Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Horváth Péter – Marton Klára – Vámosi Lajosné: A restaurálás története a Somogy megyei múzeumokban

A restaurálás története a Somogy megyei múzeumokban HORVÁTH PETER —MARTON KLARA — VÁMOSI LAJOSNE 1877. november 5-én alakult meg a Somogyvármegyei Régészeti és Történelmi Társulat, amely a vármegyeházán (Kaposvár, Fő utca 10.) kapott múzeumi helyiséget. A társulat működésének rövid ideje alatt a muzeális anyag szépen gyarapodott. Megszűnése után sürgető feladattá vált egy új szervezet létrehozása, amely a múzeumi funkciókat ellátja. Hosszú vajúdás után 1909. január hó 31-én, megalakult a Somogymegyei Múzeum Egyesület, mely a Vármegyeházán működött kisebb-nagyobb zökkenőkkel. 1914-től Gönczi Ferencet, Somogy megye királyi tanfelügyelőjét választották a Múzeum Egyesület alelnökévé, s ekkor kezdődött meg a rendszeres gyűjtés. 1914-ben kitört az I. világháború, de Gönczi 1914—17. között — a nehézségek ellenére is — gyarapítani tudta a gyűjteményt. A háború és az azt követő viszontagságos időszak nyomott hagyott a gyűjtemény állapotában. A gyűjtemény méltatlan körülmények közé került, és az ide-oda szállítás, valamint a rossz raktározási körülmények óriási károkat okoztak. Jelentősen gyarapodott a műtárgyállomány a híres festőművésznek Rippl-Rónai József testvéröccsének, Rippl-Rónai Ödönnek 1920-ban adományozott hagyatékával. A gondosan nyilvántartott kép, szobor és néprajzi-iparművészeti gyűjtemény meghaladta az 1000 darabot. Az egyesület négy osztállyal működött: régészeti, történeti, numizmatikai és bibliographiai. 1933-ban az egyesület megkapta a megyeház hátsó épületének (ma Rippl-Rónai tér 1.) két folyosóját és 9 szobáját. A gyűjtött tárgyakat már rendszerezték, leltározták és kronológiai sorrendben helyezték el és egyszerűbb állagmegóvási feladatokat is végeztek. Ez a tárgyak portalanításából és a preparátumok denaturált alkohollal való feltöltéséből állt, melyet a gyűjtemény őrzésével megbízott személy végzett el. 1934. május 6-án, az egyesület 25 éves fennállásának ünnepén a múzeumot megnyitották a nagyközönség előtt. A

II. világháború elől a gyűjteményt ismét menekíteni kellett, majd 1945 után az elrejtett és széthordott muzeális anyagot újra össze kellett gyűjteni. Az anyag jelentős része elveszett, a megmaradt erősen leromlott állapotú tárgyakat sürgősen gondozásba kellett venni. A II. világháború utáni feladatok nehézkesen, de teli ambícióval indultak. A tisztítási, konzerválási és restaurálási munkálatok szinte érdemi előzmények nélküliek voltak. A tárgyak romlásának megállítása, jószándékú volt, de minden tudományos megalapozottságot nélkülözött. A műtárgyak állapotáról való gondoskodás elsőként Z. Soós István festőművész nevéhez fűződik, aki mint restaurátor és művészeti vezető működött 1947 és 1961 között. 1947-ben részt vett a Magyar Nemzeti Múzeum (akkor Magyar Történeti Múzeum) és a Közgyűjtemények Országos Felügyelősége (KOF) által szervezett első restaurátor tanfolyamon. Az ott szerzett ismeretek alapján, tisztította, konzerválta a tárgyakat. Maradandót alkotott 1949-ben a Szennai református templom festett fakazettáinak eredeti minták alapján való rekonstruálásával. Gönczi Ferenc megromlott egészségi állapota miatt 1949 év elejétől 1949. június 30-ig Z. Soós István volt a múzeum megbízott igazgatója, Dr. Takáts Gyula kinevezéséig (1949. július 1.—1971.). 1949—1951 között a múzeum Somogy Megyei Múzeum néven működött. Országos szinten lényegi változás kezdődött a restaurátori munkában a Művelődési Minisztérium megbízásából 1960-ban létrejött Központi Muzeológiai Technológiai Csoport (KMTCs) működésének beindításával. Tevékenységük rendkívül sokrétű volt: többek között megfelelő képzettségű kémikusok, fizikusok, biológusok és régészek stb. bevonásával tudományos alapokra helyezett, országosan egységes továbbképző tanfolyamok szervezése és beindítása volt a feladatuk. 1968-ban Központi Múzeumi Igazgatóság (KMI) néven egy összefogottabb formában szerveződtek újjá, és megindultak a lépcsőzetes, egymásra épülő és szakosított képzési formák. 1974-ben a főiskolai szintű képzés is elkezdődött. 1961. november 30-tól a Megyei Tanács irányítása alá kerül új néven: Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága —Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár. (Kaposvár, Rippl-Rónai tér 1.) Z. Soós István nyugdíjba vonulása után a restaurátori feladatokat Kovács József látta el 1962. május 1-től. Alapvégzettsége: gimnáziumi érettségi. 1963-ban végezte el a Központi Muzeológiai Technológiai Csoport által szervezett restaurátor, konzervátor továbbképző tanfolyamot. 1973. január 1-től technikus, muzeológus munkakörbe sorolták át, majd 1975-től kiállítás rendezőként dolgozott. Munkaviszonya 1979. június 30-án szűnt meg. H. Bognár Zsuzsanna 1968. október 3-tól a gimnáziumi érettségi után került a restaurátor műhelybe, ahol 1981-ig dolgozott restaurátorként. 1977—1981-ig volt a Restaurátor Műhely vezetője. Főleg a régészeti kerámia restaurálásával foglalkozott, majd művészettörténeti tanulmányainak befejezését követően, jelenleg is művészettörténészként dolgozik a múzeum Képzőművészeti Osztályán.