Somogyi Múzeumok Közleményei 17/C. - Társadalomtudományi tanulmányok (2006)

Gáspár Ferenc: Mesterek kiállítása. Nagyvárad, 1916. február Újabb adatok Rippl-Rónai József és Nagyvárad kapcsolatához - Exhibition of the Masters. Nagyvárad, february 1916. Recent datas to relationship of Rippl-Rónai József and Nagyvárad

132 GÁSPÁR FERENC „Dacára a nehéz háborús anyaghiányos időknek, az állványok és a képfalak mind egyöntetűen szép fehér vászonnal vonattak be, ami éppen ennek a három mesternek a képeihez kitűnő hátteréül szolgál... A helyi Silbermann és tsa. több mint 200 m. vásznat, Sternberg régiségkereskedő 15-20 pazar szépségű keleti szőnyegét, a Barna cég további 5-öt, Fehér városi kertész pedig a terem virág díszítését adta. Még a bántó fényű ablakokat is sötétítették".

7 A beköszöntőt, az akkor már tekintélyes Lyka Károly, a Képzőművészeti Főiskola tanára, a Művészet című folyóirat szerkesztője írta: „Ez a kiállítás a Vörös Kereszt Egylet céljait szolgálja. Aki rendezték, azt szeretnék elérni, hogy sok száz sebre jusson gyógyító ír, sok száz szemben szikkadjon föl a könny. A kiállítás tiszta jövedelmét a művészek a hatalmas szervezet pénztárába juttatják, amely a legalkalmasabb arra, hogy az egybegyűlt filléreket áldássá változtassa, idehaza a kórházakban és künn a csatatereken. Ezeket a filléreket kéri a kiállítás a közönségtői. De nem csak kér, hanem ad is. Hazai művészetünk három mesterének válogatott műveivel fog az érdeklődő a kiállításon találkozni. Ezek a festők a nagyvilág ítélőszéke előtt kiáltották a tűzpróbát, mindenütt becsülik őket, ahol komolyan foglalkoznak a művészettel. Érdemeiket országszerte elismerik, nevük ismerős kultúránk központjában, a magyar városokban. Nevük? Valóban legtöbbször csak az. De ami e nevet híressé, ismertté tette: a művészetük, vajmi ritkán kerül a magyar városok közönsége elé. A ritka aszúnak csak aranyos vignettája kerül vidékre; magát a zamatos nedvet csak úgy lehetett megízlelni, ha az ember Budapestre, Münchenbe, Párizsba utazott. Ez nincs rendjén, ez az állapot nem méltó sem mestereinkhez, sem művelt közönségünkhöz. Az egész országnak joga van kultúránk értékeihez és az értékek megteremtőinek joga van az egész országhoz. Most, amikor e kiállításon három java mesterünk valóban válogatott művei jutnak itt a nyilvánosság elé, feltehető, hogy a közönség érvényesíteni fogja ezt a jogát. Nem mindennapi és nem múló élvezetben és tanulságban lesz része. Ez az, amit a kiállítás ad. Legyen szabad e pár sorhoz néhány egészen szubjektív megjegyzést is fűznöm. Negyedszázada, hogy e három mester munkálkodását figyelemmel kísérem és tanulmányozom. Az öröm sok drága óráját köszönöm műveiknek. Igyekeztem a kritikus fegyelmezett szemével latolgatni munkásságuk, művészi törekvéseik értékét. Láttam küzdelmeiket. Nincs közöttük egy se, akire szereplésük első idejében ne fogták volna rá, hogy eltévelyedett. Mentül behatóbban tanulmányoztam műveiket, annál jobban éreztem, hogy nekik van igazuk. A kritikusból barát lett, nem személyes érintkezés révén, hanem azoknak az értékeknek vonzó erejénél fogva, amelyekkel tele vannak műveik. Bízvást hiszem, hogy mások is így fognak járni."

8 A megnyitó ünnepségen a kiállító művészek nevében Rippl mondott beszédet. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ez teljes egészében felidézhető, amivel hozzájárulhatunk a mester személyiségének árnyaltabb megrajzolásához: „Az imént elmondott szép beszéde a mélyen tisztelt polgármester úrnak, ami úgy érzem, e régi nemes város közönsége érzéseinek, jóindulatának és művészet szertető intencióinak a tolmácsolása is, - mondhatom, hogy a legkellemesebb benyomást tette ránk. Úgy érezzük, hogy nem vendégségbe jöttünk, hanem haza, úgy érezzük, hogy itt ismernek bennünket, ismerik a mi céljainkat, életünket, küzdelmeinket, tudják a nevünket, látják a helyünket. Magyarok vagyunk, akik magyarokhoz jöttünk és úgy érezzük, hogy minden szó, amit a polgármester mondott, a testvér becsületes, őszinte szava a testvérhez. Hogy minden elhangzott szó becsületes gondolatot, őszinte érzést takar. 7 Uo. 35. 2.: Kész a tárlat a vármegyeházán. 8 Uo. 36. 1-2.: Lyka Károly: A Mesterek nagyváradi kiállítása.