Somogyi Múzeumok Közleményei 17/C. - Társadalomtudományi tanulmányok (2006)
Winkler Ferenc: Az európai szabadtéri néprajzi gyűjtemények megvalósításának módszere - Realizing Methods Of European Open Air Museums
16 WINKLER FERENC egy negyedik egysége, ama bizonyos korszerű kiállítási építmény, amely egyben egész Norvégia kézműves-történeti gyűjteménye, vagyis Maihaugennek ez a szekciója országos gyűjtőkörrel rendelkezik. Zippelius ezzel a fejlődéssel kapcsolatban megjegyzi, hogy talán az ecomusée jóval korábbi előképe lenne ez norvég mintára, 26 jóllehet magunk ezt egy kicsit elfogult álláspontnak tartjuk. Ugyanakkor a maihaugeni múzeum példája kiválóan szemlélteti, hogyan jutott el a szabadtéri néprajzi gondolat - s annak megvalósulása - az egyedi, a nagyvárosiak számára sajátos építészeti látványtól az építményegyütteseken keresztül a településszerkezet bemutatásának igényéig - a csorbítatlan „életkép" meg- illetve újrafogalmazásáig. A folyamatokat lényegében úgy fogalmazhatjuk meg, hogy minél inkább távolodtak a gyűjtemények létesítési alapelvei a parkmúzeumi formától, annál konkrétabb igény jelentkezett a komplex, teljes körű bemutatásra, az építményekhez tartozó kulturális és természeti környezet megidézésére - településképek fölmutatására, vagy legalább fölvázolására, megjelentek a gyümölcsös és zöldséges kertek, bekapcsolódott a bemutatásba a hagyományos állattartás - megjelent a trágyaszag és a tyúkganéj. Sajátos törekvés ez a minél teljesebb körű kiállítási módszerek alkalmazása és tudományos eredményeinek összefoglaló megmutatására. A szabadtéri néprajzi kiállítás (gyűjtemény, múzeum) így egy fajta szintetizálójává léphetett elő az „ethnographia" demonstrálásának. Mielőtt még az ecomusée-vel foglalkozunk, keletnémet példa nyomán megemlítjük a bemutatás egy sajátos módszerét. Ennek koncepciója ismereteink szerint bizony egyedülálló, követése pedig igazán csak ajánlható. Németország keleti felében - a korábbi NDK-ban - apró „Heimatmuseumok" sokaságával indult meg 1911-12-ben a szabadtéri néprajzi gyűjteményekelőtörténete (Diesdorf, Rudolstadt). A második világháború után újabbak (Klockenhagen, Lehde, Schönberg) csatlakoztak hozzájuk, majd létrejött egy agrártörténeti (Alt-Schwerin) és egy „hagyományos" szabadtéri néprajzi múzeum (Schwerin-Muess). A kis Heimatmuseumok (helytörténeti gyűjtemények) szabadtéri néprajzi gyűjteménnyé való kiépítése ugyancsak megkezdődött. A 70-es években központi koncepciót dolgoztak ki egy országos szabadtéri néprajzi gyűjteményhálózat megvalósítására, melynek jegyében pl. Klockenhagen regionális gyűjteménye a falusi építészetet, szorosabb véve Mecklenburg házvidékeit mutatja be. Göhren a rügeni halászházak és paraszti építmények gyűjteménye lett, míg a közép- és délnémet gyűjtemények ugyancsak regionális múzeumokká bővültek. A muessi központi múzeum a kisüzemi mezőgazdaság fejlődéstörténetének, Alt-Schwerin az uradalmi gazdálkodásnak bemutatásával szervezi e gyűjteményeket országos összefüggésrendbe. 27 Francia földön hosszú ideig idegenkedtek a „hagyományos" szabadtéri néprajzi gondolattól. De századunk 60-as éveitől egy új bemutatási filozófia, módszer kereteibe került be a szabadtéri kiállítás is. Ez pedig az ökológiai szabadtéri múzeum, az ún. „ecomusée". Alapeszméjét úgy lehet összefoglalni, hogy meghatározott, történelmi vidékek illetve életterek csorbítatlan, komplex igényű megmutatására törekszik - „in situ", avagy ahhoz hasonló alapelvek mentén. 28 Ennek a gondolat(csomagnak) a szabadtéri (néprajzi) múzeummal való összevetése eredményez ugyan hasonló vonásokat, némi azonosságot is, ezzel együtt is az ecomusée koncepciója jóval szélesebb értelmű a hagyományosan elfogadott szabadtéri kiállításmódnál. Alapgondolatának homlokterében ugyanis tárgyak helyett azok alkotója, az ember áll a mindenkori környezetével, illetve annak kölcsönhatásaival, meghatározott (műveltség)történelmi-földrajzi környezetben, a tér és az idő folyamatos „beszámításával". Az eszme a környezeti múzeumok, a „musée de l'environment" armoriquei (Bretagne) és landes de gascognei példáiból a természetvédelmi területeken létrehozott múzeumokkal összefüggésben született. Az ecomusée úgy értelmezi önmagát, mint az ember és a természet kifejeződési formáját, az idő megjelenését és a tér interpretációját, aminek az az értel26 ZIPPELIUS, A. 1974. 5 skk 27 WENDT, R. im. 28 RIVIÈRE, G. H. 1971. különösen 18-54.
