Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Király István Szabolcs: A Gépállomás (Betekintés a Somogy Megyei Állami Mezőgazdasági Gépüzem történetébe [1948–1967])

BETEKINTÉS A SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI MEZŐGAZDASÁGI GÉPÜZEM 493 TÖRTÉNETÉBE (1948—1967) ló egység lett, Darány, Nagybajom, Fonó, Karád telephelyek termelőszövetkezeti tulajdonba kerültek. A Marcali Gépállomás az Óbudai KTSZ ipari telepe lett. Az újjászervezett vállalat hagyományos gépjavítási tevékenysége, a traktor- és kombájn munkák iránti igény — a termelőszövetkezetek műszaki fejlesztésének következményeként — rohamosan csökkent. 1969. január 1-jén 83 db erőgép (traktor) és 1 db kombájn maradt a gépjavító vállalat tulajdonában. 1967-ben a gépjavítás aránya még 22 % (71,551 millió forint) volt, amely 1969. 1. félévében 15,9 %-ra (17,202 millió forintra) csökkent. A hagyományos ún. mezőgazdasági gépüzem bevétele az 1967. évi 71,410 millió forintról 1969. 1. félévére 3,574 millió forintra csökkent és még ebben az évben teljesen megszűnt.

14 2. Somogy megyei gépállomások személyi állománya Az 1948 őszén alakult három gépállomás (Nagybajom, Nagyatád, Marcali) 99 alkalmazottal és munkással kezdte meg működését. Induláskor összesen 30 db szántótraktort, 3 vontatót, 6 cséplőgépet, 60 vetőgépet, 72 lókapát és 3 darálót kaptak. Már ekkor volt női traktoros a hálózatban. 1949-ben a már 10-re bővült gépállomáson 391 dolgozót tartottak nyílván.

15 1950 tavaszán, a 14 állomáson mintegy 500 fő dolgozott. A gépállomások száma év végéig 20-ra nőtt, az összes dolgozó létszáma az 1000 főt meghaladta.

16 A mellékelt (1. számú) táblázat gépállomásonként tartalmazza az 1951. január 4-ei, 1952. október 1-i és az 1953. január 2-i összdolgozói létszámot. Érdemes megfigyelni, hogy a női traktorosok száma — elsősorban az erőteljes agitáció következtében — mintegy fél év alatt megtöbbszöröződött. (1951. XII. 1. és 1952. V. 10-e között), majd ez a létszám 1953 nyarára, több mint kétszeresére emelkedett. A gépállomások dolgozóinak létszáma évközben 8—36 %-kal változott részben a mezőgazdasági munkák idényszerűsége, részben a szükségessé váló kétműszakos munkaszervezés miatt. 1951-ben 1634 fő, 1952-ben 1600 fő, 1953-ban 1584 fő volt az átlaglétszám.

17 A gépállomások állományi létszámának alakulását alapvetően a termelőszövetkezetek szántóterületének változása határozta meg. Míg azonban — az ismert körülmények miatt — a szántóterület, különösen 1952 és 1958 között, jelentősen ingadozott, a létszám ezt késve és egyenletesebb változással követte. (Vö.: 1. számú grafikon) Ebben a tekintetben a trend hasonlít a traktorok számának változásához. Annak ellenére, hogy 1954 és 1958 között a somogyi adatokat nem ismerjük, a rendelkezésre álló információk alapján megállapíthatjuk, hogy a létszámváltozás nem tért el az országosan megfigyelttől. Itt — az egyébként egyenletesen emelkedő létszámot— 1956 után csökkenés követte, s az 1958-as minimum után (26683 fő) a maximumot 1961-ben érte el 42404 fővel. Somogyban a legkisebb létszám 1957-ben (ezt nem ismerjük), vagy 1958ban (1472 fő) volt, a maximumot 1960-ban (2650 fő) számolták össze. (2. számú táblázat) Az összes létszámon belül a legnagyobb arányt, a munkások képviselték (1958 után ez a jelzett években 85 %-on stabilizálódott), akiknek a többsége természetesen traktorvezető volt. Az adatok elemzése egyértelművé teszi, hogy az egyébként gazdaságilag indokolt kétműszakos munkának a létszámhiány volt az oka. Ez alól az 1953-as év lett volna a kivétel, amikor a traktorvezetők száma 2,8-szorosa az üzemképes traktorok számának. Egyébként ez a szorzó 1,4—1,7 között változott a megfigyelt években. A gépállomások személyi állománya is a traktorok számától függött. A hálózatban működő állomás a következő műszaki és adminisztratív munkaköröket kapta:™ 1. Műszaki alkalmazottak • Gépállomás-vezető (igazgató) • Főgépész (főmechanikus, főmérnök) • Vezető mezőgazdász (főagronómus) • Körzeti mezőgazdász 2. Adminisztratív alkalmazottak: • Vezető könyvelő (főkönyvelő) • Könyvelő • írnok • Irodai gyakornok • Gépírónő • Raktáros A normatíva szerint 12 erőgépig 10 fő, 12 és 25 erőgép között 12 fő és 25 erőgép felett 13 fő lehetett az alkalmazottak száma. Ezen belül a felsorolt státusoktól a helyi igényekre való tekintettel eltérhettek (pl. adminisztratív álláshelyen szerelőt, éjjeliőrt, műhely-segédmunkást alkalmazhattak). Valamennyi gépállomáson — 1953. december 31-ig —politikai helyettes is dolgozott, aki közvetlenül a megyei központ politikai osztálya vezetőjének felügyelete alá tartozott. A politikai osztályok 1949. október 1-jén alakultak (Somogyi Néplap, 1949. november 26.) . A megyei irányításban is megtaláljuk a felsorolt alkalmazottakat, amelyet az FM által irányított politikai osztály egészített ki, és osztályvezető irányított, két politikai munkatárssal és egy adminisztrátorral kiegészítve. Bár a gépállomás irányításáért annak vezetője felelt, a tényleges hatalmat, különösen 1952-ig a politikai helyettes képviselte. Szava nemcsak a politikai jellegű feladatokban és döntésekben, hanem a gazdaságiakban is meghatározó volt. Ez összefüggött ezeknek az éveknek direkt pártirányításával és a mindenütt jelen lévő bizalmatlansággal. A gépállomási mezőgazdász fő feladata a szerződéses viszonyban lévő termelőszövetkezetekkel (csoportokkal) és egyéni gazdálkodókkal való szakmai együttműködés, amely során segítette a vetésterv elké-