Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Honti Szilvia – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hornok Péter – Koós István – Mersdorf Zsuzsa – Molnár István – Németh Péter Gergely – Polgár Péter – P. Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sipos Carmen – Somogyi Krisztina: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004–2005) Előzetes jelentés IV

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK AZ M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁN 59 ÉS A67-ES ÚTON (2004-2005) ELŐZETES JELENTÉS IV A lelőhelyről előkerült, a Keszthelyi csoportba tartozó finomkerámia bekarcolt ívelő vonalakkal díszített, fekete, fényezett felületű. Tipikus formáik a gömbös testű edények és a fordított csonkakúp alakú, mély tálak. Emellett a tölcséresnyakú edények és csőtalpas kelyhek is gyakoriak. A vastag falú, szerves soványítású, nagyméretű edények fala kívül-belül vörösre, vörösesbarnára égett, középen fekete. Többségükben erősen porózusak, gyenge megtartásúak. Felületükön a plasztikus díszek dominálnak: a legkedveltebbek a tagolt függőleges vagy vízszintes állású szalagfülek, tagolt fülek, bütyökfülek. Az edények falán gyakran megjelenik az ujjbenyomkodásos borda, illetve a függőleges bekarcolás. Formakincsükre a gömbös testű, az enyhe S-profilú tölcséres nyakú edények és a fordított csonkakúp alakú tálak jellemzők. Az egykori szellemi életre utaló lelet egy erősen töredékes, karcolt díszű szögletes kerámiatárgy, mely valószínűleg egy oltár töredéke lehetett. A pattintott kőeszközök - többségükben pengék főleg radiolaritból készültek, a helyi gyártásról a magkövek és kovaszilánkok tanúskodnak. Csiszolt kőeszközök ritkán fordulnak elő a leletanyagban: az 53. objektumból két laposbalta nyéllyuk nélküli változata került elő. Az újkőkori népesség táplálkozási szokásaira a feltárt állatcsontokból következtethetünk. Leggyakoribbak a szarvasmarha és kiskérődzők csontjai, de kagylók, csigák és egy vaddisznóagyar is előkerült. Gabonafogyasztásra utalnak a lelőhelyen talált őrlőkövek (köztük egy összeillő pár). A leletanyag jól beleillik a DVK jelenségei közé, legjobb párhuzamai a közeli Balatonszárszó-Kis-erdeidűlő lelőhelyen kerültek elő.

93 A DVK középső szakaszában a látrányi telep a Kalicz Nándor által meghatározott Keszthelyi csoport területén feküdt, a zselizi kultúra leletei azonban egyáltalán nem kerültek elő.

94 A kelta telep objektumai a feltárt terület déli részén helyezkedtek el. Az esetek többségében kerek, függőleges falú, lapos aljú tárolóvermeket tártunk fel. Egyikük alján (55. objektum) összefüggő foltokban nagyobb paticsdarabok kerültek elő, az 52. objektum alján, egy kupacban, behúzott peremű tálak darabjai hevertek. A176. lejtős falú, lapos aljú, hosszúkás gödör közepén cölöplyuk volt, ez lefedett belső terű objektum lehetett. Különleges jelenség a 135-136-137. gödöregyüttes (XX. tábla 3. kép). Az ovális, meredeken lejtő falú 135. munkagödör aljáról vastag faszénréteg került elő, alatta nagyobb átégett foltok húzódtak. A közvetlen közelében elhelyezkedő kemence (136. objektum) alaprajza kör alakú; kupolája kissé lapított, alja gyengébben, oldala jól átégett. Az objektum klasszikus értelemben vett „szájjal" nem rendelkezett. Egyik nyílása a kupola tetején található, ezt kerámiával lefedve találtuk meg. Az objektumhoz északi irányból egy kb. 120 cm hosszú, 10 cm átmérőjű kürtő csatlakozott (137. objektum), melynek fala jól át volt égve. A kemence belső terének betöltése erősen faszenes, közepén egy kb. 15 cm magas, hegyével lefelé fordított csepp alakú, nagyon keményre átégett agyagmag helyezkedett el. Az objektum feltehetőleg füstölőkemenceként működött. A lelőhelyen feltárt kelta kerámia jellemző darabjai a gyorskorongolt, finom anyagú szürke és fekete fazekak, valamint behúzott peremű tálak. A cseréptöredékek alapján a telep kora a La Tĉne C2-D1 időszakára keltezhető. Somogytúr-Tetves patak mente (67/10): Hajdú Ádám Dávid A Somogytúrtól keletre elhelyezkedő lelőhelyen, a tervezett főút nyomvonalában 2005. június 27. szeptember 6. között végeztük el a megelőző feltárást. Ennek során egy késő bronzkori és egy késő kelta település részletét tártuk fel, összesen 8300 m nagyságú területen (XXI. tábla 1-2. kép).

9

5 A délről északra folyó Tetves-patak Somogytúr ezen részén, egy észak-déli irányú völgy keleti oldalán halad, egy viszonylag mélynek mondható, most is vizenyős, lapos területen. Ebben a kiszélesedő völgyben több kisebb dombszerű kiemelkedés található, amelyek megtelepedésre alkalmasak lehettek. A kitűzött felület a településtől néhány száz méterre keletre, a Tetves-pataktól nyugatra, annak partján, helyezkedett el. Az SM Ml által 2004-ben előzetesen elvégzett terepbejárás során őskori, kelta, római és késő középkor-újkori leletanyag került elő, amely egy többrétegű lelőhely képét mutatta. A késő bronzkori Urnamezős kultúra telepobjektumai a felület déli és középső részén mutatkoztak, de a középen elhelyezkedő objektumok felett - a mezőgazdasági művelés ellenére - viszonylag épségben megmaradt a kulturréteg. így itt a szelvényenkénti feltárást választottuk (XXI. tábla 2. kép), amely után különböző méretű tárolóvermek kerültek elő. A gödrök betöltése erősen hamus-faszenes volt, amely a korszak egyik jellemzője. Házhely nem került elő, ugyanakkor a felület középső részének nyugati határán egy omladékos betöltést figyeltünk meg (55. objektum). A nagy mennyiségű patics- és tapasztásdarabok két nagy foltban, egy kisebb területet körbehatárolva, urnamezős kerámiával együtt kerültek elő (XXI. tábla 5. kép). A megfigyelt jelenség további kutatást igényel, de nem kizárható, hogy egy földfelszíni épület maradványairól lehet szó. A többségében méhkas alakú gödrökből előkerült leletanyag nagy részét kerámia tette ki. A díszítetlen, kézzel formált bütyökdíszes hombárok, fazekak (XXI. tábla 4. kép), korsók és poharak, agyagkanalak mellett behúzott és turbántekerccsel díszített tálak is előkerültek. Ezek között a kerámialeletek között különleges helyet foglal egy csizma alakú edény (6. kép és XXIV. tábla 5. kép). A sötétbarna színű, kézzel formált 19 cm magas, 15 cm széles füles edény jó kidolgozású, formáját tekintve egy jobb oldali lábbelihez hasonlítható, pereme enyhén kihajló. A külső felületét, az alját kivéve, gondosan lesimították, mely helyenként megkopott ugyan, de az edény nagy részén jól megmaradt, a besimított vonalakból álló mintával együtt. A felületkezelés és a minta előállításának eszköze egy kavics lehetett. Először szabályos mezőket alakítottak ki, amelye-