Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között III.

ÍRÁSTUDÓK SOMOGYBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 467 III. Somogyi Helikon I. II. Kaposvár, 1928/31. (A II. k. Somogyország lantosai alcímmel) Ott leszünk! Cserkészszínmű 1 felv. Kaposvár, 1929. A Berzsenyi Társaság 1925-28 és 1929-es értesítője. Kaposvár, 1929. és 1930. Házi sokszorosításban megjelent művei: Gyermekversek. (Kvár, 1923.) Nagy kiruccanás Mecsekszabolcsra. (Uo. 1926.) Jegygyűrűtől koporsóig. (Uo. 1927.) Kispesti zengemények. Szatírák. (Uo. 1927.) Pillanatfelvételek. Emlékversek. (Uo., 1928.) A felsoroltakon kívül (állítása szerint) 30 regénye, 25 színműve, 10 kötetnyi novellája és több zeneszerzeménye kéziratban maradt. Megzenésítette: K. Pap János: Úri szokás és Kossuth Lajos azt üzente с népszínművét. Irodalom: Magyar Irodalmi Lexikon. Főszerk.: Benedek Marcell. I. k., Bp., 1963. 471. p. (A halálozási évszám itt helytelenül szerepel. /1948/) Magyar írók élete és munkái. Szerk. és összeáll.: Gulyás Pál. XIV. k. Bp., 1993. 222—225. p. Özv. Baló Kálmánné (Kaposvár, Füredi u. 17.) a családi adalékokról. Balóné Hortobágyi leányának, Ibolyának az 1920-as évek második felében osztálytársa volt a kaposvári leánygimnáziumban. Somogyi Helikon. Szerk.: Hortobágyi Ágost. Kaposvár, 1928. 73—74. p. Sziklay János: Dunántúli kultúrmunkások. Bp., 1941., 237. p. Uj-Somogy 1931. jól. 9. 3. p. és 1931. júl. 12. 8. p. a háláihírrel és a temetés időpontjával Hoss József dr. (Ujnép (Zala vm.), 1881. szeptember 22. — Szentpál (Somogy vm.), 1969.) kaposvári apátplébános 1922—1937 A nagykanizsai piaristáknál, majd a budapesti egyetemen tanult. 1906-ban áldozópappá szentelték. Tanulmányait a bécsi egyetem hittud. karán fejezte be. 1908ban doktorált. Közben rövid ideig zalaszántói káplán. 1908-ban Somogyba, Berzencére került. 1909-ben a veszprémi papnev. int. lelki igazgatója, 1915-ben uo. a teol. főisk. tanára lett. 1922-től kaposvári plébános. 1924-ben a megyés püspök apáttá nevezte ki. 1936ban veszprémi praelátus kanonok, 1949-ben nagyprépost lett. 1939/44.: a Magyar Élet Pártja programjával Veszprém vm. egyik országgyűlési képviselője volt. 1913. III. 25. — 1919.

1. 12. és 1919. VIII. 10. — 1920. III. 2. között a Veszprémi Hírlapot szerkesztette. 1922-ben a hollandiai Tilbourgban missziós tanulmányúton járt. Munkája: A kaposvári plébánia története. (A Veszprémi Egyhm. Múltjából 12.) Veszprém, 1948. Irodalom: Magyar írók élete és munkái. írta és összeáll.: Gulyás Pál. XIV. k. Bp., 1993. 567. p. Özv. Baló Kálmánné kalauzolása a kaposvári keleti temetőben Somogy megye Trianon után. Szerk.: Dömjén Miklós. Bp., 1932. 127. p. Somogyvármegye és Kaposvár megyei város általános ismertetője és címtára az 1932. évre. Főszerk.: F. Szabó Géza. Bp., 1932. 442. p. Uj-Somogy 1936-os évf. nyári számok és 1937. márc. 26. sz. a készülő könyvéről Huber Gyula (Zalaegerszeg (Zala vm.), 1861. szeptember 7. — Barcs (Somogy vm.), 1943. augusztus 17.) apátplébános, „aranykoszorús nótaköltő" Apja Huber Alajos órás és ékszerész, édesanyja Rajkay Magdolna. Iskoláit Zalaegerszegen és Veszprémben végezte, 1886-ban pappá szentelték. Még ebben az évben Káptalantótiba, 1896-ban Somogyvárra került. 1901-től Barcson volt plébános. 1906-ban с apát, 1936-ban pedig m. k. kormányfőtanácsosi címet kapott. A lelkipásztori teendők mellett a helyi közügyekben is tevékenykedett. Mindemellett a zeneszerzésben és a dalköltészetben jeleskedett. A zeneelméletet és a zeneszerzést autodidaktaként sajátította el. Első dala még a papi szemináriumi években született, melyet Markos Gyula (a „Herkó Páter" с vicclap szerkesztője) szövegére írt. Nótáit és csárdásait a kortársak nagyra értékelték, a szerzőt „zenei vadvirágának nevezték. Dalai jó részének szövegét is ő írta. 1928-ig 105 szöveges dala és 40 csárdása jelent meg, kéziratban 40 dala és 45 csárdása volt. 1926-ban fényesen ünnepelték meg Barcson 20 éves apáti és 40 éves zeneszerzői jubileumát. Blaha Lujza kedvelt szerzője volt. 1935-ben az Ország-Világ hetilap első Blaha Lujza ezüstérmét nyerte el. (Részlet egyik dalának szövegéből, mely egyúttal a dalszövegek minőségéről és a korabeli tömegizlésről árulkodik: „Szomszédunkban van egy hajlék Ha nem látnák meg is halnék tyuhajja!.... Ott lakik egy vén kánya Annak van egy leánya" stb.)