Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Gallina József Zsolt – Hornok Péter – Somogyi Krisztina: Előzetes jelentés a Zamárdit elkerülő 65101. sz. út, Zamárdi 89, 58/a, 58/b, 56. lelőhelyeinek feltárásáról

156 GALLINA JÓZSEF ZSOLT- HORNOK PÉTER - SOMOGYI KRISZTINA alatt három bordából álló fül köti össze a peremet és a vállat. Az edény hasán csúcsaival szembe fordított, sraffozott háromszögek és ferdén sraffozott sávok láthatók. A mintát mészbetéttel töltötték ki (6. kép). Ebben a veremben még két, erősen kihajló és síkozott peremű, félgömbös testű tál került elő, vonalas díszítéssel. Megfigyeléseink szerint az objektumból előkerült kerámialeletek egy része a verem alján, a fal tövében voltak kirakva. Ez a leletegyüttes kissé korábbra keltezhető, mint a telepobjektumok nagyobb része, azaz az urnamezős kultúra elejére (R BD). AZamárdiban feltárt teleprészlet kerámiaanyagában az urnamezős kultúra idősebb periódusára (HA A1)

9 jellemző típusok a meghatározók, ilyenek a behúzott peremű, vízszintesen és ferdén síkozott tálak, mélyebb tálak, felhúzott fülű, bikónikus testű csészék, különböző fazekak, tárolóedények, nagy méretű hombárok. A kannelúrás, síkozott díszítés mellett a vonaldíszítés is viszonylag nagy arányban fordul elő (7-9. kép, ll-IV. tábla). Ritka leletnek mondható a kultúra leletanyagában az ún. szoptatós edény, amely kicsiny gömbös testű és két, rövid kiöntőcsöve van. A kerámiában másodlagosan átégett darabok is találhatók (10. kép). A leletanyagban kevés egyszerű bronz tű, őrlőkő töredékek, nagy mennyiségű agyag háló- vagy szövőszéknehezék, állatcsont említhető meg. A Somogy megyei urnamezős telepek nagy része szintén a kultúra ezen idősebb szakaszából való. Példaként említhetjük az M7 autópálya építését megelőző feltárások közül Balatonboglár-Borkombinát lelőhelyet, ahol szintén előkerült gödör alján „elvermelt" tárolóedény. Ide sorolható még Balatonboglár-Berekre-dűlő, Ordacsehi-Bugaszeg, Tikos-Homokgödrök, SzóládBozót-mellék is. (Honti et all. 2004. 6. 41., 45., 63.) A Kis-Balaton környéki lelőhelyek közül a Balatonmagyaród-Hídvégpusztán feltárt HA1 korú temető kerámiaanyagában találhatóak a zamárdi edényekhez hasonló típusok (HORVÁTH 1994. 220., 234-235.). A telepanyag teljes áttekintése után rajzolhatunk majd árnyaltabb képet az urnamezős kultúra Zamárdiban feltárt településmaradványáról. Az 56. lelőhelyen egy birituális (urnás hamvasztásos és csontvázas) kelta kori sírmezőnek mintegy 20 sírját dokumentáltuk. A csontvázas sírok DK-ÉNy-i tájolásúak voltak. A csontvázas rítusú sírokból (11. kép) nyakláncok (12. kép), lekötött lábú, valamint gombos díszű fíbulák, egy Dux-i típusú fibula, üveggyöngyök, dudoros karikaékszerek (kar- és lábperecek) (13. kép), szapro-perit karperecek, bronzból készült hólyagos lábperecek kerültek elő. Egy gyermeksírban egymáshoz rögzített sorokból álló, bronz nyakláncnak gyanta vagy borostyán karikafüggője volt.

10 Viszonylag nagy számban találtunk gyűrűket, egy sírban több darabot is. Vasszereiékes övet több férfi sírban dokumentáltunk (14. kép). A halottak mellé számos edényt tettek. A hamvasztásos sírokban is megtaláljuk az elhunyt ékszereit, fegyvereit vagy használati eszközeit, így két hamvasztásos sírban (37., 118. sír) összehajtogatott vaskard, illetve egy lándzsacsúcs volt, edénymellékletek és egyéb vastárgyak mellett (15. kép).

11 Az egyik nagy méretű sírgödörben több edény mellett bronzból készült, apró, feltehetően stilizált állatfigurát ábrázoló tárgyat találtunk, amely valamilyen rátétdísz lehetett (368. sír). Néhány csontvázas sír felső részén és egyik végén sírt jelölő homokkő darabokat fedeztünk fel. Ennek számos párhuzama ismert.

12 A kővel való borítás, a sír fölé helyezett egy-két kő, az ún. „jelkő" gyakori megléte mindkét rítus esetében jellemző (JEREM 2003. 194.). A temető a leletanyag összessége alapján a középső kelta időszakra (LT B2-C1) keltezhető. Ebből az időszakból már számos temetőt ismerünk. A két rítus együttes jelenléte nem ritkaság, ezzel már a legkorábbi időszaktól számolnunk kell. A hamvasztásos temetkezések helyi, Kárpát-medencei hagyomány hatásaként értékelhetőek (JEREM 2003. 194.). AZamárdiban előkerült sírmező jó párhuzama az Ordacsehii-Kécsi mező lelőhelyen feltárt temető (NÉMETH 2002. 61.)

13 A késő kelta időszak telepeit cölöpszerkezetes, földbe mélyített, téglalap alaprajzú épületek jellemzik, amelyet több lelőhelyen is dokumentáltunk (89., 58/a, 58/b lelőhely). Az építmények többnyire két ágasfásszelemenes szerkezetűek voltak. Néhány esetben béléstartó- vagy tetőtartó cölöpöket, illetve padkát figyeltünk meg a hosszanti oldalon (16. kép). Némelyik építmény hosszabb használatát jelzi a többször megújított, lesározott, lejárt padló. Az épületek szerkezete általánosnak tekinthető, ha megvizsgáljuk a kelta kor hasonló építményeit (JEREM 2003. 197-198.).

14 Több esetben észleltünk szuperpozíciót egyes kelta kori objektumok (ezen belül építmények) között is. A telepobjektumok között még a nagy méretű és igen mély gödröket, vermeket emelhetjük ki. A telepanyag kis részének áttekintése után azt mondhatjuk, hogy a Zamárdiban feltárt teleprészletek a késő kelta korszakba (LT D) keltezhetők. Jellemző leletanyag a szürke, jól égetett, korongolt kerámia. Viszonylag nagy számban fordulnak elő ezen belül a besimított vonaldíszes töredékek, valamint a narancssárga színű, festett töredékek is. Utóbbi két díszítési mód Gellérthegy-Tabán leletanyagában ismert (BÓNIS 1969. 167-176.). A 89. lelőhelyen (annak É-i részén) azonban akadnak olyan objektumok is, amelyek kissé korábbra keltezhetők, középső kelta-kori vonások, kerámiajegyek figyelhetők meg (LT C2-D1). A kelta kori megtelepedés pontosabb datálása a Ieletanyag teljes feldolgozása után lehetséges. Azonban már jelen ismereteink szerint megállapítható, hogy a teleptől Dre, az 56. lelőhelyen feltárt és a fentiekben ismertetett temető korábbi, nem a telep lakossága létesítette! A soron következő római kori is földbe mélyített épületek és kemencék jelezték (89., 58/a, 58/b, 56. lelőhely). E kor lakóiban - feltehetően - az előző kelta kor továbbélő bennszülött lakosságát is sejthetjük, akik, viszonylag nagy számban, továbbéltek a római uralom alatt is a Balaton D-i partján. Leletanyaguk közül kiemelhetjük a terra sigillata edények töredékeit (17. kép), egy mécsest (18. kép), valamint néhány pénzérmét. A római kori leletanyag egységesen a Kr. u. 2-3. századra keltezhető.

15 Említésre érdemes az a korabeli vaskohászatra utaló jelenség, hogy a 89. lelőhely késő kelta és a római kori objektumainak egy részében is vassalakot figyeltünk meg.