Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Honti Szilvia – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hornok Péter – Koós István – Mersdorf Zsuzsa – Molnár István – Németh Péter Gergely – Polgár Péter – P. Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sipos Carmen – Somogyi Krisztina: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004–2005) Előzetes jelentés IV

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK AZ M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁN 29 ÉS A67-ES ÚTON (2004-2005) ELŐZETES JELENTÉS IV A 2004-ben megnyitott terület keleti felén egy újabb népcsoport nyomaira bukkantunk. Három, jellegzetes, hat cölöplyukból álló szerkezettel rendelkező, alig földbe mélyedő épület, néhány gödör, tárolóverem valamint egy római tegulával bélelt kút leletanyaga a 6. század elején itt megtelepülő germán népcsoporthoz, a langobardokhoz köthető (VIII. tábla 5. kép). A balatonkeresztúri településrészlet, hasonlóan az előző években Balatonlelle-Felső-Gamász-dűlőben feltárt langobard házakhoz,

48 nagy jelentőséggel bír, minthogy ebből az időszakból a Dunántúl területéről nagyon kevés telepanyag ismert, azok is többnyire római lelőhelyek területéről, környezetéből. Különálló, nyíltszíni települések nyomai ezidáig elenyésző számban ismertek, leletanyaguk ezeknek is jórészt publikálatlan.

49 Az objektumokból néhány jellegzetes bepecsételt mintával díszített edénytöredék, állatcsontok, vaseszközök és tegulák kerültek elő. Az Árpád-kori megtelepedés nyomai a domboldal teljes hosszában ritkásabban jelentkeznek ezen a területen. Számos gödör és három kemence tartozik ehhez a korszakhoz. A felület középső részén, a dombtetőn öt személy (két felnőtt, három gyermek) kelet-nyugati tájolású, egymáshoz közel eltemetett, nyújtott, háton fekvő vázára bukkantunk. A 10-11. századra keltezhető sírok feltehetően egy család nyughelyeként értelmezhetők, ahol a két felnőtt sírja közrefogta a három kisgyermek temetkezését. Valószínűleg a középkori megtelepedéshez kapcsolható a terület északi szélén talált magányos, a szokásostól eltérő módon, oldalán fekve eltemetett nyújtott vázas, melléklet nélküli temetkezés is. A megtelepedésre leginkább alkalmas terület a dombtető volt. Ezt a középső, kimagasló részt minden időszakban lakták, ezért az előző év tapasztalataiból kiindulva, ezen a részen először ásónyomonkénti szintsüllyesztéses módszert alkalmazva kezdtük meg a feltárást. Kézi erővel megközelítőleg 700 m nyitottunk meg, a fennmaradó területeken gépi nyesést alkalmaztuk. Itt a jelenkori felszíntől mintegy 20 centiméteres mélységben - közvetlenül a természetes vegetáció által bolygatott réteg alatt - megtaláltuk a középkori, 1315. században Balatonkeresztúrtól délnyugatra elterülő, (feltehetően Csolta nevű) település,

50 késő középkori kultúrszintjét. A falu nyomait a dombtetőn és a nyomvonal nyugati felén találtuk meg. A feltárt objektumok sűrűségéből egyértelműen látható, hogy a kutatott területünktől főleg délre húzódik a település további része. Ezen a szinten jól megfigyelhető volt a cölöpszerkezetes házak (VIII. tábla 6. kép), félig földbe mélyített gazdasági épületek nyoma, gödrök, kemencék, több faszerkezettel kibélelt kút

51 és egy kelet-nyugati irányú keskeny árok. Ideköthető egy feltehetően többosztatú lakóház alapozásmaradványa, amely alapján részben rekonstruálható az építmény egykori szerkezete. Feltártuk a ház északnyugati sarkában a kemencét is, amelynek kilenc rétegből álló, kerámia-alapozású sütőfelületét bontottuk ki. Az Árpád-kori és késő középkori objektumok a dombtető peremén véget értek, a mélyebben fekvő részeken a késő rézkori és késő vaskori beásások dominálnak. A középkori település rendkívül gazdag leletanyaggal szolgált. A nagy mennyiségű kerámiaanyag mellett meg kell említeni a rengeteg, sok esetben csont és fa nyélborítású vaskést, a vasollókat, sarkantyúkat, sarlókat, szőlőmetsző késeket, kulcsokat, mezőgazdasági eszközöket, övcsatokat, bronz vereteket, gyűrűt, és egy fülbevalót.

52 III. ÉPÍTÉS KÖZBENI MENTŐ FELTÁRÁSOK 2004-ben kezdődtek meg az M7-es autópálya Zamárdi-Balatonszárszó és Ordacsehi-Balatonkeresztúr közötti, közel 40 km-es szakaszának építési munkálatai. Az előbbi szakaszon a kivitelező Hídépítő Rt és a Betonút Rt, az utóbbi szakaszon az Nemzeti Autópálya Zrt biztosította a régészeti felügyelet és a szükséges leletmentések anyagi fedezetét. A Zamárdi-Balatonszárszó közötti szakaszon az M7es autópálya nyomvonala eltávolodik a Balaton-parttól, és egy erősen tagolt, zömében erdős területen halad. Ezen a szakaszon csak a szakasz két végén tervezett csomópontokban (M7/S-01 Zamárdi-Kútvölgyi-dűlő és M7/S-08 Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlő) végeztünk nagy felületen megelőző feltárást. Építés közben azonban egy újabb, nagykiterjedésű régészeti lelőhely került elő Balatonendréd határában (BalatonendrédLapos telek és Szilos-dűlő). Itt a nyomvonal egy nagy Árpád-kori telep 35.000 m

2-es felületű részét érintette. Érdekes módon ennek a telepnek a nyomát - pedig itt mindig is szántó volt - az előkészítő terepbejárások során nem találtuk meg. További leletmentéseket folytattunk a Zamárdi csomópont korábban fel nem tárt részein és a zamárdi szőlők területén valamint Kőröshegyen, a nagy völgyhíd egyik pillérénél. A szakasz erdővel borított részén a földmunkák épp, hogy megkezdődtek, itt esetleg még további régészeti lelőhelyek kerülhetnek elő. Az Ordacsehi-Balatonkeresztúr közötti szakaszon a nyomvonal nagy része mocsaras területeken halad, az Ordai- és a Nagy-berekben. A megelőző feltárások zöme is a mocsarakon átvezető átkelőkben kialakított autópálya csomópontokban folyt: az M7/S-29 OrdacsehiBugaszeg, M7/S-33 Fonyód-Fehérbézsenypuszta és a Nagy-berek nyugati végén az M7/S-35 Balatonkeresztúr-Réti-dűlő lelőhelyen. A várakozásnak megfelelően építés közbeni leletmentésekre is ezeken a részeken volt szükség, a fehérbézsenyi földút, az utólag megtervezett Lengyeltóti-Fonyód közötti útkorrekció és a keresztúri csomópont területén. Zamárdi-Kútvölgyi-dűlő Hajdú Ádám Dávid Zamárdi-Kútvölgyi-dűlő 2 A tervezett M7-es autópálya Zamárditól délkeletre csatlakozik a jelenleg is használt autópálya szakaszhoz. A Kútvölgyi-dűlő egy ÉNy-DK-i irányú domborulat, ennek keleti peremén helyezkedik el a lelőhely, az Endrédi-patakhoz kapcsolódó mocsaras-lápos terület enyhén emelkedő partján.