Somogyi Múzeumok Közleményei 17/C. - Társadalomtudományi tanulmányok (2006)

Szapu Magda: Vajda az, aki annak mondja magát. Rendhagyó vajdaavatás egy kaposvári romungró cigány csoportnál - Voivod is who claims to be voivod. Irregular voivod initiation at a Romungro Gipsy group of Kaposvár

VAJDA AZ, AKI ANNAK MONDJA MAGÁT 33 A kiemelkedő személyiség halálakor az események megjelenítésének fontos eszköze a nyilvánosság bevonása. A helyi televízió felvételről közvetíti a szertartások fontosabb részleteit. Az alkalom a hétköznapi használati tárgyakat is sajátos jelentéssel ruházza fel, amelyek a halott és családja rangjának kifejezőivé válnak. A hintó, a virágkoszorúk, a gyertyák, a nippek, a pohárkészletek, a kártya, az ostor stb. szimbolikus értelmet kapnak. Ugyanezt szolgálták a hosszú ideig tartó előkészületek, az avatási kellékek is. A sírhely, a kripta pedig magát a haiottat reprezentálja. Az elhunyt két évig tartó betegsége megnövelte a rákészülési időt, így megnőtt a ráfordítás mértéke is. Ez is emelte a temetés fényét, az elhunyt vagyonának kijáró formát. A vajdaavatás az elhunyt após, a nagytekintélyű családfő kriptaavatása köré szerveződik, ezzel is növelve az „új vajda" csoporton belüli elfogadtatásának esélyét. Az alkalom üzenetének hordozói azok a kódok, eszközök, melyek a családi, a közösségi és a vallási keretet adják. A virrasztás és a temetés az aktív résztvevők magas számával elsősorban a csoportazonosság tudatát erősíti. A kriptaavatás - mint a régi vezetőre való emlékezés -, és a vajdaavatás - mint az új vezető legalizálása - elsősorban családi vonatkozású, és a közvéleménynek sző!. irodalom BALOGH LÁSZLÓ 1973: Cigányok Somogyban. Somogy 3: 98-103. BARNA GÁBOR (szerk.) 1993: Cigány népi kultúra a Kárpát-medencében a 18-19. században. Cigány Néprajzi Tanulmányok 1. Mikszáth Kiadó. Salgótarján. Cigányok. 1998: Somogy Megye Közgyűlése. Előterjesztés. Összeállítátta a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola kutatócsoportja. Kaposvár. FRASER, ANGUS M. 1996: A cigányok. Osiris. Budapest. PRÓNAI CSABA 1995: Cigánykutatás és kulturális antropológia. (Rövid vázlat) In: Kulturális Antropológiai Cigánytanulmányok I. Budapest-Kaposvár. SZAPU MAGDA 1981: A kaposszentjakabi oiáh cigányok hiedelemvilága. Somogyi Múzeumok Közleményei 4. Kaposvár. 127-138. SZAPU MAGDA 1984: Halotti szokások és hiedelmek Kaposszentjakabon az oláh cigányoknál. Ciganisztikai tanulmányok 1. kötet. (Szerk.: Kriza Ildikó) MTA Néprajzi Kutatócsoport. Budapest. SZAPU MAGDA 1985: Mesemondó és közössége. Ciganisztikai tanulmányok 4. kötet. (Szerk.: Kriza Ildikó) MTA Néprajzi Kutatócsoport. Budapest. SZAPU MAGDA 1991: A telepi cigányok. I-II. In: Somogyország. Kaposvár. SZAPU MAGDA 1997: A mesehagyományozás folyamatának törvényszerűségei Kaposszentjakabon. Sn: Cigány néprajzi tanulmányok 6. Tanulmányok a magyarországi beás cigányokról. (Szerk.: Bódi Zsuzsanna) Magyar Néprajzi Társaság. Budapest. 174-183. SZAPU MAGDA 1998: Mesemondó és közössége Kaposszentjakabon. In: Tanulmányok a cigányság társadalmi helyzete és kultúrája köréből. Tanítók Kiskönyvtára 9. (Szerk.: Kovalcsik Katalin) BTF -IFA-MKM. Budapest. 371-387. SZEGŐ LÁSZLÓ (szerk.) 1983: Cigányok, honnét jöttek - merre tartanak? Kozmosz Könyvek. Budapest. SZUHAY PÉTER, BARÁTI ANTÓNIA (szerk.) 1993: Képek a magyarországi cigányság 20. századi történetéből. „A világ íétra, melyen az egyik fel, a másik le megy". Antropológiai fotóalbum. Budapest. TÁLOS ENDRE 1998: A cigány és a beás nyelv Magyarországon. In: Tanulmányok a cigányság társadalmi helyzete és kultúrája köréből. (Szerk.: Kovalcsik Katalin) Tanítók Kiskönyvtára 9. BTF - IFAMKM. 295-302. VEREBÉLYI KINCSŐ 2005: Minden napok, jeles napok. Hétköznapok és ünnepek a népszokások tükrében. Timp Kiadó. Budapest. VEREBÉLYI KINCSŐ 2005: Szokásvilág. A Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének kiadványa. Debrecen.