Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Horváth Tünde: Állattemetkezések Balatonőszöd-Temetői dűlő Badeni lelőhelyen

ÁLLATTEMETKEZÉSEK BALATONÖSZÖD-TEMETŐI DŰLŐ BADENI LELŐHELYEN 139 társadalmakban, amelyekben jellemző, hogy a házasság után a matrilokális letelepültség mintázata érvényesül, a nők általában több joggal rendelkeznek, de ez nem jelenti, hogy ők uralkodnak. Ugyanúgy a férfiak rendelkeznek a legmagasabb politikai tisztségek és legfontosabb erőforrások felett, bár a legtöbb hatalommal bíró személy nem a férj, hanem az anyai fivér. Az emberi társadalmak 13%-a szerveződik mindössze matrilokális alapon (pl. az észak-amerikai irokézek, vagy az afrikai szenufó-kefarák) -Hollós 1993, 10-107. 197 „Ha a homérosi Apollón-himnusz nem tanúsítaná egyértelműen az istenség vallási vezető szerepét, pusztán a régészeti anyag alapján még a Kr.e. 6. században is az istennők túlsúlyára következtetnénk." - írja Hegyi Dolores a görög Apollón-kultusz kapcsán - Hegyi 1998, 39. 198 Vannak társadalmak, amelyek nagy jelentőséget tulajdonítanak a rítusoknak, mások, noha sok rituálét gyakorolnak, azok kevesebb féle rítust és kevésbé burjánzó szimbolikát tartalmaznak, ismét mások teljességgel nélkülözik a vallás bármiféle megnyilvánulását - Turner 2002, 20. 199 Jóval jelentékenyebbnek, mint az előző középső rézkorban, és mint az utána következő korabronzkorban. Tökölön pl. egyetlen gödörből (1-2. jelzésű gödör) 12 női idol töredéke látott napvilágot - Kalicz 2002. 200 így pl. nem véletlen, hogy a badeni kultúrához hasonlóan hosszú életű, nagy kiterjedésű és gazdagságú urnamezős kultúrára ugyanezek a jellemzők igazak. 201 Etnográfiai példák léteznek arra, hogy a miniatűr emberi és állati szobrocskákat, idolokat kifejezetten a rituálé alkalmára készítik, és a felhasználásuk után elvesztik értéküket, az ünnep után gyerekeknek adják őket játékszerül -Sügér et al. 1991. 202 A skandináv bronzkorban például több presztizs-tárgyon felbukkanó általános motívum a kígyó, míg az állatcsontleletek között még nem mutatták ki csontjait. Ettől függetlenül tudjuk, hogy az adott állatfaj a helyi fauna tagját képezi. Mivel nem haszonállat (sem tenyésztett, sem vadászott formájában), és nem is könnyen azonosítható kisméretű csontjai miatt, ezért ez a tény önmagában még nem tartalmaz feloldhatatlan ellentmondásokat - Levy 1995, 14. 203 Leone 1982, 749. 204 Turner 2002, 2û. 205 Hollós 1993,55. 206 Turner 2002, 140. A társadalom és a közösség lényegét rendkívül nehéz megragadni. G. A. Hillery 94 meghatározását nézte át, majd erre az eredményre jutott: „azon túlmenően, hogy az emberek közösségben élnek, nincs teljes egyetértés a közösség természetét illetően" - Hillery 1955,119. V. Turner az ember társadalmi életét folyamatnak, vagy inkább folyamatok sokaságának tekinti - Turner 2002, 153, 218. 207 Douglas 2003, 327. 208 Pl. alapító-áldozat, építési-áldozat, esküáldozat, engesztelő-áldozat, győzelmi-áldozat, hála-áldozat, zsenge-áldozat, termékenységi-tavaszi áldozat, halotti áldozat, napkultusz, az aratást védő és biztosító szertartások, tisztítóáldozat, szakramentális áldozat. A.Leviták könyve szerint a zsidóknál öt áldozati szertartás létezett. 1.: égő áldozat: az egyetlen, amelynek bemutatásakor az egész állatot elégették, a felszentelés jele volt, a hívőnek Isten előtti hódolatát és a teljes önátadást jelezte, 2.: ételáldozat: gyakran az égőáldozat vagy a közösségi áldozat után következett, hódolatot és hálát fejezett ki, 3.: közösségi vagy békeáldozat, amely újra létrehozta a közösséget az áldozatot bemutató személy és Isten között, a hálaadó áldozat szerepét is betöltötte, 4.: engesztelő áldozat, amelyet rendszerint azért mutattak be, hogy bűnbocsánatot nyerjenek, ha vétettek Isten ellen. Az engesztelés napján a főpap megvallotta Istennek az egész közösség bűneit, és ezután vitték a pusztába a nép bűnéért való áldozatra szánt bakot, 5.: jóvátételi áldozat, amelyet akkor mutattak be, amikor embertársukat bántották meg. A4, és 5. áldozat kiterjedt a nem szándékosan elkövetett vétségekre is, pl. a szülés után bemutatott engesztelő áldozatra. A vörös tehén szertartása a holttest megérintése miatti tisztátlanság megszüntetését szolgálta. Az áldozatbemutatást előre meghatározott sorrend és szabályok szerint végezték. A naponkénti áldozatbemutatások nem öncélúak voltak, hanem a bűnre emlékeztették a népet, amely elválasztja őket az Istentől. Az engedetlenség (bűn) által megszegték az Istennel kötött szövetséget, és ez a halálbüntetést jelentette számukra. Isten azonban engedélyezte, hogy a bűnös ember megválthassa magát egy tökéletes, hibátlan állattal. Ám a bűnt csak vér moshatta le, ez egyfajta váltságdíj volt. A feláldozott állatok az illető vagyonától függöttek, de csak hibátlan hímek lehettek: szarvasmarha, juh, kecske, illetve gerle. Az áldozatot felajánló személy ráhelyezte a kezét az állatra, jelezve, hogy az állat őt magát képviseli, aztán megölte. Megölése után a szolgálatot teljesítő pap az edényben felfogott vérrel meghintette az áldozati oltárt, és elégette az állat meghatározott részeit. A maradékot a papok és az áldozatot felajánló személy ették meg - KÉZIKÖNYV A BIBLIÁHOZ 1992, 172-180. 209 Igy pl. „pótáldozatok" kategóriába illenek az idolok és az antropomorf és zoomorf edények is akár, bár erre valódi bizonyítékunk az őskorból még nem került elő. 210 Nem meghatározható fajtájú állatszobrocskák a badeni kultúrából: Ózd-Kőaljtető - Banner 1956, LXVIII/3-6, töredékesek, késői baden; Pilismarót-Basaharc - Torma 1973, 24, 418. kőpakolásos sír közepén, nem meghatározható fajtájú, töredékes; Hlinsko - Pavelőik 1982, nagyon sematikusak; Obrova - Smíd 1979, Obr. 5/1-2; Mödling-Jennyberg, Zwerndorf - Mayer 1995, 154, Abb. 18. Zoomorf edény töredéke Hlinsko-ról - Pavelĉik 1982, 253. objektum, bolerázi fázis, Abb. 6.2. Állatalakos edény: Zlkovce- tálon lóalakok a peremen. A badeni kultúra pilismaróti állatszobrocskáinak esetében legmegdöbbentőbb azok viszonylagosan nagy mérete (kb. 30 cm körül). Ehhez hasonló mérettartományban sem a korábbi sem a későbbi kultúrák állatplasztikái nem fordulnak elő. Illetve Jordanów Sl-aski-ról (Lengyelország, Wrocfaw környezetében, Jordansmühl kultúra) ismerünk a badeni kultúránál kissé korábbról egy nagyméretű, zsinegdísszel díszített kos-szobrot, mely nem sírból, hanem gödörből került elő. Ezt a juh-ábrázolást gyapjas típusnak tartják. Benecke 1994, 51. kép. Magassága: 33 cm. WOHIN DIE TOTEN GEHEN Abb. 69, 80-81; ŜLASK... 2003, 15, 30. kép. (48. kép) 211 Stengel-Oehmichen 1890, 83. Kérdés, hogy az archeozoologia ezt a kritériumot vizsgálni tudja-e. 212 Esküáldozathoz csak hím állatot mutattak be, a halottaknak nőstény vagy kasztrált állatot, a chthonikus istenségeknek elsősorban hím állatot áldoztak. A mykénéi áldozati szertartási rend szerint Dionysosnak, Zeus Chthoniosnak és Ge Chtoniának egyéves állatot áldoztak. Fiatal állatokat áldoztak a kiemelkedő szent embereknek, és az ősöknek is. A zsengeáldozathoz az istenségnek a nyáj zsengéjét, elsőszülöttjeit áldozták, általában meghatározott szertartások közepette. Az óind társadalomban az emberáldozat ősi pótléka a lóáldozat volt, amely a legfelső társadalmi kasztok, nevezetesen az uralkodó privilégiuma volt. A brahmanikus