Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III

A TERVEZETT M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁNAK 47 MEGELŐZŐ RÉGÉSZETI FELTÁRÁSA (2002—2003) északkelet-délnyugati irányú árok részletét tártuk fel, melyből eddig kizárólag a Balaton-Lasinja-kultúra leletanyaga került elő. Az árok egy-egy bejáratát a feltárt felület északi és déli részén találtuk meg, ám az árok mindkét irányban folytatódik. A kultúrához sorolható néhány gödör az árok körül csoportosult. A Furchenstich kerámia kultúrájának, valamint a középső rézkort lezáró és a késő rézkorba átvezető Protoboleráz horizont leletanyaga egy nagyméretű, szabálytalan, egymásba ásott gödrökből álló komplexumon kívül csak elszórtan került elő. A korszak kiemelkedő lelete egy ép rézkés. A Badeni kultúra késői fázisának néhány szabálytalan alakú gödre a nagyobb dombhát nyugati felén és a kisebb dombháton is előfordult. A késő bronzkori megtelepedésre eddig csupán néhány kisebb, elszórt települési objektum utal. A Halomsíros kultúra gödrei a kisebb dombháton és a nagyobbik domb nyugati lejtőjének alsó részén sűrűsödtek. Az Urnamezős kultúrának pedig egyetlen gödre került elő a nyugati domboldalon. A nyugati domboldalon feltártunk egy melléklet nélküli, zsugorított csontvázas temetkezést, mely a temetkezési szokás alapján valószínűleg szintén az őskorra keltezhető. A kelta korból aránylag kevés objektum került elő, ezek nagy része kevés leletanyagot tartalmazó sekély objektum volt. Egy négyzetes, tapasztott padlós, egy cölöplyukas építmény műhely lehetett, kevés kerámiatöredék mellett vastárgy és vadkanagyar került elő belőle. Két másik, padló és cölöplyuk nélküli, nagyméretű gödör esetleg szintén műhely lehetett, az egyikben több hálónehezéket találtunk. A kelta telepről LT D jellegű leletanyag került elő, néhány edénytöredék még a LT С időszakba tartozott. A korábbi terepbejárási adatokkal ellentétben a feltárt nyomvonalszakaszon a római korból csak szórványleletek kerültek elő. A feltárás során a legtöbb objektum a késő Árpádkori és a késő középkori településhez tartozott, a legtöbb objektum sekély gödöralj és oszloplyuk volt, ez utóbbiak esetleg házakra utalnak. Több mély tárolóverem tartozott a településhez, az egyik alján kutyacsontváz feküdt. Öt kutat tártunk fel, több kút alján megfigyelhető volt egy kör alakba rendezett karórendszer és köztük a vesszőfonás nyoma (XVII. t. 4.). Hasonló vesszőfonattal bélelt kutakat néprajzi anyagból is ismerünk. Egy másik kútból ép korsó került elő (XVII. t. 3.). A középkori településen aránylag kevés a kerámialelet, a fémleletek nagy részét vaskések adják, néhány darabnak megmaradtak a csont nyélborításai illetve a felerősítő bronzszegecsei. Vasolló töredékek mellett sarlódarab, valamint egyéb vaseszközök kerültek még elő. Teljesen épen találtunk egy ezüstfülbevalót. Az egyéb leletek közül kiemelkedik egy pár csontsíp, valamint egy félkész csontkorcsolya. Zamárdi—Kútvölgyi-dűlő (M7/S-1 lelőhely) Kiss Viktória Ama Kútvölgyi-dűlőnek nevezett, enyhén lejtős terület Zamárditól keletre, a Zamárdi és Siófok között húzódó, észak-déli irányú völgy peremén fekszik. Ebben a völgyben folyik az Endrédi-patak, amelynek keleti oldalán mocsaras-lápos terület, a Tóközi-berek található. A patakpart felé lejtő, lankás domboldal nagyon alkalmas volt a megtelepedésre: a víz közelsége és a környező berek növény- és állatvilága kiváló élőkörülményeket biztosított. A tervezett M7-es autópálya új nyomvonala e területen, Zamárditól délkeletre csatlakozik a jelenleg is használt útpályához — itt egy nagy kiterjedésű autópálya-csomópont (a szükséges lehajtó- és felhajtóágakkal) kerül megépítésre. A lelőhelyen az előzetes terepbejárások alapján rézkori, bronzkori, vaskori és római kori leletek előkerülésére számíthattunk. A 2002. március végén kezdett és hat hónapig tartó régészeti leletmentés során az MTA Rl és az SMMI közös munkájával 32 300 m

2 területen a rézkor két időszakának települését, egy kora bronzkori falurészletet, egy késő kelta települést és a népvándorlás kor időszakába sorolható házakat, gödröket, s ez utóbbi korszak néhány sírját tártuk fel (XVIII. t. 1.).92 A középső rézkori Balatpn-Lasinja kultúra népének telepe nagy területen, a patakparttól a dombtető magasabban fekvő részéig terült el: a gödrök mintegy 300 x 60 méteres felületen szóródtak. Valószínűleg a falu szélét jelzik az északon ritkásan elhelyezkedő objektumok, míg dél felé a település az autópálya csomóponton (vagyis a feltárt területen) kívül is folytatódik. A kutatásra kijelölt terület nyugati részén, a dombtetőn, a löszös talaj jelentősen lepusztult, így a rézkori kultúrréteg nagy része mára megsemmisült. Itt két kisebb felületet kutattunk meg, de az errodálódott felszínen csak a domb egykori felszínének mélyedéseiben megmaradt humusz-foltokban tudtunk régészeti jelenségeket dokumentálni. A feltárt teleprészlet középső részén, a szórtan elhelyezkedő, méhkasalakú tárolóvermek és amorf munkagödrök között, egy alapárkos szerkezetű házat is feltártunk (328. objektum). A 9 méter széles és mintegy 19 méter hosszú épület alapárka a nyesési felszíntől számítva 20—34 cm mélységű volt, ebbe további 20—30 cm-nyire mélyedtek bele a 20—30 cm átmérőjű cölöpök (XVIII. t. 2.). Az alapárok betöltésében és a ház környezetében előkerült, vörösre égett paticsos omladék tanúsága szerint a felmenő falat a tartóoszlopokra font és agyaggal betapasztott vesszőfonat alkotta. Az északnyugat-délkelet tájolású ház tetőszerkezetét a rövidebb oldalak közepén és a ház középtengelyében elhelyezkedő széles cölöpiyukakba állított ágasfák tartották. A ház belterében a földbe ásott további oszlophelyek feltehetően a tetőszerkezet vízszintes áthidaló-gerendáit tartó cölöpök, és talán ezzel összefüggésben a belső osztófalak cölöpjeinek helyét jelzik — eszerint a hosszú ház két— (esetleg három) helyiséges lehetett. Az épület északnyugati részén csak szakaszosan tudtuk doku-