Somogyi Múzeumok Közleményei 17/C. - Társadalomtudományi tanulmányok (2006)

Gáspár Ferenc: Mesterek kiállítása. Nagyvárad, 1916. február Újabb adatok Rippl-Rónai József és Nagyvárad kapcsolatához - Exhibition of the Masters. Nagyvárad, february 1916. Recent datas to relationship of Rippl-Rónai József and Nagyvárad

134 GÁSPÁR FERENC 1915-916 tájáról csak egy pár kép, egy pár szobor, egy-két vers, egy-két dal fog hírt vinni a mi életünkről. A fájdalmainkat, örömeinket, lángolásunkat és vágyódásunkat a boldogságért, ezekben az elsóhajtott, elkiáltott örökké zengő harmóniákba fogja majd az új világ embere látni, hallani. Ez a mi lelkünk tükre, amely az örökkévalóság vásznára vetíti a mi életünket. ... Itt van Rippl-Rónai József művészete, ahogyan ő fogja, csomózza felbonthatatlan harmóniába a magyar kertek virágainak szőnyegét, ahogyan ő érezteti az asszonytest sugárzó fehérségében a magyar vér örömökért való vágyódását, ahogy ő érezteti a sziesztás magyar szemek mélázásában a mi lelkünket, ahogy az ő somogyi napsütött házaiban sejtjük a boldogság fészkét, az mind mind magyar álom, magyar harmónia, de amely nem csak itthon, de átzeng határokon és időkön által ..."

9 Rippl 45 - tételesen felsorolható alkotását - és meg nem határozható számú színes rajzát vitte el Nagyváradra, amelyekről a helyi sajtóból az alábbiakat tudhatjuk meg. „Kába fővel járunk az egymásra halmozott vásznak között... Rippl-Rónai híres arcképei, köztük néhány ismert fej, Vágó az építész, Adyék (sic!), azután a szenzációs franciaországi rajzok az internáltság hónapjaiból..." Egy más helyen: Álljunk meg Lazarin portraitja előtt. Micsoda erővel sugárzik erről a képről a puha női test rózsás fehérsége, pedig a lehető legegyszerűbb, legkevesebb színnel van érzékeltetve az élő egészséges asszonyi test minden varázsa. Aztán a Lajos öcsém pipál című képen nézzük meg azt a mélázó magyar szemet. Mennyi eleven élet sugárzik ebből a sziesztás merengő tekintetbői. Álljunk meg aztán a második Rónai fülkében a sugárzó fehérfalu somogyi udvarház képe előtt. Itt nem süt a nap. Itt a színek sugárzanak valami életteljes harmóniában. Mennyi jellemző erővel beszédesek az internáltak két csoportjáról rajzolt két karton és az Ady Endre portraitja. Ady dacos magyarságának, fölényes egyéni költészetének mosolya ragyog ezen a képen..."

10 A nagyváradi születésű Vágó fivérekkel - Lászlóval és Józseffel - Rippl már régebb óta szoros kapcsolatban volt. Az 1902-óta közös építész irodát működtető fivéreket, édesapjukat és az idősebb testvér - László - feleségét is megörökítette: a családról készült öt portréja ismeretes. Közülük Nagyváradon az 1915-ös keltezésű Vágó József arcképe című mű szerepelhetett (papír, pasztell, 41x51 cm. MNG). Vágó József - a Japán kávéház művészasztalának rendszeres vendége - az általa tervezett Munkácsy utcai Schiffer villa egyik dekorációjának elkészítésére Rippl-t kérte fel. Az egykor a nagyszalonban elhelyezett mű (Schiffer Miksáné lányaival, 1911, o.v. 153x330 cm.) ma a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona.

11 9 A megnyitó ünnepség eseményeinek részletes ismertetése - közöttük a Rippl és a Dutka beszédek is - a Nagyváradi Napló 37. számában 1-3. olvashatók: Várad köszönti a magyar Mestereket főcím alatt. 1

° Uo. 36. 2. és a 35. 2. 11 A Vágó családról készült Rippl portrék: Vágó József 1915, Vágó László 1916, Vágó Lászióné fekete ruhában 1916, Vágó Lászióné fiatal korában 1908 körül, Vágó bácsi /Vágó Mihály arcképe/1910. Hivatkozunk Plesznivy Edit tanulmányára. In: Rippl-Rónai József Gyűjteményes Kiállítása MNG. 1998. Katalógus 370, és Gábor Eszter: A „Grünwald testvérek és Schiffer, in: Angyalokra szükség van. 2005. 132. A Vágó fivérekről készült portrék Rippl tulajdonában maradtak, amint azt a Rippl-Rónai művészi hagyatékának aukciója (1934. április 9.) katalógusa bizonyítja. A nagyváradi születésű Vágó László (1875-1933) és József (1877-1947) közös tervezésű épületei a városban: Kapucinus utca 14 alatti szecessziós Vágó ház (1905), Darvas - La Roche ház Rimanóczy utca 11. (1910-11), Moskovits palota (Szent László tér), (1910-11). Vágó József önálló munkája az egykori csendőrségi iskola, ma a Nagyváradi Egyetem központja (1912-13). Péter I. Zoltán: Nagyvárad 900 éves múltja és épített öröksége. 2005.