Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között III.

ÍRÁSTUDÓK SOMOGYBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 485 III. Pannonica с szaklapjának külső munkatársa volt. Ő szerkesztette és írta az Országos Járási Monográfiák első kötetét. Ünnepélyeken, gyűléseken számos szónoklatot, előadást tartott. Tagja volt a berlini Gesellschaft für Erkunde-nek, a Földrajzi Társaságnak és a kaposvári Berzsenyi Társaságnak. (Az első világháborút végigharcolta. Lembergnél megsebesült.) Munkái: Csurgó és környéke. = Somogy földje és népe I. (Járási monográfiák.) Csurgó, 1926. A berlini magyar iskola I. értesítője. Csurgó, 1927. A németség elterjedése és településformái a Dunántúlon. = Geographia Pannonica. Pécs, 1931. Irodalom: Somogyi Helikon. Szerk.: Hortobágyi Ágost. Kaposvár, 1928.214—215. p. Somogy Megyei Levéltár. Berzsenyi Társaság Iratai. 494/1928. Vajthó Zoltán (Kaposvár (Somogy vm.), 1877. november 24. — ?) gimnáziumi tanár, lapszerkesztő, irodalomtörténész Testvére Vajthó Jenő ipartestületi jegyzőnek. Apja Vajthó János telekkönyvvezető, anyja Kokály Paulina. Az elemi és a középiskolát Csurgón, az egyetemet Budapesten végezte. Gimnáziumi tanárként 1899-től Podolinban (Szepes vm.), Trsztenán (Árva vm.) Kaposváron (Somogy vm.), majd Újdombóváron (Tolna vm.) működött. 1926-ban nyugalomba vonult, majd végleg Kaposvárra költözött. Irodalommal 1899-ben kezdett foglalkozni. Szépirodalmi és politikai cikkeket írt a „Csurgó és Vidéke", az „Árvamegyei Hírlap", az „Árva" és a „Somogyi Újság" с lapokba. Az „Árva" с politikai lapnak öt évig főszerkesztője volt. Ünnepélyeken szónokként, egyesületek felkérésére irodalomtörténeti előadásokat tartott. (Pl. 1936. dec. 18.: Ady Endréről) Munkái: Lisznyai Kálmán élete és művei. Reviczky Gyula és művei. Alira esztétikája. Bp., 1899. Irodalom: Özv. Baló Kálmánné (Kaposvár Füredi u. 17.) visszaemlékezései. Somogyi Helikon. Szerk.: Hortobágyi Ágost. Kaposvár, 1928. 219. p. Somogy megye adattára. Szerk.: Zsadányi Oszkár. Pécs, 1937. 145. p. Uj-Somogy híradásai (pl.: 1936. dec 11.5. p.) Varasdy Imre (Nemesdéd (Somogy vm.), 1899. október 23. — Szentes (Csongrád vm.), 1949. augusztus 26.) ref. lelkész, költő Apja, Varasdy Sándor földműves, anyja Mészáros Katalin volt. A gimnáziumot Csurgón, a ref. teológiai akadémiát Budapesten végezte 1927-ben. 1924-től segédlelkész és áll. hitoktató volt Budafokon, 1925-től Ókécskén (Pest m.) káplán, 1926-tól Dunaszentgyörgyön (Tolna m.) esperesi káplán, 1927-től Tengődön és Kajdacson (Tolna m.) h. lelkész volt. 1928-tól Böhönyén (Somogy vm.) rendes lelkésszé választották, itt tizenöt évet töltött. 1942-től Tótszentgyörgyön (Somogy m.) lett lelkipásztor. Irodalommal 1919-től foglalkozott. Verseket és tudósításokat írt az „Őrálló", a „Magyar Falu", a „Duna-Tiszaközi Hírlap", az „UjSomogy" с lapokba. A Somogy megyei „Református Élet" rovatvezetője, az „Uj-Somogy" és a „Szigetvári Hírlap" külső munkatársa volt. Irodalmi munkásságával számos irodalmi pályadíjat és kitüntetést nyert. Papi funkcióin kívül irredenta ünnepélyeken szónoklatot tartott. Böhönyén a község képviselőtestületének tagja volt. Az első világháborúban 1918-ban részt vett. A kaposvári Berzsenyi Társaság rendes tagja volt. Munkái: Át a homályon, (versek) Nagykőrös, 1925. Megérkezés, (versek) Kaposvár, 1938. (A Berzsenyi Társaság Könyvtára 6.) Irodalom: Magyar Irodalmi Lexikon. Főszerk.: Benedek Marcell. III. к. Bp., 1965., 486. p. Somogyi Helikon. Szerk.: Hortobágyi Ágost. Kaposvár, 1928. 220—221. p. Somogy vármegye és Kaposvár megyei város általános ismertetője és címtára az 1932. évre. Főszerk.: F. Szabó Géza. Bp., (1932.) 234. p. Weissenbach Iván báró (Gyöngyösmellék (Somogy vm.), 1883. október 2. — Kaposvár, 1946.) középbirtokos nemes, vármegyei főjegyző, (közig.-i szakíró) Régi főúri családból származott. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után 1906-ban Budapesten államtudományi államvizsgát tett. 1905-ben mint közigazgatási gyakornok kezdte pályafutását Lengyeltótiban és Nagyatádon. 1907-ben szolgabíróvá választották Barcson, 1908-ban Csurgón, 1910-ben Szigetváron, Marcaliban, 1911-ben Tabon működött. 1919