Somogyi Múzeumok Közleményei 17/C. - Társadalomtudományi tanulmányok (2006)
Imrő Judit: Húsvéti népszokások és hímes tojások Somogyban - Easter folk customs and painted Easter eggs in Somogy
40 IMRŐ JUDIT mirácsi áve Mária" kezdetű szöveget. 3 Pontos jelentését már az 1930-as években sem ismerték, de joggal kereshetjük ebben a mondásban a 'die Ratsche', azaz kereplő jelentésű német szót. A szintén német eredetű Bizén a kerepelést merácsolásnak mondták. Amikor befejeződött a kereplés, az iskolás gyerekek munkájuk jutalmául 1-2 tojást kaptak. A hagyomány Bizén sajátos módon ért véget. Az egyik háznál a merácsolók záptojást kaptak. Dühükben hozzácsapták a ház falához. A gazda megharagudott rájuk, és a következő évben már felkerült a bizei templomtoronyba a kereplő. Ezzel véget ért a szép régi szokás. 4 A katolikus családok vallásos ünnepi készülődéséhez tartozott nagypénteken a templomban a szent sír elkészítése, nagyszombat éjjelén a feltámadási körmenet, húsvétvasárnap reggel az ételszentelés. A reformátusok a nagypénteki és a húsvétvasárnapi istentiszteleten vettek úrvacsorát. Azokban a falvakban, ahol a gyász színe a fehér volt, azt öltötték magukra a nagypénteki istentiszteletre. Ezt az öltözéket gyónóruhának is nevezték. Ez a viseletet a legtovább - egészen az 1950-es évekig - Csökölyben, Babócsán és Somogyacsán hordták a középkorú és idős asszonyok. Bálint Sándor tanulmányaiban többször is említést tesz a csökölyi református és katolikus lakosság egymás vallása iránti tiszteletéről. A református asszonyok nagypénteken meglátogatták a szent sírt, a katolikusok pedig kóstolót küldtek a szentelt sonkából. Az ételszentelésre a katolikus családoknál mindig sor került. Amennyiben nem voit a faluban templomuk, akkor a legközelebbi katolikus településre vitték. „Húsvét vasárnap reggel a sonkával, meg a többi szenteltetnivalóval elviszik a tojást is a korai misére. Mielőtt elindultak volna, otthon figyelmeztettek arra, hogy jól igyekezzenek hazafelé, mert aki előbb ér haza, annak előbb fogy el az aratása. Na, volt is hazafelé nagy igyekezet. Amikor a miséről hazaérkeznek, megreggeliznek. Minden családtagnak kellett belőle enni. A tojást be kellett mártani a szentelt sóba. Ha kevesebbet festettek, akkor úgy is volt, hogy egy tojást négyfelé szeleteltek föl, mert aki nem evett a szentelt tojásból, annak biztosan megfájdult a torka". 5 Általános szokásként élt Somogyban, hogy a keresztszülők húsvétkor megajándékozzák keresztgyermekeiket. A 20. század első évtizedeiben ez az ajándék rend szerint hímes tojás és alma. A legszebb almákat már ősszel félretették erre az alkalomra. A két világháború közötti időszakban a tojás mellé gyakran került narancs, vásári mézesbáb, apró csokoládé, az 1960-as évektől játék, könyv is. Húsvét vasárnap vagy a keresztgyermek látogatta meg keresztszüleit, vagy a felnőttek a keresztgyermekeiket. Nemespátrón, Magyaratádon a falu főterén került sor az ajándékozásra a húsvétvasárnapi délutáni istentisztelet után. A református magyarok mellett a magyar és német evangélikusok a keresztelőre sok komapárt hívtak Somogyban is, így egy gyereknek lehetett akár 12-18 keresztszülője is. Ma már a protestánsok sem hívnak sok komát, de a húsvétra szánt holmik azonban egyre értékesebbek lesznek. Az ajándékozás általában 12 éves korig tartott, ez egybeesett az elemi iskola elvégzésével, illetve a konfirmációval. Néhány településen ez az időpont egészen a fiatal felnőttkor kezdetéig kitolódik. Balatonbogláron a leány vagy a legény egészen a lakodalmáig számíthatott az ajándékra, amely ezen a településen 10 hímes tojást jelentett. Néhány zselici faluban - Szilvásszentmártonban, Patcán és Szennában - is hasonlóképpen meghoszszabbodott az időhatár. Napjainkban is ezekben a falvakban a hagyománytisztelő keresztszülők általában 20 éves korukig, ritkábban a házasságkötésig ajándékozzák meg keresztgyermekeiket, így gyakran előfordul, hogy az egyetemista lányok-fiúk is megkapják az említett faivakban divatosnak vélt nagyméretű, széles selyemszalaggal átkötött csokoládétojást 5-10 ezer forint kíséretében. 3 Gönczi 1937. 252. 4 Rippl-Rónai Múzeum Néprajzi Adattár 882. (a továbbiakban RRM NA) 5 RRM NA-310.
