Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

HORVÁTH GYŐZŐ, ORBÁN ESZTER ÉVA, FUTÓ KINGA, SÁRFI NIKOLETTA, KARDOS ROLAND, SOÓS NÁNDOR & SÁRKÁNY HENRIK: Kisemlősök mikro-élőhely asszociáltsága védett zárt erdőben és újraerdősödő élőhelyen

pontból drámai szezonális és éves gyakoriság-változás jellemző. A kisemlősfajok habitatszelekciója az élőhely által kínált források függvénye (táplálékmennyiség, búvóhelyek a ragadozók elől stb.), de számos egyéb faktor is befolyásolja az egyedek és populációk tér-időbeli elterjedést; mint pl. a fajok evolúciós története (mióta él a populáció az adott területen), a specializáció foka (élőhely- és élelemforrás-használati szempontól generalista vagy specialista fajról van-e szó), a viselkedésnek a populáció elterjedésére való hatása (territorialités, kompetíció) (WOLFF 1999). Az általunk is vizsgált fajok erdei élőhelyen jellemző kompetíciójukra vonatkozó megállapításaiban GLIWICZ (1981) hangsúlyozta, hogy a térbeli szegregációnak nagy szerepe van, nemcsak a táplálék, hanem az alkalmas búvóhelyek, mint a territórium fontos részei is olyan niche-dimenziónak tekinthető, melyekért a fajok között erős a versengés. Saját eredményeink is arra utalnak, hogy az erdei pocok stabilizációja valószínűleg hatott a másik két vizsgált populáció sűrűségének szezonális mintázatára. Az erdei pocok sokkal inkább helyhez kötött, ragaszkodik a meglévő territóriumához, illetve mozgáskörzetéhez (MAZURKIEWICZ & RAJSKA-JURGIEL 1998). Ez annak köszönhető, hogy a faj szociális szerkezetét tekintve a nőstények osztják fel a területet és fix territóriumot tartanak, amely erős reguláló, egyben fenntartó hatással van a populációra (BUJALSKA 1994a, 1994b). A közösségen belüli interakciók, elsősorban a kompetíció mindenképen fontos tényező a szezonális aktivitás, az éves létszámváltozás alakulásában. A másik kiemelendő tényező a populáción belüli viszonyok, a sűrűségfüggő szétterjedési, migrációs folyamatok, amelyek nagy szerepet játszanak a populációk szabályozásában. A denzitás szezonális mintázatának létrejöttében meg kell említenünk a fiatal egyedek elvándorlási hullámait, amit GLIWICZ (1993) „Emigrant Fitness Hypotesis"ként írt le, magyarázva azt, hogy a fiatal egyedek szükségszerűen elhagyják a szüleik mozgás körzetét és új élőhelyeket keresnek maguknak. Ez az elvándorlás szabályozza a populáció népességét. Ez különösen az erdei pocoknál ismert, mivel e faj felnőtt egyedei stabil territóriumokat tartanak, szabályosan osztják fel a rendelkezésükre álló teret. Ez a fontos térbeli viselkedés, az egyedek térbeli eloszlása és ennek dinamikája a populáció népességének alakulásra szabályozó tényezőként lép fel. A térbeli viselkedésből származó, elsősorban fiatal egyedek elvándorlása mellett a térbeli heterogenitás, vagyis az optimális - szuboptimális területek, foltok közötti migráció is fontos tényező (GLIWICZ 1989, 1990, 1993). A saját eredményeink is azt mutatták, hogy az erdei pocoknál fontos tényező a sűrűségfüggő szétterjedési mintázat, ami a két különböző szerkezetű erdős területen megnyilvánult. Ennek ellenére ennél a fajnál is ki tudtuk mutatni a különböző növényzeti szintek és a térbeli eloszlás közötti összefüggést. Fontos eredmény, hogy a földi pocok a legnagyobb mértékben az újraerdősödő terület szegélyzónáját használta, tehát az erdészeti beavatkozások során keletkező ecoton területek jelentőségét indikálta. Köszönetnyilvánítás A kisemlősök populáció szintű monitorozását a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága támogatta. Köszönjük Dr. Vadkerti Editnek a diszkriminancia analízisben nyújtott segítségét.