2 2) Ordacsehi - Bugaszeg (2. ábra 2. a-b.): Töredék. Világosbarnára égetett, oldalai enyhén benyomottak, tetején és rövidebb oldalán finom árkolás fut végig. Felső sarkai kis szarvakban végződnek. Talpa lábszerűen kialakított. Oldalán eredetileg valószínűleg három átfúrás (két kisebb és középen egy nagyobb) lehetett. Előkerülési helye: méhkas alakú tárolóverem (objektumszám: 10., stratigráfiai egység: 7.). Valószínűleg hulladékként. M: 9,4 cm; Sz: 3,2-4,8 cm, kiszerk. H: 25,9 cm. Lsz.: 151.3./7-10 A két töredék a Nagy László által felállított tipológia szerint tehát a B1 típusba sorolható, mely a kísérő leletanyag alapján is az umamezős kultúra időszakához köthető. A berekredűlői település a kultúra idősebb, a bugaszegi pedig idősebb és klasszikus fázisára datálható. Szeretnék ugyanakkor néhány olyan szempontot is megemlíteni, melyek talán a funkció kérdésének megoldásához is közelebb visznek. 1. ábra: Balatonboglár- Berekre-dűlő és OrdacsehiBugaszeg lelőhelyek Az egyes darabok vizsgálatánál szembetűnik, hogy a Nagy által leírt „a tűzikutyákra általában jellemző nemesfémrúd-alakzathoz" hasonlító formájukon túl némelyikük talprésze lábszerűen végződik. Felmerül a kérdés, volt-e funkcionális szerepe az így kialakított talpnak, illetve meghatározó-e a tárgytípus fejlődésének időrendjében. Természetesen a legkézenfekvőbb magyarázatnak az tűnik, hogy a lábszerű kialakítás a tárgy stabilitását növelte meg, viszont miért volt erre szükség? A Helemba-szigeten feltárt 2. sz. házban két tüzikutyát is találtak, bár pontos lelőkörülményeik nem ismertek. Mindkettő díszített, ám csak a bordázott felületű talpát alakították ki az említett módon. Vagyis a funkció nagy valószínűséggel nem vonható összefüggésbe a díszítéssel, amit alátámaszt például az is, hogy az Ordacsehi-bugaszegi, szintén díszítetlen darab talprésze is lábakban végződik. Elképzelhető természetesen, hogy a kétféle talpmegoldás tulajdonképpen párhuzamosan és egymástól függetlenül létezett, funkcióbeli különbség nélkül.