Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Honti Szilvia – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hornok Péter – Koós István – Mersdorf Zsuzsa – Molnár István – Németh Péter Gergely – Polgár Péter – P. Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sipos Carmen – Somogyi Krisztina: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004–2005) Előzetes jelentés IV

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK AZ M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁN ÉS A67-ES ÚTON (2004-2005) ELŐZETES JELENTÉS IV 31 Az ide tervezett csomópont területe már az előzetes bejárások során is egy gazdag lelőhely képét mutatta, amelyet a 2002-es év első felében Kiss Viktória (MTA Rl) által elvégzett feltárás is igazolt.

53 A 2004-es év őszén meginduló humuszolási munkák előtt lehetőség adódott a korábbi ásatás nyugati határán található humuszdepó alatti terület feltárására. A megnyitott közel 2500 m nagyságú területen 59, a rézkorba és a népvándorláskorba sorolható régészeti objektum került elő a szeptember 16 és október 27 között lefolytatott feltáráson. Az egyetlen rézkori objektum egy igen lepusztult gödör volt, ennek aljából nagy mennyiségű, a BalatonLasinja kultúrához sorolható házikerámia került elő. A népvándorlás kori objektumok között előkerült két félig földbemélyített ház, két sír, egy kemence és különböző méretű tárolóvermek. A feltárt két ház téglalap alaprajzú, amíg az egyik (406. objektum) DNy-ÉK-i, addig a másik (401. objektum) K-Ny-i tájolású. Mindkettő szerkezetében megfigyelhető, hogy a két rövidebb oldalon található három-három oszlophely mellett a keleti, rövidebb oldal sarkaiban további oszlophelyeket alakítottak ki, amely a tetőszerkezet megtámasztásaként szolgálhatott. A 401-es háznál a tető megtartására nemcsak a fent említett szerkezet szolgált, hanem a középső tengelyben és az északi, hosszabbik oldal mentén is további oszlophelyeket találtunk (IX. tábla 1. kép). Tüzelő berendezésük nincsen, és padlójuk is egyszerű letaposott-lejárt volt. Az előkerült leletanyag változatos képet mutatott. A 406-os ház letaposott padlójáról egy díszített csontlappal ellátott kétsoros csontfésű, besimított kerámia és korai népvándorláskori házikerámia, a 401-es házból egy késő római üvegpohár talpgyűrű töredéke került elő, korai népvándoríáskori házikerámia kíséretében. A házaktól nem messze, a kijelölt felület keleti szélén megfigyelhető volt egy árokrendszer, mely közvetlenül a vizenyős terület határán, partján alakult ki. A korábbi ásatások során már megtalált jelenség természetes képződményként értelmezhető, amelynek kibontása során egy kemence és két sír került elő. A sírok ÉNy-DK-i tájolásúak, bontásuk során koporsó nyomait nem észleltük. A sírgödrökbe az elhunytak nyújtott testhelyzetben voltak elhelyezve. A 440-es sírban (IX. tábla 2. kép) egy fiatalabb nő csontváza, a 438-as sírban (IX. tábla 3. kép) egy ennél idősebb nő csontváza került elő, mindkettőre jellemző volt, hogy csontjaik igen rossz megtartásúak voltak. A fiatalabb nő jobb medencéjén egy bronzból készült, kisméretű, ovális övcsat, jobb csuklójának közvetlen közelében egy orsógomb volt mellékletként. Az idősebb nő csontvázának ugyancsak a jobb medencéjén egy nagyméretű ovális vas övcsat, bal combcsontjának belső oldalán a lábak között egy igen korrodált állapotban lévő, kis vaskés került elő. A megtalált újabb temetkezések korát a korai népvándorláskoron belül keltező lelet hiányában pontosan megállapítani nem tudjuk, azonban már a 2002-es ásatási évad során is kerültek elő hasonló temetkezések a lelőhelyről. Az általunk feltártak szorosan kapcsolódnak a korábban előkerült sírokhoz. Ugyanez mondható el a megfigyelt házakra is. Ezek szerkezete és a belőlük előkerült tárgyak kora megerősíti azt a véleményt,

54 hogy az 5-6. században egy viszonylag laza szerkezetű és feltételezhetőig germán népességű falu létezhetett ezen a területen. A népvándorláskor egy későbbi időszakához köthető az a néhány tárolóverem, melyek a kijelölt terület DNy-i részén került elő. A feltárt gödrök betöltése erősen hamus és faszenes volt, belőlük az avar korszakra (6-8. század) jellemző másodlagosan égett házi kerámia került elő. Zamárdi-Kútvölgyi-dűlő 3 A 2004. november végén kezdődtek meg a humuszolási munkák a zamárdi csomópont területén. Az érintett terület a korábbi (2002. évi) ásatási felülettől északnyugatra, a csomópont „B" ágában található, a Kútvölgyi-dűlőnek a 7-es autóúthoz közelebb eső északkeleti felén. A 2005. márciusában elvégzett leletmentés során a Zamárditól tervezett mindkét felhajtót megkutattuk ennek területe 8500 m -, ennek során ritkásan elhelyezkedő korabronzkori, későbronzkori és késő kelta régészeti jelenségek kerültek elő. Az objektumok egy része a kora bronzkori Somogyvár-Vinkovci kultúrához kapcsolható. A különböző méretű tárolóvermek mellett egy nagyobb munkagödör-komplexum említhető, amelyből kézzel formált, díszítetlen és seprűdíszes kerámia került elő. Ettől nyugatra több kisebb-nagyobb gödörből álló komplexumot tártunk fel, amely a leletanyag alapján a késő bronzkori Urnamezős kultúrához sorolható. Az erősen hamus betöltésből másodlagosan égett, kézzel formált telepkerámia és állatcsont került elő. Ezekkel az objektumokkal egy vonalban, azoktól 200 méterre nyugatra, a Zamárdiból jövő felhajtósávban került elő egy késő kelta (LT D2), félig földbemélyített, elnyújtott ovális alaprajzú ház. Az ÉNy-DK-i tájolású épület középső tengelyében egymással szemben egy-egy oszlophely volt, melyet a nyugati oldal közepén egy másik cölöplyuk egészített ki, mely feltehetőleg a bejárattal hozható összefüggésbe. A ház bontása során, a legfelső rétegben, több teljesen ép szarvasagancs mellett, világosszürke korongolt hombár és grafitos soványítású fazekak töredékeit bontottuk ki. Az átkutatott felületen elszórtan mutatkozott 17 objektum két sávban helyezkedett el az ásatás déli és északi végén. Már az előzetes humuszoláskor látszott, hogy a középső részen egy erősen erodált terület volt. Az újabb felület bizonyította, hogy a korábbi ásatási terület bronzkori teleprésze a dombtető felé tovább folytatódik, de pontos kiterjedése továbbra is csak becsülhető. Zamárdi-Kútvölgyi-dűlő 4-5 Zamárditól délkeletre, a Tóköz-pusztára vezető úttól északra található az a nagy kiterjedésű szőlőültetvény, mely majdnem teljes egészében elfoglalja a Kútvölgyidűlő nevű dombhát platóját. Ez a művelési ág eddig nem tette lehetővé, hogy alaposabb kutatást végezhes-