Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B. - Természettudományi tanulmányok (2006)

Juhász Magdolna: A Barcsi Borókás növényzete - Vegetation of the Barcs Nature Reserve (Hungary)

A BARCSI BORÓKÁS NÖVÉNYZETE 141 A növényzet változásai mögött természetes és antropogén hatások húzódnak meg. Fent részletezett változások főként a másodlagos szukcessziós folyamatok előrehaladását jelzik. Az évszázadokon át főként legeltetéssel hasznosított terület természetes vegetációja erdő, a természetes folyamatok a terület beerdősülése irányában haladnak. A legtovább legeltetett (vagy a beerdősülésben más módon akadályozott) területek a hasznosítás felhagyása után spontán erdősülnek, ezt mutatja a mészkerülő homoki gyepek területének csökkenése és a spontán erdősült legelők arányának növekedése. Természetes és antropogén hatások együttes eredménye az égeres láperdők területének csökkenése. Ebben ugyanis jelentős szerepet játszik az 1985-1993 közötti aszályos időszak, amikor az éves csapadékmennyiségek mélyen átlag alattiak voltak. Ez jut kifejezésre a vízi, mocsári, lápi növényzet területének kisebb arányú csökkenésében is. Mégis, a láperdők területének csökkenésében jelentősebbnek látszik az emberi hatások szerepe, melyek sokrétűek és gyakran áttételesen jelentkeznek. A buckatetők fenyvesítése következtében jelentősen megcsappant a lápmedencékbe szivárgó vizek mennyisége. A korábbi lecsapolások miatt amúgy is visszaszorult, kicsiny láperdő állományok végveszélybe kerültek. Máshoi a víz mennyisége a mesterséges vízpótlás következtében elegendő (darányi Nagyberek), de megváltozott a termőhely jellege. A gyakori és jelentős vízmozgás miatt csökkent a lápi jelleg (a víz oxigén- és tápanyagtartalma növekedett), ami egyes lápi fajok visszahúzódásához, a berek körüli láperdő-állomány megszűnéséhez vezetett. A növényzet változásának térinformatikai eszközöket alkalmazó vizsgálata alkalmas arra, hogy a háttérben zajló folyamatokra is rámutasson, melyek a két rögzített állapot között a vizsgált területen végbementek. A változások elemzése során azonban nem nélkülözhető az ismételt terepbejárás és az abiotikus környezeti tényezők ismerete. Természetvédelmi vonatkozások A Barcsi Borókás természeti értékeinek megőrzése és a természeti állapotjavítása átgondolt, aktív természetvédelmi tevékenységet igényel. A természetes folyamatok érvényesülésének biztosítása valamint az élővilág jelenlegi sokféleségének megőrzése egyszerre gyakran nem valósítható meg. Szükség van a természeti értékek áttekintése után a terület különböző részein a prioritások és a megfelelő természetvédelmi kezelés meghatározására. A Barcsi Borókásnak talán legnagyobb természetvédelmi értéke flórájának és faunájának fajgazdagsága, a speciális élőhelyekhez kötött, ritka, unikális előfordulású növény- és állatfajok itteni jelenléte (JUHÁSZ et al. 1984a, JUHÁSZ 1996a, 1996c, UHERKOVICH szerk. 1980, 1982, 1984, 1985). Ezek a fajok elsősorban a szélsőséges ökológiai adottságú élőhelyekhez kötődnek: az igen meleg, száraz homoki gyepekhez; a nyár közepére kiszáradó, gyorsan felmelegedő, napsütötte, iszapos vízpartokhoz; a hűvös, párás mikroklímával jellemezhető lápi élőhelyekhez. Tehát a fajgazdagság szempontjából a természetes erdőtársulások mellett a fátlan élőhelyek is alapvetően fontosak. A fajgazdagság fennmaradásához szükség van a vegetáció mozaikosságának fenntartására. A terület természetes növényzete erdő, a természetes szukcessziós folyamatok a beerdősülés irányában haladnak. A mozaikosság fenntartására a korábbi tájhasználat folytatása (legeltetés) a legalkalmasabb. Az emberi tájhasználatok következtében történt másodlagos homokmozgások miatt jelenleg is vannak olyan futóhomok területek, ahol a termőhelynek megfelelő vegetáció mészkerülő homoki gyep lenne. Erdészeti ültetvények vannak ezeken a termőhelyeken, melyeknek záródása után a homoki gyepek fajai kipusztulnak. Legnagyobb egybefüggő futóhomokos terület a Mocsila-domb, ahol természetvédelmi szempontból szükség lenne az ültetvények mielőbbi felszámolására. Jelentős természetvédelmi értéket jelent a különböző vízterek itteni előfordulása, a vizes és száraz közötti átmeneti élőhelyek rendkívül nagy száma és sokfélesége. A többféle valódi vízi élőhely mellett vannak változó vízállású, rövidebb ideig kiszáradó termőhelyek és csupán időszakosan vízzel borított területek is. Tehát a vizsgált terület, mint vizes élőhelyek