Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B. - Természettudományi tanulmányok (2006)

Pál-Fám Ferenc, Boros Veronika: Nagygombák vizsgálata Kaposvár városban - Macrofungi examination in Kaposvár city, southwest Hungary

NAGYGOMBÁK VIZSGÁLATA KAPOSVÁR VÁROSBAN 11 Eredmények és értékelés A mintaterületről összesen 64 faj 142 előfordulási adatát dokumentáltuk a vizsgálat folyamán (3. táblázat). Ezek élőhelytípus szerinti megoszlását, illetve a veszélyeztetett fajok kategóriák szerinti megoszlását az 1. táblázat tartalmazza. Az éves fajszám tekintetében (1. táblázat) a termőtestet képző gombák alapján a legfajgazdagabb a „kert, park" élőhelytípus volt, amit az „útszél" követett, míg a „lehető legtermészetközelibb" élőhelytípusban termett a legkevesebb faj. Ez utóbbi magyarázata lehet akár a kevés hasonló élőhely a városban, akár a 2003-as év időjárása is. Többéves vizsgálat fog választ adni erre a kérdésre. A másik két élőhelytípus fajszám alapján a hasonló városi vizsgálatokkal (Budapest, Veszprém) megegyezően alakult. A veszélyeztetett fajok (RIMÓCZI et al. 1999; 1. táblázat, 1. ábra) a legnagyobb számban mind az útszéleken, mind a „kert, park" élőhelytípusban teremtek. Két IUCN 2-es veszélyeztetettségi kategóriájú faj is termett: a Meripilus giganteus a „kert, park" valamint a Leucoagaricus macrorhizus mindhárom élőhelytípusban. A veszélyeztetett fajok, legnagyobb számban és arányban az útszéleken teremtek. Az egyetlen védett faj (SILLER et al. In press) a Volvariella bombycina volt. Ez a faj Kaposváron tipikus „városi" gombának tekinthető. Bár a szubsztrátumait rendszeresen eltávolítják, a város esélyt jelenthet a fajnak a túlélésre, a későbbiekben az elterjedésre. A fajok funkcionális megoszlása (2. ábra) tekintetében a „kert, park" élőhelytípusban volt a legnagyobb a mikorrhizás (m) arány, valószínűleg a mikorrhizapartnerek nagy választéka miatt. A természetközeli élőhelytípus alacsonyabb aránya szintén a mikorrhizapartnerek választékával magyarázható, ami az előzőnél kisebb. Az útszélek alacsony mikorrhizás aránya az élőhelyek szennyezettségével, taposásával, bolygatásával magyarázható, a mikorrhizás fajok lévén a legérzékenyebb csoport az ilyesfajta hatásokra. A nekrotróf paraziták (pn) aránya kiemelkedően magas mindhárom élőhelytípusban. Ez az arány többszöröse még a rezervátum jellegű, kezeletlen erdőállományokénak is. Ez azt mutatja, hogy a városi élőhelyekre ültetett fák számára ezek az élőhelyek nem megfelelőek, itt különösen ki vannak téve a fertőzésveszélynek. Mutatja viszont azt is, hogy a nekrotróf parazita gombafajok könnyebben alkalmazkodnak az antropogén élőhelyekhez, a szennyezést, bolygatást is kiválóan elviselik, amennyiben gazdaszervezetre lelnek. Az egyes élőhelytípusok közül a legboiygatottabb útszéleken a legmagasabb az arányuk. A xilofág szaprotrófok (sh) relatív magas aránya is arra enged következtetni, hogy e fajok is elviselik az antropogén hatásokat, sokkal fontosabb számukra a szubsztrátum jelenléte, mint a zavarás. Az egyes élőhelytípusok közül az útszéleken a legalacsonyabb az arányuk. A talajlakó szaprotrófok (sí), mint az antropogén hatásokra egyik legkevésbé érzékeny csoport szintén jelentős arányban fordul elő minden élőhelytípusban, mind közül az útszéleken a legmagasabb arányuk. A fajösszetétel alapján a „kert, park" és az útszél élőhelytípus a leginkább hasonló (21,67% hasonlóság), míg a természetközeli élőhelytípus különbözik a legjobban tőlük (10% hasonlóság). Ugyanezt a funkciókra alapozott számítások is igazolják (3. ábra). Tipikus „városi" fajoknak az alábbiak bizonyultak: a fent már említett, védett Volvariella bombycina, a Flammulina velutipes, illetve több széleskörűen elterjedt, gyakori faj: Trametes hirsuta, Stereum hirsutum, Schizophyllum commune, Phellinus ferruginosus, Paxillus involutus, Coprinus micaceus, Agaricus bitorquis és Agaricus bisporus. Több indikátor faj jelenlétét is sikerült igazolni. A természetes állapotok indikátorai közül mindössze egy faj, a Meripilus giganteus (sok korhadó faanyag indikátora) termett. A holt faanyag lebontásának is csak az iniciális fázis indikátorai kerültek elő: Chondrostereum purpureum és Trametes gibbosa. Annál több volt viszont az antropogén hatásokat indikáló faj: - Agaricus bitorquis: erősen bolygatott, taposott, szennyezett talajok; - Agaricus bisporus: minden olyan kert és környéke, ahol elhasznált gombakomposzttal trágyáznak;