Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B. - Természettudományi tanulmányok (2006)

Juhász Magdolna: A Barcsi Borókás növényzete - Vegetation of the Barcs Nature Reserve (Hungary)

124 JUHÁSZ MAGDOLNA Eredmények A botanikai kutatás története Barcs település környékének növényzetére vonatkozó első adatok KITAIBEL Páltól származnak, aki 1808-ban tett szlavóniai kutatóútja alkalmával utazott át a vidéken. A GOMBOCZ (1945-1946) és LŐKÖS (szerk. 2001) által közzétett eredeti feljegyzések Barcs és Istvándi településeket említik. A leírás alapján KITAIBEL észak felől jövet Barcs mellett a Dráva menti ligeterdők flóráját tanulmányozta, majd továbbutazott dél felé. Később keletről nyugat felé menet a Barcsi Borókás északi részén utazott keresztül. Istvándi település után nagy kiterjedésű, nyírrel elegyes tölgyerdőkről ír és nyílt homokbuckák előfordulását jegyezte fel. Minden bizonnyal homokpusztai növényfajok itteni előfordulását tartotta legérdekesebbnek, mivel ezek közül többet név szerint (Plantago arenaria, Salsola arenaria (=Kochia laniflora), Polygonum arenarium, Crépis foetida (=Crepis rhoeadifolia) (HORTOBÁGYI 1997) is felsorolt. Kitaibel első adatai után több mint száz évig nem került feljegyzésre növényfaj a területről. Az első jelentős mennyiségű adat BOROS Ádámtól származik, aki a múlt század első felében mintegy két évtizeden keresztül folytatott itt florisztikai kutatásokat (BOROS 1923, 1924, 1925, 1926, 1936, 1944, 1964). A harasztokra és virágos növényekre vonatkozó megfigyeléseinek csak kisebb részét publikálta, nagyobb része kéziratos útinaplóiban maradt fenn (BOROS ined.). Ezekben a naplókban végigkövethetők útjai, ahogy a környező települések valamelyikéből (többnyire Szulok vagy Középrigóc vasútállomásról) indult, és ment gyalogosan a következő község vasútállomásáig. Többször is végigjárta a Rigóc-patak mellékét és feljegyezte a Középrigóc és Felsőrigóc között húzódó láprétek ritka fajait. Ennek a környéknek a korabeli arculatát csak az ő leírásaiból ismerjük, ugyanis az 1930-as években - halastó-rendszer létesítése következtében - nyomtalanul eltűntek a korábbi lápi élőhelyek (BOROS 1925, GALAMBOS 1981, JUHÁSZ 1985, JUHÁSZ et al. 1985a, 1985b). Az első védett természeti értékek kijelölése is BOROS Ádám nevéhez fűződik, 1932-ben védelemre javasolt két kisebb területet és két fát; a védetté nyilvánítás tényét a korabeli erdőgazdasági üzemterv és annak térképmelléklete is rögzíti. Az 1930-as években JÁVORKA Sándor is járt a vidéken (JÁVORKA 1940), itteni gyűjtéséről néhány herbáriumi lap is tanúskodik. A nagyobb földrajzi tájegység, Belső-Somogy flórájával, növényföldrajzi tagolódásával és növénytársulásaival BORHIDI Attila foglalkozott részletesen (BORHIDI 1957, 1958a, 1958b, 1959, 1960). A homokpusztai növényzet felmérése során számos cönológiai felvételt készített a Barcsi Borókás területén is (Darány, Középrigóc és Szulok községhatárokban). A terület homokpusztai növénytársulásaival az 1960-as években TIHANYI Jenő is foglalkozott (TIHANYI 1965), majd felmérést készített az erdeifenyő ültetvények aljnövényzetéről (TIHANYI 1966). Később VÖRÖSS László Zsigmonddal együtt végzett itt florisztikai és cönológiai megfigyeléseket (TIHANYI -VÖRÖSS 1967). Ebben az időszakban fatermesztési célú erdészeti kutatások is érintették a területet, melyek az enyves éger termőhelyi jellemzőit vizsgálták (ADORJÁN 1966, 1974, ADORJÁN - HAJDÚ 1969). Egy botanikai diáktábor során a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának munkatársai 1979-ben megtalálták a Kárpát-medence területéről addig nem ismert királyharasztot (SZERDAHELYI - HABLY 1980). Terepbejárásaik eredményeként egy flóralistát is közöltek a területről (HABLY - NÉMETH - SZERDAHELYI 1980). Egy földrajzi monográfia keretében LEHMANN Antal készített összefoglalást a Dél-Dunántúl természetes növénytakarójáról (LEHMANN 1981), melyben a belső-somogyi homokvidék növényzetét tárgyalva többször tesz utalást a Barcsi Borókás területére is. Az utóbbi évtizedekben számos erdészeti témájú tanulmány is készült (HAJDÚ G. 1973, HAJDÚ I. 1979, RUMSZAUER 1984, SZAMONEK 1988, MACZINKÖ 1990, KÖKÉNY 1993, 1994, SELYEM 1996), melyek főként termőhelyi, fatermési, erdőgazdálkodási szempontokból érintik a területet.