Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B. - Természettudományi tanulmányok (2006)

Lanszki József és Széles L. Gabriella: A Dráva-mellékén élő nyestek (Martes foina) tavaszi táplálék-összetétele - Diet composition of stone martens (Martes foina) living in the Drava district, Hungary, in spring

200 LANSZKI JÓZSEF - SZÉLES L. GABRIELLA szőr is megfigyelte Kolozsi Géza hivatásos vadász. A falu melletti területeken jellemzően szántóföldi művelés folyik (a szántóföldek területi aránya 70-75%). A településen kívül élő nyest táplálkozás vizsgálatát Pettendtől 5,1 km-rel déli irányban mezőgazdasági területen végeztük. A mintavételi pont a Korcsina-csatorna (Lakócsa, Somogy megye) parti zónájában található öreg fűzfa volt (45°55'É, 17°41 'K). A fa ágvillájában - a nyest rendszeres pihenőhelyén - nagyszámú hullatékot gyűjtöttünk március végén, melyek közül csak a nem régi (kompakt állapotú, legfeljebb 3^4 hetes), ép mintákat (n = 66) dolgoztuk fel. A hullatékokból kigyűjtött, tisztálkodás során lenyelt ragadozó fedőszőrök mikroszkópos morfológiai (TEERINK 1991, referencia szőrminták) vizsgálata is a nyest előfordulását támasztotta alá, az erdősült területrészeken élő nyuszttal szemben. A csatorna partot éger- és fűzliget kíséri, a mezőgazdasági táblákat fűz, kökény bokorsorral fedett vízelvezető árkok szegélyezik. A terület erdősültsége 28,0%, a bozótosok aránya 7,2%, a fennmaradó rész mezőgazdasági terület. A területen végzett élvefogó kisemlős csapdázás eredménye alapján (részletesebben LANSZKI 2002), a területen, 2003 telén rendelkezésre álló kisemlős biomassza 0,06 kg/ha, tavasz végén 0,34 kg/ha volt, mely a korábbi és későbbi évek téli (átlagosan 0,54 kg/ha) és tavaszi (átlagosan 0,64 kg/ha) értékektől (HELTAI et al. 2005) lényegesen kevesebb volt. A táplálék-összetételt standard hullaték-analízissel (JEDRZEJEWSKA és JEDRZEJEWSKI 1998) vizsgáltuk. A hullaték mintákat 0,5 mm-es szitán, folyóvízben átmostuk, majd kiszárítottuk. Minden azonosítható táplálékmaradványt elkülönítettünk, majd a táplálékmaradványokat 0,01 g pontossággal lemértük. A táplálék elemek taxonómiai meghatározása az emlősöknél koponyacsontok és fogazat (SCHMIDT 1967, ÚJHELYI 1989, referencia gyűjtemény), valamint határozásra alkalmas csontok hiányában, szőrmorfológia (DEBROT et al. 1982, TEERINK 1991), a madaraknál toll és koponyacsontok (BROWN et al. 1993, referencia tollgyűjtemény), a gerincteleneknél kitinváz (pl. MÓCZÁR 1969, referencia gyűjtemény) alapján történt. A táplálék-összetételt a hullátokban előforduló táplálék elemek számával (N), valamint a hullátokban talált maradványok lemért súlya alapján számított százalékos biomassza arányban fejeztük ki (B%). Ennek kiszámítása az alábbi módon történt: az egyes táplálékmaradványok súlyát JEDRZEJEWSKA és JEDRZEJEWSKI (1998) által összefoglalt faktorszámokkal szoroztuk. A Martes genusban a faktorsúlyok az alábbiak: rovarevők, kisrágcsálók és menyét: 23, közepes testméretű emlősök (pl. mezei nyúl): 50, madarak: 35, kétéltűek, hüllők: 18, gerinctelenek: 5, növények: 14. A lakott területen táplálékként előforduló kutyatáp biomassza arányának számításához a madarakra megadott értéket alkalmaztuk. A fogyasztott préda fajok súlykategóriákba sorolása CLEVENGER (1993) által nyusztra kidolgozott súlyhatárok szerint történt, a kategóriák a következők: < 15 g; 15-50 g; 51-100 g; 101-300 g; > 300 g. A fogyasztott préda jellemző élőhelyi szintezettsége szerinti besorolás GITTLEMAN (1985) által predator fajokra kidolgozott szempontok alapján történt az alábbiak szerint: 1: talajszinten élő, valamint főként talajszinten élő és alkalmanként cserjéken, fákon előforduló, 2: cserjéken, fákon élő, valamint főként cserjéken és fákon élő, de alkalmanként talajszinten is előforduló, és 3: vízi és vízhez kötődő. A két területen élő egyedek táplálékának összehasonlító vizsgálatára a Chi

2-tesztet alkalmaztunk (SPSS 10.0). Eredmények és megvitatás A nyestek fontos tavaszi táplálékát mindkét élőhelyen pocokfélék jelentették, közülük is meghatározó a mezei pocok Microtus arvalis és az erdei pocok Clethrionomys glareolus volt (1. táblázat). Ezek mellett különböző erdeiegereket Apodemus spp., patkányt Rattus spp., a Korcsina mentén élő nyest mezőgazdasági területen előforduló güzüegeret Mus spicilegus, a Pettenden élő nyest házi-/güzüegeret Mus spp., továbbá mogyorós pelét Muscardinus avellanarius és rovarevőket, például vakondot Talpa europaea is zsákmányul ejtett. A Korcsina-csatorna mentén élő nyest menyétet Mustela nivalis (1 eset) és mezei nyulat Lepus