Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B. - Természettudományi tanulmányok (2006)
Pál-Fám Ferenc, Boros Veronika: Nagygombák vizsgálata Kaposvár városban - Macrofungi examination in Kaposvár city, southwest Hungary
8 PÁL-FÁM FERENC, BOROS VERONIKA Ezeket a változásokat a táj eutrofizációjának nevezte, amit a különböző emberi tevékenységek okoznak. Ugyanő (KREISEL 2000) Kelet-Németország több városának xilofág nagygomba adatait összesítette, a gazdaként szolgáló fafajok megjelölésével. Munkájában 32 ilyen gombafajt tárgyal. Lengyelországban LUSZCZYNSKI (1997) foglalkozott ezzel a témával tüzetesebben. Kielce városból 90 nagygombafajt dokumentált, ebből 64 faj a lengyelországi Vörös Lista szerint valamilyen fokon veszélyeztetett. Cseszlovákiában GÁPER (1996) és KOTLÁBA (1997a, 1997b) nevéhez fűződik az urbán környezetben termő xilofág gombák kutatása. Gáper 63 xilofág nagygombafaj előfordulását összegzi, szintén gazdanövény szerint Szlovákia több városából. Számos gyakori („domináns") fajt megállapít. Véleménye szerint a nagy és közepes városokban a legnagyobb a xilofág nagygombák fajdiverzitása, míg az ennél kisebb településeken jóval kevesebb ilyen faj termett. KOTLÁBA (1997a) 43 gyakori xilofág nagygomba előfordulását összegzi szokatlan, sokszor idegenhonos gazdán. Számos urbán lelőhelyet is megemlít. Ugyanő (KOTLÁBA 1997b) 17 ritka fajt is tárgyal, az előző szempontok szerint. Megemlítendők még a következő munkák, melyek úgyszintén Európában készültek: Németországban BENKERT (1977) és SEEHANN (1979), Finnországban ERKKILÄ& NIEMELA (1986), Svédországban KARLVALL (1963), Magyarországon Kocsó (1981), Lengyelországban LAWRYNOWICZ (1982), Törökországban SELIK & AKSU (1967) és Ausztriában WOLKINGER (1973). Ezen kutatók munkájukban a városok fáin élő taplók bemutatására törekedtek. Hazánkban az ország területi megoszlása természetközeli, illetve antropogén élőhelyek szempontjából a következő (THYLL 1996): természetes táj: 20% (ebből erdős táj: 15%; füves pusztai táj: 5%); átalakított táj: 80% (ebből mezőgazdasági táj: 70%; épített táj: 10%). A beépített táj jelentős területet foglal el, ennek ellenére csak kevés kutatás foglalkozik az itt termő nagygombákkal. Az első ilyen jellegű munka (TERPÓ et al. 1976) termesztett gombák szubsztrátumán megjelenő, gyomosító gombafajokról szól. BABOS (1989) munkájában is számos „városi" adat található, de ezek külön nem kerültek tárgyalásra. Magyarországon és Erdélyben PÁL-FÁM (2001) végzett adatgyűjtéseket. A felmérés során 47 szaptrotrófból 26-ot a talajon, 21-et faanyagon talált. A 11 parazitából 2 biotróf és 9 nekrotróf került elő, továbbá 18 faj mikorrizás volt. Anyag és módszer Kaposvár - a 68281 lakosú város - Somogy megye székhelye, a Balatontól délre, a Kapós folyó völgyében terül el. Északról a Külső-Somogyi dombság, délről a Zselic veszi körül. A Földközi- tenger felől érkező hatások kedvezően befolyásolják a területre jellemző kontinentális éghajlatot. Az éves csapadék átlaga 700-720 mm között változik. Az évi középhőmérséklet 10, 7 §C. A leghidegebb hónap (január) átlaga -1,0§C, a legmelegebbé (július) 21-21,5§C. A tengerszint feletti magasság 135 m. Az erős antropogén tevékenység eredményeképpen jellemző talajtípusokról itt nem lehet beszélni (KASZA 1998). A város területe 11359 ha, melyből az összes zöld felület az 2 táblázat szerint alakult ( Kaposvar.hu ). Az adatok szerint az összterület az utóbbi három évben folyamatosan nő. Ezen belül az utolsó két évben a pázsit területének csökkenését tapasztaljuk a cserjék és sövények javára. A lakosság és a hivatalos szervek is arra törekednek, hogy minél több helyet biztosítsanak a természetszerű környezet számára. A gombák számára a terület szennyező forrásai jelentenek komoly kihívást az életben maradásban. Kaposvár azon városok közé tartozik, melyekben a szennyezettség a megengedett értéket általában nem haladja meg (THYLL 1996). A városra a könnyűipar jellemző. Megtalálható itt: cukoripar, húsipar sütőipar, takarmányipar, villamos ipar és a textilipar (Kasza 1998). A légszennyező anyagok eredetét tekintve napjainkban az ipar egyre kevésbé felelős a légszennyezésért, abban fokozatosan növekszik a közlekedés szerepe a fejlett országokban. A gépjárművek nagy mennyiségű ólomvegyületet, szénhidrogént, szénmonoxi-
