Somogyi Múzeumok Közleményei 17/C. - Társadalomtudományi tanulmányok (2006)

Gáspár Ferenc: Mesterek kiállítása. Nagyvárad, 1916. február Újabb adatok Rippl-Rónai József és Nagyvárad kapcsolatához - Exhibition of the Masters. Nagyvárad, february 1916. Recent datas to relationship of Rippl-Rónai József and Nagyvárad

136 GASPAR FERENC 60. Porosz férfi 150 69. Párisi alakok 250 61. Keriben alakok (sic) 200 70. Macon (szines tollrajz) 150 62. Liszt (rézkarc) 200 71. Olvasó öreg ur 160 63. Haltisztítás 250 72. Gondolkodó nő 150 64. Fiatal asszonyok 160 73. Alvónő (sic) 150 65. Osztrák fiu 150 74. Pitacco hegedül 150 66. Nikolaus 50 75. Leány fejek 160 67. 3 katona és egy asszony 200 76. Maconi hordók 100 68. Ricard asszony 250 Különféle színes rajzok 100-150 koronák A kiállított művek közül többet ma is megidézhetünk, másokat csak a szakirodalom alapján azonosíthatunk, és bár sok esetben nincs támpontunk, az életmű ismeretében megállapíthatjuk, hogy a fontos alkotások közül számosat láthatott 1916-ban a nagyváradi közönség. Indokolt tehát a „Rippl művei kiállításokon" címszó alá ezt a szereplését is beemelni.

15 15 Az alábbi művek esetében tekinthető bizonyítottnak azonosság: kat. 34 Lajos pipál azonos Rippl-Rónai Lajos képmása. Repr.: Új magyar képtár A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye 446 és színesben: Révész Emese: Rippl-Rónai. A művészet mindenkié 76 kat. 35-36-37 Ablakterv l-ll-lll azonos Dekoratív festmény egy magyar kastély számára. Repr.: MNG. 1988. kat. 237; kat. 38 Férfi arckép azonos Vágó József arcképe. Repr.: MNG. 1998. 370 oldai; kat. 40-42 Internált foglyok l-ll azonos Pitacco hegedűművész elmondja szenvedése történetét. I. A hallgatók, III. A hallgatók. Repr: Művészet, 1915, 392-393; kat. 41 Petrovics és Melier azonos Petrovics Elek és Melier Simon. MNG. 1998. Kat. 99; kat. 50 Atyám azonos Apánk. Repr.: Horváth János A Rippl-Rónai Ödön gyűjtemény 86 old., illetve Atyám, repr. Rippl-Rónai emlékkiállítás Kaposvár, 1957 kat. oldalszám nélkül (ugyanott a kiállított művek listájában Apám címmel. Kat. 51 Zsuki kastély. Repr. Művészet, 1917 tavaszi szám, 39. old. Rippl-Rónai emlékkiállításán 1928-ban, az Ernst Múzeumban az eladó művek között kat. 200 alatt A Zsukki (sic!) kastély címmel szerepelt, amiből arra következtetünk, hogy akkor még, a hagyaték részeként, Lazarine tulajdonában volt. Feltételezhetően azonos a Művészház palotafelavató kiállításán (1913, kat. 148): Teleki Géza gróf kastélya Asózsukon című, 1912-re datált alkotással. A kat. 33 Lazarine című kép esetében - különösen azt követően, hogy figyelembe vesszük a korabeli leírást - marad a bizonytalanság. A Polgár Galéria és Aukciósház 25. Jubileumi Aukcióján (1999. december) árverezett Lazarine, a művész felesége (jelenleg Polgár gyűjtemény, Polgár ÁrpádSchmidt Tünde: Polgár 50. 146-147) nagy valószínűséggel azonos a Pewnynél Lazarine kezére hajtja fejét 1912 (65x50) címen nyilvántartott alkotással. Ismét találkozunk azzal a jelenséggel, ami az ouvre katalógus összeállításánál jelent szinte feloldhatatlan nehézséget: egy egy-egy műalkotás több néven is szerepelhet. Jelen esetben: Lazarine a művész felesége, Lazarine kezére hajtja fejét és legújabban a Polgár 50-ben: Kék ruhás nő virágos kalapban. Bonyolítja a helyzetet, hogy Pewny lajstromában 1914-es datáiással még egy Lazarine portré szerepel, némileg eltérő mérettel (Lazarine (sic!) olaj, 65*52. 1914). A lajstrom összeállításának időpontjában (1940) Rippl-Rónai Józsefné tulajdonában volt. Véleményem szerint legnagyobb valószínűséggel ez utóbbi alkotás szerepelhetett Nagyváradon. Reprodukcióját nem ismerem. Az eladási árlista alapján nevesíthető huszonöt, valamint a „különféle színes rajzok"-kal jelölt további grafikai művek esetében több a bizonytalansági tényező. Azt tudjuk, hogy Rippl az Ernst Múzeumban 1915-ben már szereplő anyagból merített, de hogy mennyi más/új lap került be a rendelkezésére álló hatalmas „készletből" („Rengeteg sokat dolgoztam, mintegy háromszáz vázlatot csináltam"- idézi Rippl Somogyi Hírlapnak adott nyilatkozatát Piesznivy Edit az Örömök és szenvedések földjén című tanulmányában. In: MNG. 1993. 151. old.) arra nincs támpontunk. A kérdéskört bonyolítja, hogy pl. a Goethe unokáját ábrázoló, a kiállításon a kaí.56 Nicolovius címet viselő alkotás - egy évvel korábban - két változatban is ki volt állítva, de egy harmadik variánsról is vannak adatok. Mindezek ellenére - véleményem szerint - nem felesleges foglalkoznunk ezekkei a „részletkérdésekkel" sem, mert Rippl emberi oldalát lehet belőlük jobban árnyalni. Érdekes, hogy az akkor hetvenötödik életévében járó Goethe unoka mekkora hatást gyakorolt rájuk: még Anella visszaemlékezéseibe is belekerült. Említendő a kat.68 Ricard asszony, ami az Okulás néni (MNG. 1998. Kat. 124) című olajkép rajzban történt megfogalmazása. A kat. 62 Liszt rézkarc több példányban is ismert (MNG. 1998. Kat. 153).