Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III
A TERVEZETT M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁNAK 49 MEGELŐZŐ RÉGÉSZETI FELTÁRÁSA (2002—2003) mentálni az alapárkot, ezért a bejárat helye bizonytalan. A kultúra (Zala és Győr-Moson-Sopron megyében feltárt) településein több alkalommal is előkerültek alapárkos házak. Ezek közül a Lébény-Billedombon napvilágra került 715. ház mérete (9 x 23 m) és szerkezete áll legközelebb a zamárdi épülethez. A hasonló korú települések méretét az eddigi tapasztalatok alapján 0,5—2 hektárosra becsülik, ezeken egyszerre 2—4 ház léte feltételezhető. 93 A számos gödörből előkerült, nagy mennyiségű paticsos omladék arra utal, hogy Zamárdiban is több ház állhatott a domboldalon, de ezek földbe mélyedő nyomát a feltárt területen nem találtuk meg. A gödrökből előkerült nagyszámú edénytöredék többnyire alacsony hőfokon kiégetett, mállékony anyagú kerámiából származik, a formák között leggyakoribbak a kettőskónikus tálak, hombárok; emellett füles korsók is napvilágra kerültek (XVIII. t. 3.). A kisméretű, pattintott kőeszközök nyersanyaga általában radiolarit, de néhány obszidián eszközt is találtunk. Az egyik nagyméretű, amorf, leletgazdag hulladékgödörben egy emberi koponya volt. Feltehetően a Balaton-Lasinja kultúrához köthető az a melléklet nélküli, kelet-nyugat tájolással, enyhén zsugorított pózban eltemetett emberi csontváz is, amelyet több középső rézkori gödör között, egy népvándorlás kori ház által bolygatva találtunk meg. A kultúra telepein másutt is előfordulnak gödörbe dobott-fektetett emberi tetemek. Lebenyben tárológödrökben zsugorított helyzetben nyugvó emberi csontvázak kerültek elő, Balatonmagyarod—Homoki-dűlőnél egy áldozati gödör gyermekcsontváz maradványait tartalmazta. 94 Az Ordacsehi—Kis-töltés lelőhelyen újabban feltárt, gödörbe temetett halott mellett edénymellékletek is voltak. 95 A késő rézkori Bolerázi csoport településének nyomai kisebb területre terjedtek ki. A gödrökből jó minőségű, gondosan készített és díszített kerámia került elő. A fazekak peremét megvastagították és ujjbenyomkodással vagy bevagdosásokkal díszítették, vállukra bütyköket, vagy szélesen bekarcolt zeg-zug mintákat véstek (XVIII. t. 4.). A részben ép vagy összetört edények mellett számos állatcsont is előkerült a gödrökből. Két kisebb gödörben gondosan halomba gyűjtött agancsokat találtunk. A mindennapi élet tárgyai mellett egy pecsetlő is előkerült — utóbbit talán az ünnepi viseletet kiegészítő testfestés készítéséhez használhatták. Hasonló pecsétlőt ismerünk a kultúra szlovákiai lelőhelyéről, Vrbovéról és a közeli Balatonőszöd—Temetői-dűlő településéről; ezeken a vörös festék nyoma is megmaradt. 96 A dombtetőn a korai bronzkori Somogyvár-Vinkovci kultúra ritkásabb szerkezetű, tanyaszerű településének néhány gödrét is megtaláltuk. Az egyik méhkasalakú gödörben egy szarvasmarha teljes csontváza (XIX. t. 1.) és marha- illetve sertés álkapcsok és vázrészek feküdtek (Tassi Márta meghatározása). A kerámiában a seprűdíszes fazekak dominálnak. A vízparti területen később a kelták telepedtek meg, tanyaszerű falujuk néhány házból és gödrökből állt. A behúzott peremű vagy gombosfülű (Ansatzknopf), gyakran kívül-belül (hullám- és girlandmintával) besimított díszű tálak, besimított díszű, világosszürke fazekak és dudoros peremű, fésűs díszű, grafitos fazekak mellett a vízszintes peremű, nagyméretű hombárok a legkésőbbi kelta időszakra (fiatalabb LT D) keltezik a telepet. Ugyanezt erősíti meg a durvított felületű, fésűs díszű, korongolatlan fazéktípus, amelyet a perem alá ferdén elhelyezett, gyakran ujjbenyomkodással tagolt bordákkal díszítettek. 97 Ma már több adat szól amellett, hogy a Dél-Dunántúl kelta népességének településein zavartalanul tovább folyt az élet a római hódítás után is: a tartomány belsejében élő bennszülött népek csak lassan vették át a római kultúra szokásait, használati tárgyait. így feltételezhető, hogy a hagyományosan a Kr.e. 1. századig keltezett késő kelta falvak egy része — köztük a Zamárdiban feltárt is — ennél később is használatban volt. 98 A kis kelta faluhoz a feltárt területen három délnyugat-északkeleti irányban tájolt, döngölt padlós ház tartozott, a rövidebb oldala közepén egy-egy oszloplyukkal. Az egyik házból (311. objektum: pontos mérete 4,6 x 3,4 méter; (XIX. t. 2.) különösen gazdag kerámiaanyag került elő. A kései keltezést erősítik meg egy ugyaninnen származó, szűknyakú, öblös testű, vörösfehér sávos festésű edény töredékei is, amelyhez hasonlók a gellérthegyi fazekastelepről ismertek. 99 Szintén a keltákhoz köthető az a kerámiaegyüttes, amely talán hamvasztásos sírként értékelhető, bár hamvakat nem tudtunk megfigyelni: egy szürke, szélesszájú fazekat két, szájjal lefelé fordított, nagyméretű tállal borítottak le. Mellette további tálak és egyéb edénytöredékek voltak. A lelőhely legjelentősebb anyagát a népvándorlás kor két időszakára tehető településrészletek képviselik. Az erős késő római hagyományokat mutató kerámia (pl. leányfalui fazéktípus 100 ) és egy ép, késő római hagymafejes bronzfibula alapján (amelynek párhuzamait pl. Csákvárról ismerjük) 101 a település egy része a 4. század végére — 5. század elejére keltezhető. Az ebben az időszakban, a provinciában megtelepedő germánok falvairól kevés adat áll rendelkezésre, de néhány újabban feltárt, hasonló leletekkel rendelkező lelőhely (pl. Mözs-lcsei dűlő 5. századra keltezett telepe 102 ) ismeretében valószínűsíthető, hogy a zamárdi telep első népvándorlás kori lakói római szolgálatba szegődött germánok (keleti gótok?) lehettek. Az egyik házból előkerült, bepecsételt díszű, kiöntőcsöves korsó alapján azonban a települést a 6. század folyamán már a szintén germán langobardok lakták. A lelőhelyünkön feltárt falu jelentősége abban áll, hogy a Dunántúlon eddig csupán a langobardok temetkezéseit tárták fel, településeik nem voltak ismertek. 103 Emellett a kerámiaformák eddigi áttekintése 104 alapján az is feltételezhető, hogy az itt élt germánok a Kárpát-medencében 568. után letelepedő avarokkal egyidőben is helyben maradtak. Utóbbi kérdéskörben a zamárdi feltárás fontos adatokkal gazdagíthatja a 6. század utolsó harmadáról rendelkezésre álló információt. A népvándorlás kor korai időszakának telepkerámiáját egyelőre kevéssé ismeri régészeti kutatásunk, ezért a zamárdi település objektumainak két periódusra való
