Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Honti Szilvia – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hornok Péter – Koós István – Mersdorf Zsuzsa – Molnár István – Németh Péter Gergely – Polgár Péter – P. Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sipos Carmen – Somogyi Krisztina: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004–2005) Előzetes jelentés IV

10 HONT! SZILVIA ET AL. míg a nyomvonalon, ettől délnyugatra, késő középkori jelenségeket találtunk az őskoriak mellett Balatonszentgyörgy-Almás-úti-dűlő 3 (Molnár István SMMI és Somogyi Krisztina Ásatárs Kft ásatása). Ettől délnyugatra, Tikos valamint Szegerdő területén és Sávoly keleti részén, kilométereken keresztül mélyen-fekvő, árkokkal szabdalt, vizenyős területen halad az út nyomvonala, ezek a Kis-Balaton hajdani nyúlványai, melyekből kisebb-nagyobb dombhátak, szigetek emelkednek ki. A lelőhelyeket itt minden esetben e dombhátak vízparti részein és azokon a kiemelkedéseken találjuk, melyek magas vízállásnál - mint például a középkorban - valódi szigetek lehettek, s a települések csak a domb magasabb részeit foglalják el. Alacsony vízállású időszakban, mint például a későbronzkorban és a római korban, nemcsak a kiemelkedések tetején, de a mélyebb részeken is objektumokat találunk. Ilyen szigetszerű kiemelkedésen található a Tikos-Nyárfás-dűlő lelőhely (Honti Szilvia, Németh Péter Gergely és Siklósi Zsuzsanna ásatása, SMMI), ahol a késő-Árpád-kori és középkori telep nyoma csak a dombtetőn található meg. Tikos-Homokgödrök lelőhely az előbbinél kissé alacsonyabb dombon található, így középkori leletek ezen már nem fordulnak elő, a kelta, római és késő bronzkori telep egyes részei - cölöpszerkezetes épületek is - egészen mély területeket is elfoglaltak (Serlegi Gábor ásatása, MTA Rl). A vízparti lelőhelyekre példa a Tikos-Bari-dűlő (Polgár Péter ásatása, SMMI), a Szegerdő-Marótvölgyi csatorna és a vele összefüggő Szegerdő-Hamuházitábla 2 lelőhely (Molnár István SMMI és Somogyi Krisztina Ásatárs Kft). Ez utóbbi két lelőhelyen jól megfigyelhető, hogy a vízparttól távolodva fokozatosan csökken az intenzitás, és a szegerdei pihenő területén, ettől ÉKre végzett szondázó ásatásunkon régészeti anyag már nem került elő (Szegerdő-Hamuházi-tábla 1, Polgár Péter SMMI). A Marótvölgyi-csatornát átszelve a nyomvonal megint egy széles, berkes területen halad át, melynek nyugati partján egy újabb vízparti lelőhelyet találunk, Sávoly-Hupolagost. (Németh Péter Gergely és Siklósi Zsuzsanna ásatása, SMMI). A nyomvonal csak a lelőhely északi végét érinti, így itt, az erősen erodált homokos talajon, számos régészeti korszakot, de csak kevés régészeti objektum került elő. Sávoly területén az út magasabb löszdombokon halad, itt azonban - feltehetőleg a víztől való távolság miatt - régészeti lelőhelyeket nem találtunk (két eredménytelen szonda Sávoly-Major-dűlőben és Sávoly -Bogár-pusztán). Sávoly délnyugati részén a nyomvonal a mai Kis-Balaton határával párhuzamosan, ahhoz viszonylag közel halad, itt hosszan elhúzódó, de ritkás lelőhelyekre bukkantunk, legjellemzőbb korszak a későavarkor (9. század.), melyet mindenütt őskori telepanyag kísért. Ezen a részen a települések ilyen laza szerkezetűek lehetnek, valószínűleg a vízparthoz közelebb sem sokkal intenzívebbek. Példa erre a Sávoly Benyíló-dűlő 2 lelőhely (Molnár István ásatása, SMMI), ahol egy útkorrekció miatt a vízparti részen is lehetőség nyílt feltárásra. A Sávoly-Bakos-dombi-dűlő és Sávoly -Benyíló-dűlő 1 lelőhelyen folytatott szondák területén (Fábián Szilvia illetve Serlegi Gábor feltárása, MTA Rl) kevés számú, de több régészeti korszakból származó objektum került elő. A nyomvonalszakasz utolsó somogyi lelőhelye a Szökedencs-Cölömpös-árok. Itt a nyomvonal közvetlenül a mai falu szélén emelkedő kis dombocska északi szélén halad, majd a Kis-Balaton mocsarainak területén keresztezi a Somogy és Zala megye közötti határt. A lelőhely magasabb részén találtuk meg a középkori falu szélét, egy újkőkori telep nyomait és egy korai bronzkori urnatemető sírjait, a kelta kori házak, kemencék, edényégetők zöme a mély - a 2005-ös csapadékos időjárása miatt többször víz alá kerülő - részt foglalta el. Összefoglalóan azt figyelhettük meg a feltárások során, hogy az autópálya Balatonkeresztúrtól a megyehatárig vezető szakaszán - a Kis-Balaton körzetében - a lelőhelysűrűség és a lelőhelyek intenzitása kisebb, mint a Balaton-part közelében, azzal párhuzamosan futó szakaszon. A települések minden esetben vízközeiben létesültek, sűrű, intenzív magjuk viszonylag kis területű. Természetesen a nyomvonalon végzett feltárások igazán valós képet nem mutathatnak a település-sűrűségre és az intenzitásra, hiszen az autópálya lényeges jellemzője, hogy a lakott területeket el kell kerülnie, és ezért nem a természetes útvonalakat követi. A régészeti lelőhelyek evvel szemben a természetadta utak mentén és vízközeli részeken találhatók. Egy ilyen, gyakran mély területen, mint a Kis-Balaton környéke, viszonylag kisebb a lakható területek aránya, ezeket az autópálya sok esetben elkerüli. Balatoribzentgyörgy-Barí-erdő (M7/S-39 lelőhely) Polgár Péter A Balatonszentgyörgy délkeleti határában azonosított lelőhely egy domboldalban húzódó, erdővel övezett szántóföldön található, és kapcsolatban áll a közvetlen közelében elhelyezkedő Almás-úti-dűlő 3-4 lelőhellyel. Az előzetes terepbejárási adatok és a helytörténeti források alapján ezen a területen feltételezhető a középkori település, amit megerősítenek a közelben emelkedő kis magaslaton koncentráltan megfigyelhető téglatöredékek és omladékdarabok is, melyek az egykori templomra utalnak. Sajnos az intenzív mezőgazdasági tevékenység és az erózió következtében a talaj erősen bolygatott, ami megnehezítette a kutatást. A feltárt 4800 m nagyságú terület

2 déli részén dokumentált nyolc gödörkemence és kemencebokor a középkori falu szélét jelzik. Közülük három nagyjából kelet-nyugati, a többi északkelet-délnyugati tájolású. Egy esetben két kemencéhez közös hamusgödör tartozott, máshol viszont egyértelműen látható volt, hogy egy korábbi kemencére és hamusgödrére építették rá az újat. A kemencék palástja viszonylag épen megmaradt, tetejük beomlott ugyan, de többé-kevésbé egészben. Az ugyancsak ép sütőfelületek alatt többféle alapozást lehetett elkülöníteni: a legjellemzőbb a kerámiával kirakott, akár egészen sűrűn elhelyezve, néhol egy-