Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Honti Szilvia – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hornok Péter – Koós István – Mersdorf Zsuzsa – Molnár István – Németh Péter Gergely – Polgár Péter – P. Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sipos Carmen – Somogyi Krisztina: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004–2005) Előzetes jelentés IV

28 HONTI SZILVIA ET AL. lőszövetkezet. A 2004-es év folyamán, három hónap alatt, az előző évi felületünk és a Nagy-berek közötti kb. 250 méter hosszú nyomvonal-szakasz teljes feltárását végeztük el.

39 A 22.200 m -es területen több mint 2000 régészeti objektum került napvilágra, és a két évad alatt összesen 45.000 m terület régészeti kutatása történt meg, amely során öt régészeti korszak (rézkor, bronzkor, vaskor, népvándorláskor, középkor) számos népességének emlékanyagát és megtelepedésének nyomait találtuk meg. A feltárandó terület nagysága és a feltárásra hagyott idő szűkössége miatt a megnyitott felületeken két ásatási csapattal és duplájára növelt munkás-létszámmal dolgoztunk.

40 A lelőhely megelőző feltárását az MTA Régészeti Intézete végezte. A 2004-es területen részben az előző évben feltárt régészeti korszakok telepjelenségeire bukkantunk középkori (13-15. század), a késő vaskori La Töne С -D fázisú, kora bronzkori Somogyvár-Vinkovci és kisapostagi, a késő rézkori boleráz-badeni és középső rézkori Balaton-Lasinja kultúra nyomai - de újabb korszak emlékanyaga is feltűnt a területen, így kora vaskor, langobardok, 10-11. század. Az egybefüggő, nagy kiterjedésű felületeknek köszönhetően jól megfigyelhető a terület domborzati viszonyainak hatása az emberi megtelepedésre a különböző régészeti korszakokban. Az emberek újra és újra megközelítőleg ugyanazt a jól körülhatárolható területet szállták meg, amely feltételezhetően a víz közelségével (Balaton) és a Nagy-berek vízjárta, gazdag növény- és állatvilágával magyarázható. A dombtető minden időszakban kedvelt hely volt, amit jól mutatnak a sűrűn egymásba ásott objektumok. A keleti és nyugati lejtőkön az objektumsűrűség csökken, valamint jól követhetően megváltozik a terület különböző részeinek korszakonként megoszló kihasználtsága. Ez a jelenség minden valószínűség szerint a tó és ezzel összefüggésben a talajvíz időszakonként változó szintjével magyarázható. A középkori objektumok szinte csak a dombtetőn észlelhetőek, ezzel szemben a késő rézkori, badeni gödrök már sűrűbben, a kelta objektumoknak viszont nagy tömege nyúlik el a domboldal teljes hoszszában, mindkét irányba, amely jelzi, hogy a terület az utóbbi két időszakban szárazabb volt.

41 Mindezt jól alátámasztja, hogy a mélyebb részeken kibontott - zömében a kelta népességhez kapcsolható - objektumokban a nyesett felszíntől számítva kb. 1 méter mélységben minden esetben megjelent a talajvíz, ami nagyban nehezítette feltárásukat. Az adatok előzetes értékelése alapján elmondható, hogy Balatonkeresztúr-Réti-dűlő területén a középső rézkor elejétől kezdve egészen a Badeni-kultúra végéig folyamatos volt a megtelepedés, amely a későbbi elemzések során számos hasznos, a rézkorra vonatkozó településtörténeti információval szolgálhat. A lelőhelyen a Balaton-Lasinja kultúra nyomai a 2003-2004-es felületnek a műúthoz közel eső részén összpontosultak, de néhány objektuma szórványosan a dombtetőn is megtalálható volt. Ettől kissé keletre helyezkedett el az előző évben feltárt Tűzdelt barázdás díszű kerámia egyik gödre és a 2003-as felület keleti szélén bukkantak elő a Bolerázi csoport telepobjektumai. A második évadban megnyitott területen mind a Bolerázi csoport mind a klasszikus és kései Badeni kultúra településmaradványait megtaláltuk, sőt egyelőre egy objektumból, a középső rézkor végén megjelenő Protobolerázi horizont edénytöredékei is előkerültek, amellyel együtt a teljes java és késő rézkori fejlődési sor vizsgálható lesz a területen. A Badeni kultúra településének magja a dombtetőn és környékén helyezkedett el lehúzódva a Nagy-berek széléig. A dombtetőn koncentrálódó késő rézkori objektumok között feltártunk több, egész állatvázat és nagy mennyiségű kerámiatöredékeket tartalmazó „áldozati" gödröt és több badeni temetkezést is (VIII. tábla 1-2. kép), amely jelenség BalatonőszödTemetői-dűlő lelőhely badeni telepénél is megfigyelhető volt.

42 A lelőhelyünkön előkerült sírok és gödrökbe temetett zsugorított vázak közül tíz csontvázas temetkezés tartozik a késő rézkori telephez.

43 Melléklet négy halott mellett volt, a többi sír helyzete és rítusa alapján sorolható ide. A felületen megtalálhatók a Badeni kultúra nagy kiterjedésű, több egymásba ásott objektumból álló gödörkomplexumai, és egy kerámiaalapozású kemence, melynél a boltozat maradványai is előkerültek (VIII. tábla 3. kép). A gazdag kerámiaanyag mellett meg kell említeni a változatos csont- és kőeszköz leleteket, illetve a hatalmas mennyiségű állatcsont anyagot.

44 A mocsaras Nagy-berek közvetlen közelében a tavaly megtalált három, észak-déli tájolású, zsugorított testhelyzetű, csontvázas temetkezés újabbakkal egészült ki. A vázakat az agyagos földben igen rossz állapotban találtuk, mellékletként néhány esetben kovaeszközök kerültek elő, amelyek típusai alapján feltételezhető, hogy a késő rézkori horizonthoz tartoznak,

45 azonban más leletek hiányában többségük meghatározása egyelőre bizonytalan, rítusuk alapján őskori temetkezések. A kora bronzkori települési objektumok a 2003-ban feltárt, nyugati részen koncentrálódtak, a keleti felületen elszórtan csak néhány gödör jelzi őket. A 2004-es évben a vaskori megtelepedésre utaló nyomok egy ezidáig magányos, kora vaskori hamvasztásos sírral bővültek, ahol a hamvakkal együtt öt edényt és egy csiszolt kőbaltát is eltemettek. Régebben is említették korai vaskori sírok előkerülését a Tsz- (volt Festetich-) major területén. A La Tĉne C-D korszakra keltezhető telepjelenségek a lelőhely egész területén megtalálhatók, le egészen a mocsaras Nagy-berek széléig. Tizenegy félig földbemélyített épület (VIII. tábla 4. kép), öt kemence és számos verem, cölöplyuk köthető a kelta megtelepedéshez. Az egyik ház járószintjén egy pénzérmét találtunk, amelyet a Kr.e. 3. századi görög gyarmatvárosban, Neopolis-ban vertek.

46 Egy másik, félig földbemélyített épületből pedig kiemelkedően sok öntőtégely-töredék, fémsalak került elő, amely felveti a műhelyként való meghatározás lehetőségét. Emellett, hasonlóan a tavalyi évhez, nagy mennyiségű kerámiaanyag, számos bronzékszer és vaseszköz került elő az objektumokból.

47