Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B. - Természettudományi tanulmányok (2006)

Kevey Balázs: A somogyi Dráva-ártér gyertyános-tölgyesei - Oak-hornbeam forests of the floodplains of the Drava river in Somogy, SW. Hungary

84 KEVEY BALÁZS típusokkal való számításokat az alföldi gyertyános-tölgyesek monografikus feldolgozásának befejeztével fogom elvégezni. Az eddigi alföldi gyertyános-tölgyesekből készült felvételi anyag alapján a SUN-TAX 2000 program (PODANI 2001) segítségével sokváltozós statisztikai elemzést (1. ábra) alkalmaztam. Tekintettel a rendkívül nagy felvételi anyagra (kb. 600 felvétel), nem végeztem részletes elemzést, ekkora anyagot ugyanis lehetetlen e módszerrel kinyomtatható módon dokumentálni. A könnyű áttekinthetőség érdekében az egyes síkvidéki tájakról készített táblázatos anyag százalékban kifejezett konstancia-értékeivel végeztem kvantitatív cluster-analízist (hasonlósági index: Correlation; fúziós algoritmus: Complete link). Tehát nem a felvételeket, hanem az egyes tájak gyertyános-tölgyeseinek átlagát hasonlítottam össze egymással. A fajok esetében HORVÁTH F. et al. (1995), a társulásoknál pedig BORHIDI - KEVEY (1996), ill. BORHIDI (2003), nómenklatúráját követem. A társulástani és a karakterfaj-statisztikai táblázatok felépítése az újabb eredményekkel (OBERDORFER 1992; MUCINA et al. 1993; BORHIDI 2003; KEVEY ined.) módosított - Soó (1980) féle cönológiai rendszerre épül. A növények cönoszisztematikai besorolásánál is elsősorban Soó (1964b, 1966, 1968, 1970, 1973, 1980) Synopsis-ára támaszkodom, de figyelembe vettem az újabb kutatási eredményeket (vö. BORHIDI 1993, 1995; HORVÁTH F. et al. 1995), és azóta terepen szerzett tapasztalataimat is. Termőhelyi viszonyok, zonalitás A Somogyi-Dráva-ártér csaknem összefüggő, meredek magasparttal válik el Belső-Somogy homokvidékétől (Marosi 1970). A Dráva-ártér somogyi szakaszának erdei nagyrészt a horvátországi területen találhatók. Magyar oldalon viszonylag kisebb kiterjedésű erdők találhatók, de közöttük bőven vannak gyertyános-tölgyes állományok. BORHIDI (1961) klímazonális térképe szerint a Dráva somogyi szakasza a gyertyános-tölgyes zónába tartozik, de faji összetételében minden bizonnyal szerepet játszik a folyó által biztosított talajvízszint is. Ezen ökológiai háttér mellett nehéz eldönteni a zonalitással kapcsolatos kérdést. E gyertyános-tölgyesek előfordulhatnak az erdőssztyep (pl. Gemenc), a zárt tölgyes (Baranyai-Drávasík) és a gyertyános-tölgyes (Somogyi-Dráva-sík) zónában egyaránt. E példa azt igazolja, hogy az asszociáció nem ragaszkodik valamely vegetációzónához, ezért leginkább a talajvíz által mérsékelten befolyásolt, azonális társulások közé sorolható. A Dráva-ártér északnyugatról délkelet felé lejt, ezért a vizsgált gyertyános-tölgyesek Porrogszentkirálynál elérik a 126 m tengerszint feletti magasságot, míg Babócsánál már csak 107 m-es magasság mellett fordulnak elő. Az égtáji kitettség és lejtőszög nem játszik szerepet e gyertyános-tölgyesek kialakulásában, ugyanis valamennyi állományuk sík termőhelyen található, a mintaterületeken belül legfeljebb csak jelentéktelen felszíni egyenetlenségek figyelhetők meg. Az alapkőzetet fiatal öntéshomok képezi, amelynek felső rétege barna erdőtalajjá fejlődött. A Dráva és a beléje ömlő patakok talajvízszintje üde, párás és hűvös mikroklímát biztosít. Az erdőket átszelő holt medrekben tavasszal gyakran áll a víz, míg a szárazabb időszakokban elvíztelenednek. E vízjárási viszonyoknak köszönhető, hogy a Dráva-ártér gyertyános-tölgyeseinek talajai az üde és félnedves kategóriába sorolhatók. Fiziognómia Az 1999-től 2004-ig végzett felmérések során 55 cönológiai felvételt készítettem, melyekből 50-et használtam fel (1. táblázat). A vizsgált gyertyános-tölgyesek az állomány korától függően 20-30 m magasak, felső lombkoronaszintjük közepesen, vagy jól záródó (60-85 %). A Quercus robur és a Carpinus betulus képezhet konszociációt, de néhol a Fraxinus angustifolia is előfordulhat nagyobb tömegben. Az alsó lombkoronaszint változóan fejlett. Magassága 12-20 m, borítása pedig 15-60 %. Főleg alászorult fák alkotják, melyek között tömeges lehet a Carpinus betulus, de jelentősebb szerephez juthat az Acer campestre, és