Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

K. Zoffmann Zsuzsanna: Balatonlelle környékéről származó késő-rézkori embertani leletek

98 К. ZOFFMANN ZSUZSANNA ladásmentes gyógyulási folyamatai). Az őskori embertani leleteken többször megfigyelhetőek olyan sérülések, melyek rituális szertartásokra utalnak (halottcsonkítások, áldozati gödrökbe dobott halottak csontjain az erőszakos halálra utaló nyomok). Végül az őskori csontokon bizonyos rituális, társadalmi, vagy szépítészeti okokból elvégzett művi beavatkozások is előfordulhatnak (fogeltávolítás, fogcsonkítás, a későbbi korokban koponyatorzítás). A csontokon megfigyelhető elváltozásoknak a fentiek értelmében végzett csoportosítása szerint a balatonleilei Boleráz-Badeni népcsoporttal kapcsolatosan a következők mondhatók: Táplálkozási hiányosságok: A vizsgált leletanyagban csak egy férfi és egy nő esetében volt megfigyelhető a vashiányos táplálkozás okozta cribra orbitalia (372.- ad.-mat. férfi, 405.- ad. nő: +/+), a megfigyelhető többi egyén esetében (férfiak: 291, 371, 407, 472 és 478. sír, illetve nők: 142. és 496. sír), ez a betegség nem jelentkezett. Mivel a vitaminok hiányával kapcsolatos hypoplasiára, vagy rachitisre utaló elváltozások nem fordultak elő, talán megengedhető az a feltételezés, hogy a közösség táplálkozási szokásai - talán megfelelőek lehettek. Fogazati megbetegedések: A felnőttek közül csupán 9 férfi és 5 nő fogazata volt kisebb-nagyobb mértékben alkalmas a vizsgálatra (3. táblázat). Az így öszszesen 14 felnőtt közül 5 férfi fogsorában lehetett fogszuvasodást, tályogot, vagy még a halál előtt elvesztett fog felszívódott alveolusát megfigyelni, s jellemző, hogy e kóros elváltozások halmozottan fordulnak elő csaknem mindegyik esetben. Valamennyi érintett férfi maturus korban halt meg. A nők között fogazati megbetegedés nem fordult elő, igaz ők egy kivételével aduitus korúak. A vizsgálati anyag azonban meglehetősen kevés a teljes közösségre vonatkozó általános következtetések levonására. Izületi megbetegedések: Spondylosis és arthrosis deformans már sokkal gyakrabban fordultak elő a sorozatban. Egy aduitus (535.sír) és négy maturus korú férfi esetében (291, 407, 489, 536. sír) mutatkoztak a csigolyákon spondylosisos elváltozások, melyek közül a legsúlyosabbak általában a gerinc nyaki szakaszán jelentkeztek, ahol a kór gyakran az izületekre is kiterjedt. Azt is meg kell azonban említeni, hogy a töredékes anyagban ritkán volt lehetőség valamennyi csigolya megfigyelésére. - Arthrosisos elváltozások három egyén esetében voltak észlelhetők, egy aduitus korú férfi esetében a betegség a bal térdizületet (535. sír), egy maturus korúnál a lábfejet/lábujjakat (407. sír), egy aduitus korú nőnél pedig (490. sír) a bal oldali könyökizületet támadta meg. A csontok megfigyelhetőségének határait a töredékesség ezúttal is korlátozta. - Figyelemre méltó, hogy a szóbanforgó izületi megbetegedések által érintettek között öt férfi és csak egy nő van, valamint hogy a maturus korúak mellett, két aduitus korban meghalt egyén is előfordul, a betegség tehát már a fiatalabb egyéneket is megtámadta. Sőt aduitus korú az a férfi is (535. sír), aki egy maturus korú férfivel együtt (407. sír) mindkét fajta izületi megbetegedésben is szenvedett. A betegség gyakorisága a klimatikus viszonyokkal, és/vagya lakóterület, lakóobjektumok nyirkosságával is összefüggésben lehetett. Egyéb betegségek: Egy nőnél és két férfinél fordult elő csonttumorra utaló nyom a végtagcsontokon. A 142. sírban eltemetett aduitus korú nő jobb tibiájának külső oldalán, a foramen nutricium magasságában, 4 x 13 mm nagyságú egyenletes felszínű duzzanat látható. - Az 535. sírból való aduitus férfi bal tibiáján, a distalis vég feletti részen, 12x11 mm nagyságú, galléros peremű, gyulladásos felszínű, homorú csontelváltozás fordul elő, környékén duzzanattal. - Az 536. sírbeli maturus korú férfi jobb oldali ulnájának alsó negyedében a csont körben megvastagodott, de a duzzanat felszínén sem repedésre/törésre, sem gyulladásra utaló nyomok nem láthatók. A radiuson hasonló elváltozás nem mutatkozik. Mechanikus sérülések: Két férfi esetében voltak megfigyelhetőek olyan elváltozások, melyek esetleg (a csontok rossz megtartási állapota miatt ezt határozottan állítani nem lehet) csonttöréssel, vagy csontrepedéssel lehettek kapcsolatban. A 372. sírban fekvő adultus-maturus korú férfi koponyájának orrgyökén ütésnyom-gyanús elváltozás látható. A másik, maturus korú férfinek (507. sír) jobb oldali vállizülete szenvedett sérülést, ami egyrészt a clavicula törésével, másrészt dislocatiojával járt. A jobb oldali clavicula acromiális vége közelében enyhe tengelyferdüléssel gyógyult törés/repedés nyoma látszik. A claviculának a sérülés közbeni dislocatioja következtében e csont a manubrium sternin lévő eredeti Ízületből kimozdulva, feltehetően a manubrium felsőbb részére csúszott, ahol tárcsaszerűvé torzult új izületi felszín alakult ki csipkés/csóiös peremmel. Rituális szertartásokkal kapcsolatos észrevételek: Temetkezési szokásokhoz, vagy áldozati szertartásokhoz köthető sérülés nyoma a feltárt temetőrészlet leletein nem fordult elő. Munkavégzési folyamatok okozta elváltozások: A jelen sorozatban túlburjánzó izomtapadási reliefek nem voltak megfigyelhetőek, meghatározott munkavégzési folyamatra csupán a fogakon előforduló, a rágástól függetleníthető fogkopásnyomok utalnak. A 291. sírban eltemetett maturus korú férfi fogsoraiban a metszők rágófelszínén jobb-bal irányú, vájatszerű, művi koptatásnyom mutatkozott, míg az 536. sírból való ugyancsak maturus korú férfinél a megszokottnál lényegesen erőteljesebb abrázió figyelhető meg mindkét oldalon az M1 és M2 fogak rágófelszínein. E fogakon az abráziós felszín a felsők esetében 45°-ban befelé, az alsók esetében pedig ugyanennyire kifelé lejtett, s az abrázió már a fogak pulpáját is elérte. Művi bevatkozás: Egy maturus férfi (536. sír) esetében a jobb oldali felső I2 metszőfog mindkét oldalát mesterségesen lecsiszolták úgy, hogy a fog mérete az eredetinek a felére csökkent. A csiszolás peremei minden irányban élesek. A beavatkozás során a szomszédos fogak nem sérültek. Ilyen beavatkozás sem a balatonlellei, sem más Boleráz-Badeni leletnél eddig még nem került megfigyelésre.