Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Király István Szabolcs: A Gépállomás (Betekintés a Somogy Megyei Állami Mezőgazdasági Gépüzem történetébe [1948–1967])
A GÉPÁLLOMÁS Betekintés a Somogy Megyei Állami Mezőgazdasági Gépüzem történetébe (1948—1967) KIRÁLY ISTVÁN SZABOLCS Bevezető A gépállomások a második világháború után létrejött, szovjet érdekszférához tartozó országok mezőgazdasági kollektivizálásának jellegzetes politikai, gazdasági, szervezetei. Mindenekelőtt a kommunista párt (MDP) politikai akaratának következményeként, az 1948-tól szerveződő termelőszövetkezetek (csoportok) nagyüzemi termelését kívánták megvalósítani, ahol a magántulajdonban maradt földeket közös használatban, az állam által biztosított termelőeszközökkel művelték. Ez utóbbi lett a gépállomások egyik feladata. A másik a termelőszövetkezetek szervezésének, megerősítésének a politika eszközeivel történő segítése. A források — mint ahogy azt látni fogjuk — arról győznek meg bennünket, hogy valójában e szervezet egyik feladatát sem tudta az elképzelt kívánalmaknak megfelelően ellátni. Úgy látjuk, hogy a gépállomások, működésük két évtizede alatt sem tudtak a magyar mezőgazdaság szerves részévé válni. Tanulmányunkban bemutatjuk a gépállomások keletkezésének, szervezésének körülményeit, működésüket, szervezeti felépítésüket, a gépi ellátottság mértékét, teljesítményüket, szerepüket a falu életében, politikai és kulturális tevékenységüket, szakmai szerepüket a termelőszövetkezetek fejlesztésében. Végül elemezzük megszűnésük okait. Megfelelő szakirodalmi és levéltári forrás birtokában az országos változásokat tendenciaszerűen, a Somogy megyei történéseket részletesen elemezzük. Itt jegyezzük meg, hogy a levéltári források közül a megyei pártbizottsági és a megyei tanácsi anyagok nélkülözhetetlenek voltak. Ezért köszönettel tartozom a Somogy Megyei Levéltár vezetőinek és a kutatószolgálat munkatársainak. Hasonló értékes forrásokat biztosított a Központi Statisztikai Hivatal Somogy Megyei Igazgatósága is. A fotókat a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága újkortörténeti osztályának munkatársai bocsátották rendelkezésemre. 1. A gépállomási hálózat kialakulása Somogy megyében A gépállomások,— vagy más néven állami mezőgazdasági gépüzemek országos hálózatának szervezését a Földművelődésügyi Minisztérium (FM) 1947-ben kezdte meg. Egy év múlva 110, újabb év múlva 221 és 1951-ben már 364 gépállomás volt az országban. A regionális alközpontok 1948. decemberében alakultak meg, a dél-dunántúli megyék (Baranya, Somogy, Tolna, Zala) központja Kaposvár lett. A régióban ekkor a kilenc gépállomásból három Somogy megyében működött (Somogyi Napló, 1949. november 26.) Az alközpontokból alakultak ki a megyei központok .amelyek önállókká 1949 második felétől váltak, s ettől kezdve rájuk hárult a megyei gépállomások kijelölésének, működtetésének, ellenőrzésének felelőssége. 1952. január 1-jétől kettős irányítás alatt álltak, szakmai, pénzügyi vonatkozásban az FM Gépállomási Főigazgatóságához, továbbá politikai szinten még 1953ig; termelésirányítás terén a megyei tanácsok mezőgazdasági igazgatóságaihoz (osztályaihoz) tartoztak. Kezdetben önálló csoportként, majd igazgatóságként működtek. A gépállomások 1952-től önállóan gazdálkodtak a központilag előírt tervek alapján, majd 1957. január 1jétől vállalati formában folytatták tevékenységüket, az 1967. december 31-ével történt megszűnésükig. 1 A Somogy megyei gépállomási hálózat kialakítása 1948 és 1951 között történt. A marcali, nagybajomi és nagyatádi — első — állomások avatására 1948. november 21-én vasárnap került sor. 2 Míg az FKGP lapja rövid hírben számolt be az eseményről, az MDP Somogy Megyei Bizottságának ülésén egyöntetű volt a vélemény, miszerint a parasztság jól fogadta a gépállomásokat, mert „... most már nem kell négy napot dolgozni az igáért a kuláknak". Szerintük hatása olyan erős volt, hogy: „A középparasztság gondolkodóba esett, megingott". 3 A gépállomások avatását azonban nem mindenütt kísérte lelkesedés. A korabeli szemtanú szerint Lengyeltótiban a felvonuló traktorokat megdobálták. 4 A németladi gépállomás avatását rendbontás és izgatás zavarta meg, sor került letartóztatásra is. 5 A gépállomások telepítésénél többféle szempontot kellett figyelembe venni, köztük is a legfontosabb, a jó közúti, illetve vasúti megközelíthetőség volt. Előnyösnek tartották, ha a székhelyközség a körzetéhez tartozó falvak középpontjába került. Ezt azonban nehezen lehetett biztosítani, mert ugyan az átlagtávolság 7—13 km, de volt 5 és 20 km-re lévő község is. Az az elképzelés is csorbát szenvedett, hogy az egyes gépállomásokhoz közel azonos szántóterület tartozzon. E tekintetben volt 17810 kataszteri holdas (kh-s) (Iharosberény), 29151 kh-s (Fonó) és 43600 kh-s (Kaposvár) körzetű gépállomás is. 6 Kezdetben nagyon szerencsésnek számított az a központ, amelyik uradalmi gép-