Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III

A TERVEZETT M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁNAK MEGELŐZŐ RÉGÉSZETI FELTÁRÁSA (2002—2003) 51 szétválasztása — a feldolgozás jelenlegi szintjén — nem könnyű feladat. Jelenleg úgy gondoljuk, hogy az össze­sen 27 népvándorláskori épület közül a korábbi, 4—5. századi településhez köthetők azok a félig földbe mé­lyített házak, amelyeknél a rövidebb oldal mentén há­rom-három oszlophelyet találtunk (XIX. t. 3.). Az egyik ilyen, hatcölöpös épületből (342. objektum) került elő ugyanis az említett, kései hagymafejes fibula. E házak­ban nem találtunk fűtőberendezést, de a padlón megfi­gyelhető, nagyjából kerek vagy ovális, átégett folt alap­ján arra következtethetünk, hogy ezeket az épületeket parázson felmelegített kövekkel és talán a forró kő lelo­csolása révén létrejött gőzzel temperálhatták — hason­ló fűtést feltételez a kutatás az 5. század előtti germá­niai településeken vagy a Zala megyei 9. századi fal­vakban is. 105 A vélhetően a 6. századra keltezhető épü­letek zöme a település középső részén kört alkotva, (XVIII. t. 1.) néhány pedig ezektől kissé távolabb, szór­tabban illetve a falu keleti szélén az egykori patakme­der mentén helyezkedik el. A legtöbb építmény nyereg­tetejét két nagyméretű faoszlop tartotta, másoknál a négy sarokban helyezkedtek el az oszlophelyek; padló­juk többnyire sározott-döngölt volt. Némelyikhez a föld­be ásott házalap területéből kinyúló kemencét is építet­tek (XIX. t. 4.). A nagyobb méretű épületek (méretük 4 x 3 m körül mozog) mellett egészen kicsiket is találtunk (a legkisebbek mérete csupán mintegy 2,5 * 2 m). A tengelyükkel szinte kivétel nélkül délnyugat-északkelet felé tájolt, többnyire téglalapalakú épületek különböző funkciót láthattak el, hiszen méretük és néhány eset­ben szerkezetük sem azonos: a nagyobbak házként, a kisebbek műhelyként értelmezhetők. Az épületek mel­lett az említett két településhez gödrök és sütőkemen­cék is tartoztak. A patakparton — a falu szélén — három kút került elő; ezek egyikében kitűnő állapotban maradt meg a négyszögletes, ácsolt faszerkezet (XIX. t. 5.). Az egymásba csapolt kútdeszkák kocsányos tölgyből ké­szültek (vizsgálatukat Grynaeus András végezte el). Mivel a népvándorlás kor tárgyalt időszakából jelenleg nem áll rendelkezésre dendrokronológiai adatsor, így a kút pontos keltezése nem volt lehetséges. A házakból és gödrökből edénytöredékek, orsógom­bok és kis számban vaseszközök kerültek elő. Három épületben és egy gödörben is találtunk többé-kevésbé töredékes állapotú, vas- vagy bronzszegecsekkel ösz­szeerősített, kétsoros csontfésűket. 106 A házikerámia két nagy csoportra osztható: egyik részük korongolat­lan, kézzel formált, másik részük kézi korongon előállí­tott, jobb minőségű áru. Mindkét csoportra jellemző a díszítetlenség (nagyritkán a hullámvonal-minta) és az apró kavicsos soványítás. A házikerámia mellett meg­találhatók a jól korongolt, fényezett felületű asztali edé­nyek is (díszkerámia). A mindkét korszakban előfordu­ló formák és a besimított díszítés mellett, a néha igen vékony falú és a korongolás során kialakított, sűrűn bordázott felületű fazekak inkább az idősebb telep ke­rámiáját jellemzik. A langobard időszakhoz köthető edények 107 között a bepecsételt díszű kiöntőcsöves korsót és egy körtealakú edénykét említhetjük, melyen besimított hálóminta látható. A lelőhely északi és keleti szélén négy, kelet-nyuga­ti tájolású csontvázas sírt is feltártunk (XIX. t. 6.). A ko­porsóban, hátonfekve eltemetett elhunytak közül az egyik melléklet nélküli volt, három sírban rossz megtar­tású és kevésbé jellegzetes bronz- illetve vastárgy-tö­redékeket (kés, csat) és orsógombokat találtunk. Jól keltezhető mellékletek hiányában mindössze annyi ál­lapítható meg az egyik sírból napvilágra került, díszített csontlappal és bronzszegecsekkel ellátott, kétsoros csontfésűre támaszkodva, hogy a sírokban nyugvók a keleti gót falu elhunyt lakói, vagy az eddig kevésbé is­mert langobard köznép tagjai lehettek. 108 Építés közbeni mentő feltárások Belényesy Károly — Virágos Gábor Az M7-es autópálya Balatonszárszó-Ordacsehi kö­zötti szakaszán — a korábban elvégzett megelőző feltá­rások befejezése után — 2003-ban kezdődtek meg az út építésének munkálatai. A nagy nyomvonalas beruhá­zások során szerzett korábbi tapasztalatok alapján, a felszínen látható jelenségek révén ismert (azaz azono­sított) lelőhelyeken kívül további lelőhelyek meglétét le­hetett feltételezni. A még ismeretlen, de feltételezett le­lőhelyek felderítése és megfelelő dokumentálása érde­kében a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága a beruházó Nemzeti Autópálya Rt.-vel az építési munka­végzéssel párhuzamosan történő régészeti felügyelet ellátására és a szükséges mértékű mentő feltárások el­végzésére kötött szerződést. A megyei múzeum a fel­ügyeleti munka kivitelezésével az Archeosztráda Kft.-t bízta meg. A felügyeletre átadott közel 20 km hosszú szaka­szon a kivitelező Szárszó Konzorcium 2003. április ele­jén kezdte meg a földmunkákat: humuszolást valamint bevágások és töltések építését (XX. t. 1.). A felügyeleti feladatok számunkra korábban ismeretlenek voltak: meg kellett ismerkednünk a nyomvonalon végzett föld­munkák jellegével, a kivitelezőkkel és az általuk alkal­mazott munkamódszerekkel, valamint a munkák üte­mezésével. Az első hetekben szerzett tapasztalatok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a megelőző feltárások és a kis felületen végzett korábbi leletmentések meg­szokott ritmusához képest gyökeresen más stratégiát kell kidolgozni. Ki kellett találni, hogy a régészeti örök­ség védelmének biztosítását hogyan lehet a beruházás érdekeinek figyelembe vételével megvalósítani: az építkezést nem lehetett hátráltatni a régészeti feltárá­sokkal, viszont feladatunk a régészeti jelenségek doku­mentálatlan megsemmisítésének megakadályozása volt (XX. t. 2.). A kéf érdek között csak a szakemberek közötti folyamatos kommunikáció révén kialakított kompromisszumok sora biztosíthatott egyensúlyt. A korábbi kutatások és a nyomvonalon végzett meg­előző feltárások révén a Balaton déli partján a régésze­ti érintettség mértékéről és jelentőségéről bőséges in­formáció állt rendelkezésre. Ez alapján már a munka megkezdése előtt is sejthető volt, hogy az építés során több, esetenként jelentős méretű lelőhely kerülhet fel­színre. A végeredmény azonban nemcsak a beruházó,

Next

/
Thumbnails
Contents