Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B. - Természettudományi tanulmányok (2006)

Dávid János: Erdőhasználati módok változásai a zselici erdőkben - Changing ways of use of wood in the forests of Zselic region (Hungary)

154 DÁVID JÁNOS Kezdetben az állatok által okozott károsítással nem foglalkoztak. Erdő, és ezzel együtt legelőterület is volt bőven, a legeltetett terület változtatása után volt ideje az erdőnek regenerálódni. Az állatállomány gyarapodásával párhuzamosan a károsítások is megnőttek. A sertések a lágyszárúak lerágásával és a túrással jelentős károkat okoztak az aljnövényzetben. Manapság is, ahol a vaddisznók elszaporodnak, vagy többet tartózkodnak, ott a növényzet jelentős mértékben megsínyli az állatok tevékenységét. A sertések a makk fogyasztásával veszélyeztették az erdő természetes felújítását. A19. század második felétől kezdődően a tölgyek elegyarányát a letermelés előtti magvetéssel igyekeztek növelni. Éppen ezért vezették be a faállomány levágása előtti legeltetési előtilalmat. A legelésző állatok a felcseperedő fiatal növényeket is lerágták volna, ha a legeltetési utótilalom nem óvta volna meg őket. A kecskék és a juhok köztudomásúan mindent megrágnak, súlyosan károsítják a növényeket. Az emberek ezt már régen észrevették és visszaszorították ezen állatfajok legelését. Az üzemtervek határozottan tiltották a juhok és a kecskék tartózkodását az erdőkben. A szarvasmarhák elsősorban a tisztásokon, a nyiladékokban és a számukra létrehozott legelőerdőkben (fás legelőkön) legeltek, kifejezetten a lágyszárú növényeket fogyasztották. Ilyen módon károkozásuk nem volt jelentős. Fűkaszálás Az erdőkben alárendeltebb szerepet kapott a lágyszárú növényzet kaszálása. Áfák újulatai és a cserjék nehezítették az erdő belsejében végzett munkát. A levágott széna a sűrű lombozat árnyékában nehezen száradt, hamar rothadásnak indult. A rendszeresen karbantartott nyiladékok és tisztások már több lehetőséget adtak a kaszálásra. Innen a lágyszárúak egy részét azonnal elszállították, másik felét megszárították. Mivel a kaszálás főképpen ezeket a területeket érintette, ezért itt a növényzet károsításában területünkön nem játszott jelentős szerepet. Az állattartás fejlődésével párhuzamosan egyre több területet szabadítottak meg az erdőtakarótól. Az irtások egy részét nem törték fel, hanem folyamatosan legeltették és kaszálták, ezzel megakadályozták a visszaerdősülést. A katonai felmérések térképein folyamatosan nyomon tudjuk követni a fátlan területek növekedését. A foltok nem mindegyike volt szántó, jókora részük a legeltetést és a széna előállítását szolgálta. Gubacsszedés A gubacsot cserzőanyag előállítására használták a vargák. Gyűjtése a 18. századtól kezdve lett számottevő. A 19. század elején annyira keresett volt, hogy az uradalmak védték a gubacsot. Külön, erre a célra felfogadott robotosokkal szedették és jó pénzért adták el a távoli városok bőrüzemeinek. A gubacsszedés idején a jobbágyokat, illetve állataikat kitiltották az uraság erdeiből. Az „alattomos gubacsszedést" mindenütt tiltották és szigorúan büntették (T. MÉREY 1963). Gombaszedés A Zselic viszonylag humid éghajlata kedvező környezeti feltételeket teremtett a gombák számára. A középkori udvartartás fontos kellékei voltak az erdőkben termett gombák, de a parasztok asztalára gyakran jutott az ingyen megtermett fehérjedús táplálékból. A helybeliek jól ismerték a kiváló gombázóhelyeket, tudták mikor és hol teremnek a gombák. Különösen a vargányákat becsülték nagyra, hiszen nagytömegű ízletes táplálékot adott. A gombákat nemcsak a helybeliek használták fel, hanem konyhakocsisok a távoli települések (Buda, Sopron stb.) piacára is szállították. Jelenleg a következő ehető gombafajok a legjelentősebbek a Zselic erdeiben: Macrolepiota procera, Macrolepiota rhacodes, Agaricus sylvaticus, Agaricus arvensis, Pholiota mutabilis, Cortinarius variecolor, Calocybe gambosum, Lepista nuda, Clitocybe nebularis, Clitocybe geotropa, Russula virescens, Russula cyanoxantha, Russula alutacea, Boletus edulis, Boletus subtomentosus, Lycoperdon gemmatum, Langermannia gigantea.