Somogyi Múzeumok Közleményei 17/C. - Társadalomtudományi tanulmányok (2006)

Gáspár Ferenc: A Tépéscsinálók kisasszonya - The Young Lady of the linen-shredders

A TÉPÉSCSINALÓK KISASSZONYA 163 A rejtőzködésből most felbukkant Női arckép, Madame Chaplin portréjánál közel egy évtizeddel korábban, 1870-ben Düsseldorfban, a Siralomház, a Tépéscsinalók és az Ásító inas városában keletkezett. A Siralomház átütő sikerét követően Munkácsy tudta, hogy nehéz feladat előtt áll: bizonyítani kellett, hogy nem egyszeri és megismételhetetlen teljesítményt nyújtott, bizonyítani kellett, hogy legjobbak közé emelkedett. Meg kellett felelni a párizsi világkiállításon neki ítélt aranyéremnek, a hirtelen jött világhírnek; annak, hogy egy még el sem kezdett képéért - látatlanban - akkora honoráriumot kapott, amekkorát magyar festő addig még soha sem. A „minden elvárásnak megfelelő kép", a Tépéscsinalók terve hoszszú időn át érlelődött és a munka befejezése is két évet vett igénybe. Ha összevetjük a feladat súlyát és a hozzá készült (ma ismert) tanulmányok számát, meg kell állapítanunk, hogy szokatlanul kevésről van tudomásunk. Már csak ebből a szempontból is felértékelődik az az alkotás, amely a Tépéscsinalók „kisasszonyához", a főalak által kifejezett mondanivaló „másik felének" megformálásához kapcsolható. Munkácsy a sorsfordító Düsseldorf váratlan és hírtelen elhagyását követően csak hosszú idő elteltével, 1885-ben tért vissza egykori sikerei színhelyére. Feleségéhez ekkor írott leveleiből idézünk: Megérkezvén ide, egy pillanatig mintha néhány évvel visszafelé kerültem volna, mégis a legelső benyomásom az volt, mintha először járnék itt...Nagyon későn érkeztem ahhoz, hogy bárkit is műtermében találjak. A festők olyan madarak, akik estefelé eltávoznak kalitkájukból... Este a Mahikastenban az voit a benyomásom, amit előre is mondtam neked. Szétszórva itt-ott a bugrisok közt, sörös poharuk mellett, azt hittem, nem mozdultak el helyükből tizenkét év óta..."

4 A mondatokból mintha valami addig volt titkos kétely, a „mi lett volna ha..." soha ki nem mondott dilemmájának lezárását jelentő önigazolás is felsejlene, ezzel együtt számunkra most a düsseldorfi látogatásnak más jelentősége van. A megérkezést követő nap eseményeinek krónikáját tartalmazó levélben egy különös, érdekes történetet mesél el: „A Mahikastenban egy régi barátommal találkoztam, akit összecseréltem egy másikkal. Könnyedén elfogadtam, hogy ma nála reggelizem, de aztán dühbe gurultam, mert azt hittem nem ismerem a feleségét és családját. De mekkora volt meglepetésem, amikor beléptem hozzájuk és szemtől szembe állok ifjúságom egyik futó szerelmével, aki akkor fiatal leány volt. Rendben van, az étel is jó volt. De szó szerint igaz, nem tudtam, hogy kinél vagyok, mert elfogadva meghívást, azt hittem, hogy Schlesinger úrékhoz megyek és csak az ebéd után olvastam egy képének az aláírását, hogy Erdmann úrnál ebédeltem, ahol az egész délutánt nagyon gemütlich töltöttem."

5 A szakirodalom elfogadja, hogy a Tépéscsinalók kisasszonya Munkácsy szerelme volt. Személyére llges könyvében is találunk utalást. "Eleinte egy kicsiny, szerény szobácska szolgált műterméül, de nem sokáig; rövidesen széles ismeretségi körre tett szert, amelyben a magas termetű, kissé sovány magyar soha csődöt nem mondó jó kedélye folytán hamarosan közkedveltté vált. Munkácsy Düsseldorfban német és magyar művésztársain kívül egy ugyancsak Düsseldorfban megtelepedett G... nevű magyar szőrmekereskedő család4 Munkácsy Mihály válogatott levelei. Budapest. 1952. 138. számú levél. Feleségéhez, Düsseldorf, 1885. szeptember 6. Munkácsy nem szerette a környezetében beálló változásokat, mert azok megzavarták őt terveiben és munkájában - önbizalomhiányon is alapuló -, hosszú latolgatás után mégis teljesen váratlanul hagyta el Düsseldorfot, és minden előzetes értesítés nélkül ezekkel a szavakkal toppant be Párizsba: „Ich bin da - meine Sachen an der Bahn." Végvári 2. alatti mű 139. 5 Uo. 139 levél. Szeptember 7. Erdmann Otto (1834 Leipzig - 1905 Düsseldorf) életképfestő, hosszú ideig a „Der Mahlkasten" művészeti egyesület elnökségi tagja (ennek keretében vendéglő, „művészklub" is működött: erre utal levelében Munkácsy). Ártatlan, a rokokóban játszódó életképei közkedveltek voltak.