Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között III.

ÍRÁSTUDÓK SOMOGYBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 473 III. Irodalom: Németh József Kellner Béla: Somogyi hírlapok és folyóiratok bibliográfiája. Kaposvár, 1957. 37. p. Magyar Irodalmi Lexikon. Főszerk.: Benedek Marcell. II. k. Bp., 1965.216. p. Merényi Oszkár Emlékkönyv. Szerk.: Acél József és Odor László. Kaposvár, 1981. Somogyi Helikon. Szerk.: Hortobágyi Ágost. Kaposvár, 1928. 127. p. Somogyi Honismereti Híradó. 1985./2. sz. Nagy Virgil (Komárváros (Zala vm.), 1871. — ?) rom. kat. plébános, novellaíró Középiskoláit Csurgón 1892-ben, a teológiát pedig Veszprémben végezte. 1896-ban pappá szentelték. 1906-ig káplánkodott. Zalagyömörő, Halimba, Zala, Merenye, Somlóvásárhely és Kaposvár voltak állomáshelyei. 1906-ban került Miháldra (Somogy vm.) plébánosnak, itt találjuk az 1930-as években is. Cikkei, útleírásai, hangulatfestő leírásai különféle lapokban jelentek meg. Legnagyobb munkája: az „Utazás a Szentföldre" с útleírása volt, mely az „Uj-Somogy" с politikai napilapban sorozatként jelent meg, 1928-ban. 1936 júliusában Miháld község megünnepelte plébánosa 40 éves jubileumát. Az „Uj-Somogy" is tudósított erről. Mindenki által nagyra becsült, nagy tudású papnak, egyházi érdemekben gazdag, a lap hasábjairól jól ismert személynek aposztrofálva Nagy Virgilt. Az „idilli" falusi életről szóló giccses elbeszélései az Uj-Somogyban jelentek meg. További elbeszélései az Uj-Somogyban: Őszi merengés. (Az elmúlásról szól.) 1936. okt. 31. 7. p. Elég volt egyszer is. (Miként vélekedik az 50. házassági évfordulóról a templomatya és a felesége. Tréfás elbeszélés.) 1937. márc. 28. 10. p. Félóra az ablakban. (Falusi kép.) 1936. júl. 5. Aratás. (Aratáskor a falu népe fejedelmien él, komótosan elvégzi dolgát, sokszor megállnak enni, ezt követően egy óra „nyugvás" következik, az esti harangszóig folyik a munka.) 1937. júl. 18. 1—2. p. Irodalom: Somogyi Helikon. Szerk.: Hortobágyi Ágost. Kaposvár, 1928. 138-139. p. Somogy vármegye és Kaposvár megyei jogú város általános ismertetője és címtára az 1932. évre. Főszerk.: F. Szabó Géza. Bp., 1932. 68. p. Uj-Somogy с megyei napilap jelzett számai. (Mesztegnyő (Somogy vm.), 1899. január 28. — ?) tanító, „fűzfapoéta" Paraszti származású. Tanulmányait a pécsi püspöki tanítóképzőben végezte. Oklevele megszerzése után 1917. november 17 — 1922. március 25-ig Taszáron, 1927. szeptember 1-ig Mesztegnyőn tanítóskodott. 1927. szeptemberétől Kaposfüreden volt kántortanító. Diák korában kezdett verselgetni. Hazafias és tréfás verseket, cikkeket, humoros riportokat, tudósításokat, vezércikkeket írt a somogyi lapokba („Somogyi Hírlap", „Dunántúl", „Drávavölgye", „Uj-Somogy", „Somogyi Újság") és a fővárosi „Szántó-Vető"-be. Ünnepélyek rendszeres szónoka volt, számos népművelési előadást tartott. A kat. írók és Hírlapírók Pázmány Egyesületének rendes tagja volt. Vaskos humorú Fűzfa András с versét a helyi lapokból sokan ismerték. A „Fűzfa"-versek a nagy sikerre való tekintettel külön kötetben is megjelentek. Szellemes, műparaszti nyelvezetével, a nagypolitikát gúnyoló (a parlamentben senki nem törődik az ország gondjával) kötet a Somogyi Újság egykori főszerkesztőjének öccse szerint igen népszerű lett, kedvező visszhangra talált Kaposváron. Virtust csináltak abból a kaposiak, hogy ki tud többet idézni a műből. Az életöm istóriája — mög más ögyebek — с pamfletszerű humoros elbeszélő kötetben a szerző a vidéki, földhöz ragadt, ám józan paraszti eszű, immár politikussá avanzsált kisgazda szemével láttatja Budapestet és a „nagypolitikát". Nem nehéz ráismerni, ki a főszereplő. A szerző sejtetni engedi (amit a kortársak valamennyien tudtak), hogy Nagyatádi Szabó Istvánról van szó. Az író álneve: Fűzfa András volt. Munkája: Életöm Istóriája. (Fűzfa András álnéven jelent meg.) Kaposvár, 1927. Irodalom: Somogyi Helikon. Szerk.: Hortobágyi Ágost. Kaposvár, 1928. 140. p. Nemess Ernő (szentgyörgyvölgyi) (Csepreg (Sopron vm.), 1889. szeptember 16. — ?) a Kaposvári Első Keresztény Biztosító Rt. vezető titkára, költő Régi nemesi család sarja, szülei azonban már kereskedelemmel foglalkoztak. Középiskoláit Kaposváron és Csurgón végezte. Egy évig jogot, majd 2 évig teológiát hallgatott. Az első világháború kitörésekor önként beállt katonának. Az oroszok és a franciák ellen összesen 43 hónapig harcolt, főhadnagyként szerelt le.