Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III

56 HONTI SZILVIA ET AL. Balatonlelle—Mészégető Sófalvi András A Kaposvár-Balatonlelle közötti 67-es út keleti oldalán, a lakott terület szélén, egy mészégető- és építőanyag-kereskedés helyén a nyomvonalban, vizenyős terület felé hajló keleti lejtőn, a humuszolás során régészeti objektumok kerültek elő. Az ezt követően meginduló kutatások során öt téglalap alakú, sarkain lekerekített, földbe mélyített kelta épületet tártunk fel egymástól kis távolságban (XXII. t. 1, 3.). Tájolásuk, egy kivételével, nyugat-keleti. Az épületek középtengelyében található oszloplyukak a földbe mélyített épületterek nyeregtetős lefedésére utalnak. Az egyik betöltéséből vesszős lenyomatú (nem kiégett) tapasztás darabkái kerültek elő, tüzelőberendezést egyikükben sem találtunk, csupán alkalmi tüzelés nyomai kerültek elő. Az épületeken kívül néhány kisebb gödröt illetve három nagyméretű tárolóvermet tártunk fel (XXII. t. 2.). Ezek betöltéséből gazdag késő kelta kori (LT D) leletanyag került elő, a háztartási hulladék mellett vaseszközök és egy vasfibula töredékével. Az objektumokban talált vasolvadék intenzív műhelytevékenységre utal. Az épületek bemélyített belső terei ugyan nem vágták egymást, de sűrűségük alapján arra következtethetünk, hogy nem egy időben álltak. A leletanyag feldolgozása lehetővé teheti a kelta kori telep belső időrendjének pontosabb kidolgozását. Az épületek egy nagy méretű, szabálytalan, késő bronzkori gödörkomplexumot vágtak át. Betöltéséből nagy mennyiségű leletanyag került elő, a Halomsíros kultúra kései fázisának (Reinecke BD) jellegzetes leletanyagával. A késő bronzkori település északnyugat felé az autópálya kisajátítási határán kívül tovább folytatódik, míg a kelta telep a mocsaras völgy aljával párhuzamosan mindkét irányban tovább terjed. (M7/138+000—025 km, június 12. — 16. és június 24. — július 18. között) Balatonlelle—Országúti-dűlő Siklósi Zsuzsanna — Sófalvi András Balatonlelle délnyugati határában, a Forró árok keleti partján 2002-ben túlnyomórészt megkutatott lelőhely (Országúti-dűlő, M7/S-16 lelőhely, Sófalvi András (SMMI) ásatása, Id. e kötetben) keleti szélét szőlőültetvény miatt, illetve délnyugati sarkát az ott felhalmozott humuszdepó miatt, feltárni nem tudtuk. 2003-ban a földdepó elhordása illetve a szőlő kivágása és a terület lehumuszolása után, régészeti objektumok előkerülése nyomán kezdtünk a két felületen kutatásba. Ennek során kiderült, hogy korábbi megfigyeléseinknek megfelelően a délnyugati részen, a völgyalj lapályos, vizenyős felületén megszűnnek a régészeti jelenségek. A feltárás során a Halomsíros kultúra gödrét és egy cserepekkel fedett szintet, valamint két Árpád-kori kemence maradványait bontottuk ki. Az objektumok jól illeszkednek a korábbi kutatás által megrajzolt településképbe, a Halomsíros-kultúra népe és az Árpád-kori Gamás falu szolgáltató népei a völgy lejtős, meredek szakaszába ásták bele gödreiket illetve kemencéiket. A felső, keleti szakaszon, a gépi humuszolás során megfigyelt gödörkomplexum körzetében 545 m

2 felületen szelvényt nyitottunk. A feltárás során a nagyméretű gödörkomplexum körül néhány kisebb gödör illetve gödöralj és egy méhkas alakú tárolóverem került elő. További felületek nyitása nem volt indokolt, mivel körülöttük minden irányban néhány méteres leletmentes sávot észleltünk. Ennek oka minden bizonnyal az, hogy a feltárt terület egy olyan dombtetőn található, melyet korábban már az erózió és az újkori szőlőmüvelés is erősen pusztítottak. A régészeti objektumok mindegyike a középső rézkor végére keltezhető. A rézkori leletanyag kiemelkedő jelentőségét az adja, hogy benne egyértelműen keverednek a Balaton-Lasinja-kultúra, a Furchenstich kerámia és a Protoboleráz horizont elemei, ahol a Furchenstich kerámia-kultúrája dominál. A lelőhely különösen gazdag volt leletanyagban, melyből érdemes kiemelni a számos csonteszközt, orsógombot, kőeszközt — elsősorban egy miniatűr, csiszolt kővésőt — és egy agyagpecsétlőt. Valószínűleg ezen a területen a korábban feltárt lelőhely keleti széléhez értünk, de a folyamatos útépítési munkálatok miatt erre nincsen egyértelmű bizonyíték. Északi és déli irányban a lelőhely folytatódik a nyomvonal határain kívül is. A 2002. évi feltárt terület keleti határa és az idei felület között a felszínen nem találtunk régészeti jelenségekre utaló nyomot, ám minden bizonnyal a két feltárási terület között is folyamatos volt a rézkori megtelepedés. M7/139+950—975 km, 140+300—325 km, május 27. — június 06. között) Balatonőszöd -Csárdai dűlő Hajdú Ádám Dávid A lelőhely Balatonöszödtől 2 km-re északkeletre található, vizenyős területből kiemelkedő kisebb dombon, amelyet északkeletről a Kis-metszés csatorna, délkeletről egy kisebb vízfolyás határol. A mai 7-es úttól az őszödi csomóponton át Szóládra vezető új bekötőúton a készülő bevágás miatt feltárandó terület 220 méter hosszú és megközelítőleg 15—20 méter széles volt, kiterjedése kb. 4500 négyzetméter. A feltárt objektumok döntő hányada egy késő kelta (LT D) telep része. Számos objektum sorolható egy 16. századi, hódoltságkori településhez, míg a rézkori Badeni kultúrát mindössze néhány tárolóverem képviseli. A kelta korból a területen tíz, félig földbemélyített ház került elő. Tájolásuk északkelet-délnyugati, sarkuk lekerekített, két rövidebb oldalukon egy-egy szelementartó oszlop gödrét figyeltük meg. A feltárt házak közül mindössze egyben volt kemence, a többi ház bontása során kemence, vagy tűzhelyre utaló nyom nem került elő. A domb tetején az előbbiekkel ellentétes tájolású, oszlopszerkezetes házat tártunk fel; hosszúsága mintegy 10 méter, szélessége 5—6 méter volt (XXII. t. 4.). A telepről a késő kelta háztartás jellegzetes leletei, grafitos anyagú, seprűdíszes fazekak, szürke, behúzott peremű és gombos fülű, behúzott peremű tálak láttak napvilágot, nagy számban kerültek elő orsókarikák és