Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Honti Szilvia – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hornok Péter – Koós István – Mersdorf Zsuzsa – Molnár István – Németh Péter Gergely – Polgár Péter – P. Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sipos Carmen – Somogyi Krisztina: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004–2005) Előzetes jelentés IV

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK AZ M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁN 35 ÉS A67-ES ÚTON (2004-2005) ELŐZETES JELENTÉS IV zad) datálható. A késő bronzkori leletanyag többségét a házikerámia teszi ki, de előjött egy bronzból készült tű is. A két különböző korszakba keltezhető objektumok egy-egy kisebb méretű telep részét képezhették és újabb információval szolgáltak a környék helytörténetével kapcsolatban. Fonyód-Bézsenypuszta (M7/S-33 lelőhely) Gallina Zsolt - Somogyi Krisztina A lelőhely Fehérbézseny mellett, Fonyódtól délkeletre 4 km-re, a Kaposvár-Fonyód közötti műúttól keletre helyezkedik el. A lelőhely a Fehérbézseny-puszta és Bézsenyi-dűlő nevű határrészeken, a Balaton egykori mocsarából kiemelkedő nagy méretű dombháton, az ún. bézsenyi földnyelv középső-keleti részén terül el. A területet a leendő M7-es autópálya nyomvonala, illetve csomópontja ÉK-DNy-i irányban szeli át. A lelőhelyen a 2003. évi megelőző feltárás során 51.800 m

2-en közel 1600 régészeti objektumot bontottunk ki és dokumentáltunk, amelyek 9 korszakból származnak: neolitikum (Dunántúli Vonaldíszes Kerámia), középső rézkor (Balaton-Lasinja kultúra), késő rézkor (Badeni kultúra), kora bronzkor, kelta és római kor, Árpád-kor, török kor, kora újkor.

58 A megelőző feltárás 2003-ban nem érinthette a még használatban lévő földút, illetve azt két oldalról övező akácos területét. Ezek megkutatására 2004-ben egy építés közbeni leletmentés során kerülhetett sor.

59 2004. június 23. és augusztus 19. között a leendő főpálya és a csomópont, valamint az új, Kaposvár-fonyódi bekötőút területét kutattuk meg. 9100 m

2

es felületen 323 objektum került elő, amelyek négy korszakból (kelta kor, Árpád-kor, török kor, kora újkor) származnak, és jól illeszkednek a korábban megfigyelt jelenségekhez. Egyetlen őskori objektumot, a kelta telephez tartozó gödröt dokumentáltunk a bekötőút területén, szelvényünk déli részén. A 11-12. századi Árpád-kori telepnek további, kis számú külső kemencéje, kemencecsoportja került elő. 2003-ban a lelőhely északnyugati felében feltártunk egy kisebb, 11 sírós, késő középkori sírcsoportot. Ennek keleti része, 10 további sír 2004-ben került felszínre. A téglalap alaprajzú területen, sorokban elhelyezkedő temetkezéseket árok kerítette körül. A sírokba török kori háborús események, cselekmények

60 áldozatait temethették el. Ezt támasztják alá a fej nélküli holttestek, a végtaghiány, a csontokon látható sérülésnyomok. Némelyik sírba több személyt (pl. két felnőttet, illetve négy gyermeket) temettek el. A török kori harci eseményekre utal egy tömegsír is, amelyben legalább 10 ember, egymásra dobott csontvázát figyeltük meg, de csak háromnak volt meg a koponyája (XI. tábla 1. kép). Ez a negyedik ilyen jellegű tömegsír a lelőhelyen. A korábbiak olyan vermek voltak, ahová 6-10 személy, többségében lefejezett, tetemét vetették bele és földelték el.

61 A fent említett sírkerttől délre kb. 60 méterre egy újabb temetőre bukkantunk, amelynek szélső két nyugati sírját 2003-ban dokumentáltuk. E temető szintén téglalap alaprajzú volt, és sorokba rendezett sírokból állt (XI. tábla 2. kép). A kerítő árok teljes déli szakaszát nem sikerült megfigyelni. A 2003-2004-ben feltárt 70 sír között üres sírgödrök is voltak. Kettős temetkezésekre (XI. tábla 3-4. kép), fej nélkül eltemetett halottakra itt is akadt példa. A koporsó famaradványai csak néhány esetben őrződtek meg, a koporsó meglétére utaló vas szögek, kapcsok gyakoribbak voltak. A keltezést elősegítő mellékletek száma igen kevés, két gyereksírban maradtak meg a fejdísz (párta) elemei, pl. gyöngyök (1953, 1956. sír). Az egyik gyermeket valószínűleg az ingnyakra varrt, füles gombokkal díszített ingecskével temették el. (1953. sír, XI. tábla 5-6. kép). Egy esetben sodrott/tekercselt karikájú, ötszögletű lemezből kialakított fejű gyűrű került napvilágra (1942. sír), másik esetben a sír betöltésében érmét találtunk, I. Miksa 1578ban vert dénárját (1955. sír). A fonyódi lelőhely jelentőségét kiemeli, hogy három különálló temetőt sikerült teljes egészében feltárnunk. A leendő csomópont délnyugati részén 350 sírból álló nagy sírmező (2003.), a csomópont É-i felében egymás közelében 70, illetve 21 sírból álló kisebb sírkert (20032004.) került napvilágra. Mindegyikben téglalap alaprajzú, árokkal övezett területen, megközelítőleg szabályos sorokban helyezkedtek el a sírok. Nagyon ritkán lehetett szuperpozíciót megfigyelni. Ez arra utal, hogy a temető nem lehetett hosszú ideig használatban. A halottakat jórészt fából készült, szegeit koporsóban temették el, általában melléklet nélkül. Kis számban fordult elő valamilyen lelet, általában viseleti tárgy, a 2003-ban feltárt, nagy temetőből franciakapcsok és két, faragott, nyolcszögletű, féldrágakőből készült gyűrű.

62 A leletanyag, valamint a rendellenes csontvázak (koponya nélküli, végtag hiányos, sérült) a harci eseményekben bővelkedő török korszakra utalnak. A különböző temetkezési szokások, például a padmalyos sírok, a nem összekulcsolt vagy a mellen/hason keresztben lévő kéz/kartartás, a nem templom köré szervezett temetők nem magyar és valószínűleg nem keresztény (vagy nem csak keresztény) népességre utalnak.

63 Az eddig ismert párhuzamok alapján (Bácsalmás-Óalmás, Dombóvár-Békató, Győr-Gabonavásártér, Katymár-Téglagyár, Zombor-Bükkszállás) egy balkáni, részben már muzulmán csoport temetkezhetett ide.

64 A párhuzamok, a kis számú leletanyag és az írott források

65 alapján a temetőt/temetőket, előzetesen, a 16. század másik felére datálhatjuk. A török korszak harci eseményeire utal a fent említett 4 tömegsír. E török kori temetkezések embertani anyagának vizsgálatát Bernért Zsolt antropológus (Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tár) végzi el. Eddigi eredményei szerint az elhunytak között a férfiak voltak többségben. A férfi halottak kimagasló arányának oka az akkori harci eseményekben keresendő. Erre utalnak a főként férfi csontvázakon megfigyelhető traumas elváltozások is (leggyakrabban éles eszköz okozta vágásnyomok). A vizsgált embertani anyagban a népesség életkori eloszlása is szokatlan. A nemi megoszlás minden életkorban szokatlan, de főleg a fiatal felnőtteknél, mert a fiatal férfi halottak száma és aránya