Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B. - Természettudományi tanulmányok (2006)

Dávid János: Erdőhasználati módok változásai a zselici erdőkben - Changing ways of use of wood in the forests of Zselic region (Hungary)

Somogyi Múzeumok Közleményei В - Természettudomány 17:147-158(2006) Kaposvár, 2007 Erdőhasználati módok változásai a zselici erdőkben DÁVID JÁNOS University of Kaposvár, Faculty of Pedagogy, Department of Methodology of Natural Science; H-7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40., Hungary. E-mail: davidjanos@gmail.com DÁVID, J.: Changing ways of use of wood in the forests of Zselic region (Hungary). Abstract: The hilly region of Zselic has been covered with leafy forests since the appearance of the man. People created their settlements in their place. The wood left after the deforestation was used continuously. The most important ways of using of timber were as follows: firewood, building timber, and timber for furniture. In addition the forests were used for grazing, making basic material for the glassmaking, collecting gall-nut and mushroom. Keywords: history of forest, use of timber, glassmaking, grazing in forest Bevezetés Az ember megjelenése előtt összefüggő erdő borította a Kapós völgye és a Dráva síksága közötti dombvidéket. A régészeti kutatások elsősorban a folyóvölgyek közelében tárták fel az emberi megtelepedés nyomait. Az erdőrengeteg belsejében kb. 10 település és néhány földvár maradványait fedezték fel. Az ősközösségben élő gyér népesség a növényzetre nem gyakorolt számottevő hatást. Az emberek a Zselicben nem találtak kemény köveket, ezért eszközeiket fából, csontból és agyagból készítették. A népvándorlások és a rómaiak korából nem maradtak fenn emlékek, egyedül a nyugati peremen levő Hedrehelyről tudjuk, hogy kelta település volt. Ebben az időszakban fejlődött ki a pásztorkodás. A legelőterületeket egyrészt az erdőkben, másrészt a kiirtott erdők helyén hozták létre. A megindult erdőirtás és az a fiatal sarjak állatok által történő lerágása már jelentős beavatkozást okozott az erdő életébe. A rómaiak idején kezdődött el a földművelés elterjedése. Mivel a termesztett növényeink zöme (főként a gabonafélék) pusztai eredetűek, ezek termesztése érdekében az ember kultúrsztyeppet hoz létre az eredetileg erdei vegetáció helyén is (LEHMANN 1976). Ilyen módon a táj eredeti arculatától merőben eltérő vegetációt alakít ki. A települések környékén levő erdőkben jelentős gazdasági tevékenység folyt: állattartás (legeltetés és makkoltatás), vadászat és halászat. I. László adományleveléből tudjuk, hogy a Zselic területén 10 kanászfaluból valóságos kanászkirályságot alakítottak ki. Településeik jellegzetes irtásfalvak voltak. A kanászok a pannonhalmi bencéseknek adóztak. Az itt élő jobbágyok évente hízott sertéseket, kecskebőröket, hordódongát és gabonát szolgáltattak be adó gyanánt (LEHMANN 1976). Volt más adónem is, az ún. márcadó. A márcot (mézet) főképpen a zselici erdőkben őshonos (kislevelű, nagylevelű és főleg az ezüst-) hársakból gyűjtötték a méhek. Az Északi-Zselicben olyan jelentős volt a méztermelés, hogy még települést is neveztek el a tevékenységről: Márcadó-puszta. Ez egyértelműen bizonyítja a hársaknak az ősállapotokhoz közeli erdőkben való jelentős előfordulását. A puszta nevét már 1234-ben az Árpádkori oklevelek Marcadou néven említik (CSÁNKI 1894). Az Árpád-korban a birtokhatárt gyakran élő fákkal jelölték meg. A birtokok kiterjedését rögzítő okmányokban megemlítik a jelfák faját is, így a régi iratokból következtethetünk az egyes területek fafajösszetételére (SZÍJÁRTÓ-SZILÁGYI 1976). Az Árpádkori Új Okmánytár (WENZEL 1860-1874) alapján elmondhatjuk: az Árpád-korban a Zselicben összefüggő nagy erdő lehetett, mivel többször hivatkoznak a magna sylva-ra. A határjelek leírásai 71 esetben 15 különböző fafaj nevét említik meg. A leggyakrabban a tölgy fordul elő, de szép számmal szerepelnek a hárs, a bükk, a gyertyán, a szil, a juhar az éger, a nyár, a jegenye és a különböző vad gyümölcsfajok. Az okmányokban egyetlen egyszer sem találkozhatunk az erdei fenyő és a szelídgesztenye határjelként való említésével.