Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Horváth Tünde: Állattemetkezések Balatonőszöd-Temetői dűlő Badeni lelőhelyen

136 HORVÁTH TÜNDE tés). A szarvasmarha-temetkezésnek 3 főbb területe van Európán belül: Duna-vidék, Kelet- és Nyugat-Európa. A Gömbamfórás kultúra szarvasmarha-temetkezései általában párosával kerülnek elő. A. Pollex szerint ez nem véletlen: kísérőleleteik (vésett borostyánkorongok) és a feltárt jelenségek szerint kocsi elé járomba fogott állatok lehettek, amelyeket szántásra, igavonásra használtak, szimbolikus szerepkörük viszont a napkultuszhoz kapcsolódott - Pollex 1999. 109 A törpe, alacsony, közepes, nagyközepes, magas és gigantikus testméretű szarvasmarha egyaránt megtalálható - Vörös 1983, 38. 110 Bökönyi (kézirat), 20. Ez a legősibb, az őstulokhoz legközelebb álló típus. 111 A test feldarabolása ötféle régióban történhet: fej, törzs, húsos végtag, száraz végtag, ujjpercek/bőrben maradó csontok. Az állatok feldarabolásának kiválasztott módja hétköznapi és rituális célú is lehetett! 112 A klasszikus Görögországban hamuoltárokat létesítettek Olympiában Gének, Hérának és Hestiának, Samoson Hérának, Thébai-ban Apollón Spodiosnak, Didymában szintén Apollónnak. Az oltár az elégetett állatok hamvából keletkezett. Esetükben pre-hellén kultusztradíciókra következtetnek, amelyek egykor női istenségek áldozóhelyei voltak- Hegyi 1998, 91. 113 A nílusi népek tapasztalataikat a szarvasmarha-szimbolizmus segítségével alakítják ki. A dinkák (egy szudáni szarvamarha-tenyésztő törzs) pl. a színeket a marhák színei alapján követik, a férfiak önmagukról alkotott képét az közvetíti, hogy egy ökörrel azonosulnak, a társadalomra vonatkozó tapasztalatok pedig állatáldozatokban összegződnek. Ha feláldoznak egy ökröt, megölésének különböző módozatait írják elő, mindegyik módszer megfelel annak, amit az áldozattal el akarnak érni. Ha vérbosszú által elválasztott két csoport közti fegyverszünet jön létre, az állatot középen kettévágják és elosztják a két fél között (jelezvén: a viszály immár nem állhat közéjük); egyes esetekben agyontapossák, máskor megfojtják az állatot. Ha az áldozat célja a vérfertőzés hatásainak megszüntetése, az állatot hosszában, nemi szervei mentén vágják félbe. Az áldozati ökör testében nem nehéz felfedezni a politikai test képét, felvágásának módjában nyilvánvalóan egy társadalmi helyzet képződik le, a tevékenységben pedig valamilyen közös ügy fejeződik ki Douglas 2003, 91, 155. 114 Goldziher 2003, 88-127. Sümeghy Vera a badeni kultúra kocsiedényeit az ógörög daidala esőkérő termékenységi ünnepséggel hozza kapcsolatba - Sümeghy 1958. 115 A szerző véleménye szerint mindkettő háziasítását már a mezolitikum folyamán elkezdhették - Rowley-Conwy 1986, 26. A legkorábbi juhcsontokat Jericho kerámia előtti rétegéből (Kr.e. 8000-7000), Argissa Maguláról (Kr.e. 7200) ismerjük. Zawi Chemi Shanidarban emberi ellenőrzés alatt tartott, de még nem domesztikált vadjuhokat tartottak Kr.e. 10800 körül - Clutton-Brock 1999, 74. 116 Clutton-Brock 1999, 69-70. Valószínűleg az Ovis orientális, az ázsiai muflon lehetett valamennyi háziasított juh őse. 117 Nem világos, hogy a jégkorszak végén mi történt az európai muflonnal. Egyes vélemények szerint csak reliktumai maradtak, elsősorban a Mediterráneum szigetein éltek kis területen, így nem lehettek az európai őskori kultúrák által befogott vad alanyok. A fosszilis leletek hiánya azonban nem elég bizonyíték egy ilyen érvhez, ezért a kérdés egyelőre függőben van. A neolit állattartók kb. Kr.e. 7000 körül vihették be Európába a domesztikált juhot- Bökönyi 1971, 642; Clutton-Brock 1999, 70. 118 Clutton-Brock 1999, 75. Talán a szövés-fonáshoz alkalmas szőrzet kialakulása mutációval jött létre, amelyet emberi kiválasztás segített tovább. Az iráni Tepe Sarabról előkerült juhszobrocska már ilyen gyapjas juhot ábrázol (Kr.e. 6. évezred). A háziasított juh rendkívül sok variációja alakult ki, amelyek a szarv alakjában, a fark hoszszúságában és faggyasságában, a gyapjú minőségében és mennyiségében, a bunda színében különböznek egymástól. 119 Bökönyi 1971, 649-650. E méretnövekedés miatt feltételezik, hogy már komolyabb gyapjúhasznot hajtottak, mint a korábbi időszak juhai. A badeni kultúrában új tulajdonságainak köszönhetően lendült fel a juhtartás újból. Ehhez kapcsolódik egy újfajta bikónikus, nehéz orsógombtípus széles körű elterjedése a kultúra teljes területén. 120 Vörös 1983, 39. 121 A legkorábbi kecskecsontok a Kr.e. 8. évezredből, Jericho kerámia előtti neolitikus rétegeiből származnak, Clutton-Brock 1999, 78. A vad alanyok közül a bezoár, a markhor, a kőszáli, és a kaukázusi fajok lehettek a háziasítás ősei. 122 Torma 1973, 413. kőpakolásos sír alatt, töredékes, 414. kőpakolásos sír szélén, töredékes, a 416. és 418. sírok között a felszínen, töredékes. 123 Több töredékes állatszobrocska is előkerült: Korek 1968, XII. T/4, XIII. T/1-7. Köztük a XIII/7. leleten kivehető a fotó alapján, hogy juhot formáz, a többinél az állat faja nem határozható meg. Sófalvi A. említ Balatonlelle-Országúti dűlőből egy állatfejet mintázó agyagtárgyat - Sófalvi 2004, 18. 124 Vladár 1979, 62, obr. 38-39. 125 Juh-temetés temetőben: Vác, Monor: Vörös I. szóbeli közlése. 126 Endrődi 2004, 47-52, 52, kép. 127 Endrődi-Vörös 1997; Endrődi 2004, 47-52, 53. kép. 128 Endrődi-Vörös 1997 129 Szabó 1983, 5-34; Vörös 1983, 47-48. 130 Behrens 1964, 21. 131 Enachescu 2004, 55. 132 Testtömegükből adódóan egyetlen szarvasmarhából nyerhető húsmennyiséget 3-4 kiskérődző fedez, ezért a kiskérődzők egyedszáma ha jóval nagyobb is a szarvasmarháénál, húshasznosítása körülbelül a szarvasmarha arányának felel meg. 133 Sz. Kállay 1988, 38-41; Vörös 1988a. 134 Vörös 1986, a temetkezések a tiszapolgári és bodrogkeresztúri kultúra közötti átmenetre keltezhetők. Általában felnégyelték az állatokat. 135 Gross-Höflein, középső bronzkor vége - Behrens 1964, Abb.13, 21-23. 136 Az athéniek a marathoni győzelem után 500 kecskét áldoztak fel. Leach 1949, 456. A beduinok között az 1800-as években még 5 fontosabb áldozattípust jegyeztek fel, amelyek 1: az áldozat ünnepe, amelyet egyszer egy évben annak emlékére végeznek, hogy Ábrahám felakarta áldozni fiát, Izsákot, 2: a ginn-áldozat, amelyet vadászat alatt mutatnak be, egy állat húsát és vérét adják a földszellemeknek, hogy ne ártsanak a vadásznak, 3: házasuló pároknak mutatják be, hogy megóvja őket az átoktól és áldást hozzon, 4: családtag halálakor a sírba teszik útravalónak, egy másikat 40 nappal a halála után áldoznak fel, de ez már megemlékezés-jellegű, 5: szenteknek ajánlott áldozat. (Szenteknek minősülnek a törzsek ősapái, patrónusai.) Az áldozatokat a család legöregebbjei végzik általában, a nőket közben elkülönítik. Általában fiatal hím állatot választanak, mert azt tartják, hogy ennek a leglágyabb a húsa,