Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között III.

476 VARGA ÉVA Ua. az 1938-39. évről 25. p. A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium Jubileumi Évkönyve. Szerk.: Mihályfalvi László. Kaposvár, 1987. 105. p., 113. p. Kellner Béla: Somogyi hírlapok és folyóiratok bibliográfiája. Kaposvár, 1957. 26. p. Pete Lajos dr. (Hetes (Somogy vm.), 1867. október 3. — Budapest, 1924. augusztus 2.) főszolgabíró, nótaszerző Atyja id. Pete Lajos, a Somssich uradalom tiszttartója, anyja nemes Bogyay Anna. Az elemi iskolai tudást házi nevelőtől kapta, a középiskoláit Kaposváron, Nagykanizsán (Zala vm.), a jogot Budapesten végezte. Somogyban lett joggyakornok, majd megyei aljegyző, 1906-ban Lengyeltótiban (Somogy vm.) főszolgabíró, hol nyugalomba vonulásáig, 1918-ig működött. Felesége Csorba Erzsébet, dr. Csorba Ede ügyvéd leánya volt. Két gyermekük született, László és Klára. Zenét otthon, apjától tanult. Gyermekkorában feltűnt virtuóz zongorajátékával, 8 évesen gr. Somssich Pál vert arany inggombkészlettel jutalmazta játékáért. Művészi játékával a későbbiekben is nagy sikereket aratott. Dalszerzőként is hírnévre tett szert, bár a kottaíráshoz nem értett. 1886-ban jogászcsárdása pályadíjat nyert. Híresek voltak még somogyi, millenniumi csárdásai. Nagyobbrészt testvérének, Pete Márton költőnek a dalait zenésítette meg. De Pálinkás Béla, Nádor Jóska, Pósa Lajos, Farkas Imre, Endrődi Sándor, Szabolcska Mihály és Noszlopy Tivadar szövegére is írt dalokat. Több szerzeménye a Rózsavölgyi cég kiadásában jelent meg. Dalainak nagy része halála után is „közszájon" forgott. Több katonadalt is írt. Somogyban többször lépett fel jótékony célú hangversenyeken. Énekelt és zongorázott. A rá visszaemlékező Noszlopy Aba Tihamér szerint kellemes hangja hatásos előadásmóddal párosult. Specialitása az ún. „paraszt nóták" előadásában érvényesült. Rákosi Jenő a magyar zene virágos kertjében száz évente egyszer nyíló „Aloe"-virághoz hasonlította virtuóz ügyességét. Mivel tisztviselőnek még tiltva volt saját céljaira hangversenyezni, zártkörű társaságokban adta elő szerzeményeit. Hallgatói között ott volt gr. Tisza Kálmán, Széli Kálmán is. Barátai biztatására a későbbiekben kétszer hangversenyezett a Zeneakadémián. Kaposváron, a Katholikus Körben is szerzői esteket adott. Utolsó hangversenyét Kaposváron, másfél évvel halála előtt, már nagybetegen tartotta. Emlékét Somogyban a róla elnevezett nótabarát daloskör, 1937-től utca, TátraFüreden pedig fehér márványtábla örökítette meg. Halála után felesége, Csorba Erzsébet férje hagyatékának kiadásáról a Berzsenyi Társasággal folytatott tárgyalásokat. Végül Pete Lajos műveinek kiadási jogát Bárd Ferenc kiadónak adta el a család. Bárd három kötetben jelentette meg Pete dalait. (Noszlopy Aba Tihamér szerint tele szövegi és zenei hibával.) Irodalom: Noszlopy Aba Tihamér: Ébresztőtől — takarodóig. Kaposvár, 1939. 33—34. p. (Noszlopy a Pete Lajos Daloskör ügyvezető elnöke volt.) Somogyi Helikon. Szerk.: Hortobágyi Ágost. Kaposvár, 1928. 152. p. Somogy Megyei Levéltár. Berzsenyi Társaság Iratai. 2. doboz Özv. Pete Lajosné levelei Hortobágyi Ágosthoz. Sziklay János: Dunántúli kultúrmunkások. Bp., 1941. 255. p. Pintér Lajos dr. (Marcali (Somogy vm.), 1886. szeptember 7. — ?) gimnáziumi tanár, с igazgató és tanfelügyelő, lapszerkesztő, nyelvészeti értekezéseket írt Apja Pintér Ede tanár, író és zeneköltő. Pintér Lajos középiskoláit a kaposvári főgimnáziumban 1896-1904 között végezte. Tanulmányait a budapesti egyetemen folytatta. Eötvös-kollégista volt. 1909-ben, latin és görög szakos középiskolai tanár diplomát szerzett. Működését a budapesti I. ker. áll. főgimnáziumnál kezdte mint gyakorló tanárjelölt. 1910-ben a mezőkövesdi (Borsod vm.) polgári fiú- és leányiskolában, 1911-ben a petrozsényi (Hunyad vm.) áll. főgimnáziumban, 1912— 19 a besztercebányai (Zólyom vm.) rom. kat. főgimnáziumban, 1919 február 4-től a kaposvári áll. reálgimnáziumban tanított. Besztercebányán a „Besztercebányai Hírlap" szerkesztője volt. Számos irodalmi, nevelésügyi előadást és ünnepi szónoklatot tartott. Több értekezése (a latin nyelv oktatására vonatkozóan) nyomtatásban is megjelent. (Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny) Kisebb lélegzetű, neveléssel kapcsolatos írásai a „Somogyi Újság" с politikai napilapban. Számos egyesületnek, így az Országos Középiskolai Tanáregyesület, a Kath. Tanáregyesület, a Szent István Társaság, a budapesti Philologiai Társaság, az Eötvös József Collég. Szövetsége, a Magyar Nemzeti Szövetség Somogymegyei Köre, a Somogyvármegyei Iskolánkívüli Népművelési Bizottság, a Kaposvári Nemzeti Casino, Kaposvári Kath. Kör rendes tagja, a Magyar Középiskolai Tanárok Nemzeti Szövetségének vál. tagja, a kaposvári Berzsenyi Társaságnak főtitkára, a Somssich Pál reálgimnáziumi Diákszövetség titkára volt. A sajtó dicsérte előadásai magas színvonalát, lebilincselő előadásmódját. A róla szóló cikkek a város szellemi elitjéhez tartozását hangsúlyozták. Munkája: Korszerű (munkáltató) latin nyelvtanítás. 1944.