Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Horváth Tünde: Állattemetkezések Balatonőszöd-Temetői dűlő Badeni lelőhelyen

138 HORVÁTH TÜNDE jesztője/kórokozója között, nem tudták megmagyarázni annak okát, ezért inkább a természetfölötti kategóriába sorolták, és mágiával, rítusokkal védekeztek ellene. Az orvoslás és az erre vonatkozó megfigyelések némely ókori civilizációban igen magas színvonalon álltak (pl. egyiptomi birodalom, görög-hellén világ), más esetekben viszont nem fordítottak rá különösebb figyelmet (pl. római birodalom). Az egészséget óvó intézkedések az izraelita törzsek között léptek érvénybe legkorábban (Leviták könyve 11, Második Törvénykönyv 14. fejezetei, amelyek az egyiptomi kivonulást követően készültek, Kr.e. 13 század körül). Az izraeliták más népekhez hasonlóan ekkor még semmit sem tudtak a fertőző betegségekről, a környezetszennyeződésről, a vesztegzárról és a megelőző egészségvédelemről, a törvénnyel szembeni engedelmességük azonban sokszor megmentette életüket. 181 Ld. a függelékben Zandler Krisztián meghatározásait. 182 Ugyanezt megfigyelte A. Pollex is - Pollex 1999. 183 Pollex 1999, 546. Hasonlóan pl. HódmezővásárhelyBodzáspart. Az iszlám halottkultusz része: „férfihalálkor átvágott ínú tevét hagyni elpusztulni a síron. Ha a néhai férfi gyilkosság áldozata, legközelebbi rokona magát teszi a bosszú eszközévé, és ünnepélyesen megesküszik, és addig hajszolja a gyilkost, míg vérrel nem mossa le a vért." Rushdie 1988, 119. 184 Az emberi és állatalak összefonódására több utalást találunk a badeni kultúránál korábbi kultúrákban. Mezőkövesd-Mocsolyás: állatfigura maszkos emberi fejjel, hátán fülszerű fogóval, korai AVK (Kalicz-Koós 2000, 10. kép). Zorlent (Ro): töredékes figura, feje állati, mellrészén két bütyökkel, amely a női kebelnek felel meg (Lazarovici 1979, Pl. 21/A, D, E, F, 22/F, Vinĉa kultúra). Emberi fejek állati fejek helyén tűnnek fel pl. a Vinĉa „amuletteken" (Stankovió 1986, Fig. 8/12). Házmodellen Porodin-ban (Grbiéet al. 1960, 34/1), Gradesnitsa-n, három emberfej függ a bejárat felett a bukránium vagy állatfej helyén (Nikolov 1974, Fig. 65.). Górni Pasarel-ből állafigura emberi arccal (Petkov 1957, fig. 1a-b, c, f, fig. 17.). Emberi figura állatfejjel Porodin-ból: álló emberi figura állatfejjel, kutya vagy medve (Gimbutas 1982, fig. 188.). Zalaszentbalázs: szemétgödörből kettős fejes állat alakú fedő-fogantyú, és egy női figura feje együtt került elő (lengyeli kultúra, Bánffy 2001, 60.). Lang-Enzersdorf: tűzhely melletti kultikus helyen egy állatfigura és egy női idol, (lengyeli kultúra, Ladenbauer-Orel 1964, 54.). Bánffy Eszter szerint (Bánffy 2001, 54.): „I would like to note the possible connection and the complicated relations between animal and human representations in the Neolithic and Chalcolithic of South East Europe." uott, 59.: we cannot draw a sharp line between human and zoomorphic figurines." 185 E viszonylag ritka alkalmak közé tartozik a méhi hamvasztásos sír, ahol gynekomorf edény, antropomorf edény és egy női idol együtt került elő. Méhi-Feketesár 1. sír, B. Kovács 2002, 24. ábra. Jelentőségük felismerése: Bánffy 1990-1991, 234. Aljmaŝ-on állati vázakat őrző áldozati gödörben idoltorzóval: Grammenos 2003, 161. 186 Torma 1973,26. 187 Különleges esetek: gímszarvas vázát jelentik Nitriánsky Hrádok ll-ről (Struhár 2001, 196); Vucedol-Gradacról (badeni kultúra?, Schmidt 1845, 16. T/3); Ljubljansko barje-ről 13 borzkoponyát, és Vucedol-Streim-ről a 80. gödörből 1 teljes és 3 további állathoz tartozó hódcsontokat (Jurisió 1989, 30-31). Hódcsontok voltak a Pilismarótbasaharci 197. gödörben is. Mammingban egy gödörben őzsuta-vázat tártak fel (Driesch-Gerstner 1993). Lelőhelyünkön a 1451. és 1904. gödrökben előkerült őz-vázrészek, a 1608. és 1612. gödrökben gímszarvas, a 1657. gödörben vadmacska, és a 1770. gödörben mezei nyúl csontjai utalnak egyedül a háziállatok előfordulása mellett a vadászott állatok jelentőségére. 188 A korabronzkori nagyrévi kultúrából Csepel-Hollandi útról és Soroksár-Botanikus kertről, Csongrád-Vidre 55. gödörből a vatyai kultúrából, Ozoráról, urnamezős kultúra? -Vörös 1988b, Kalicz-Schreiber 1981; Vörös 2002; a középső bronzkor végéről Gross-Höflein, Behrens 1964, 21-23; a kelta korszakból hazánkban Sopron-Krautacker, Sé, Jerem 2003. 189 Vö.: az emberi temetkezések feldolgozása Horváth - K. Zoffmann 2004. 190 A balatonoszödi településen mindössze egy kiskorsóban találtunk elszenesedett köles magvakat, valamint egy nagyméretű, ép őrlőkő őrlőfelületére cementálódott szenült, nem azonosítható növényi maradvány. További ismert növényi maradványok a badeni kultúrából: Nova Huta-Zesawic (Pl): köles, alakor és tönké, rozs (Godowska 1973, 75.); Iza (SI): kb. 30 kg búza egy veremben (Nemejcová-Pavúková 1968); Szlovákiából továbbá Bajc-VIkanovo, Hoste, Jelsovce, Kámenín, Kocín, Levíce, Muzla-Cenkov, Svodin, Sarisské Michal'any, Ŝarovce lelőhelyekről különböző búzafélék, len, mák, lencse, stb, különböző típusú gödrökből, kemencékből (Cheben-Hajnalová 1997 Tab. 2.); Stickelberger II. (Au): alakor, Edlinger I: húsos som (Bayer 1928, 87.); ÖcsödKenderhalom: vadrepce (Hartyányi-Nováki 1967-1968, 10.); Budapest-Csepel-Vízmű: tönké, törpebúza, alakor, árpa, tölgymakk, bükkmakk, galagonya, kenyér/kásamaradvány, tűzhelyekből (Endrődi-Gyulai 1998-2000); Keszthely-Fenékpuszta, gödrök alján jelentős gabonamaradvánnyal (Erdélyi I. ásatása, RF 32, 1979, 94. feldolgozatlan). 191 Vö.: a késő középkori/kora újkori Magyarország egyik legfontosabb importterméke a ridegen tartott szarvasmarha volt, a sertésállomány egy részét szintén ridegen tartották (makkoltatás), a társadalom mégsem tekinthető nomádnak. A „nomád" elnevezést ma már a néprajztudományban nem tartják szerencsés megfogalmazásnak, és ha használják is, kizárólag a folyamatos, évi ciklikus mozgásban levő lovas-nomád népekre értik, amelyek állatállományát a ló, kisebb mértékben a juh alkotja, és amely nem termel és nem gyűjt be takarmányt, hanem a folyamatos szállásváltásban oldja meg a takarmányellátás problémáját. Félnomádnak tekinthető a szarvasmarhatartást is bevonó, részben letelepült és földművelést is folytató, de zömében állattartással foglalkozó társadalom. A honfoglaló magyarsággal kapcsolatban Id. a kérdésről pl. Szabadfalvi 1997; Veres 1997. 192 Pl. a vörsi és kakaslomnici diadémok, a Velvary-i melldísz, a Leobersdorf-i és Lichtenworth-i torquesek, a csongrád-bokrosi, balatonszemesi és sármelléki kések Horváth 2004, 221-222. 193 Hollós 1993,68. 194 Turner 2002, 96. 195 Balatonlelle-Országúti dűlő és -Felső Gamász lelőhelyeken a lelőhely kiemelkedő fontossága miatt az ásató Sófalvi András földmintákat vett, ám az iszapoltatás és szitálás után sem sikerült jelentős növényi maradványokat kimutatni - Sófalvi 2004, 20. 196 Etnográfusok soha nem találtak egyetlen példát sem a nők férfiak feletti uralmára, a matriarchátus tehát - legjobb tudomásunk szerint - nem létezik, és nem is létezett soha - Hollós 1993, 115. A nők státusza minden eddigi vizsgált társadalomban alávetett, az alávetettség mértéke azonban változó. A matrileneáris alapon szerveződő