Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III
44 HONTI SZILVIA ET AL köthetők, 86 de más megfigyelések szerint inkább szövőszék-nehezékek egy típusáról van szó 87 . A 2000—2001. évben feltárt kelta településhez tartozó további objektumokat is találtunk: ezek nagy része különböző formájú és funkciójú gödör, feltártunk továbbá árkokat, házakat, szabadtéri kemencéket és vaskohókat is. A település eddig ismert három épületéhez további 11 földbemélyített cölöpszerkezetes ház járult (XVI. t. 4—5.). Ezek nagy részében megfigyelhető volt a sározott, tapasztott padló, illetve az egykori falak közelében, ennek kevésbé kikopott részein a többszöri megújítás. (XV. t. 3.). Több esetben észleltünk az épületen belül a pusztulására utaló faszenes-hamuspaticsszemcsés vékony réteget, e felett az újjáépítést bizonyító újabb padlórétegeket. Egyik esetben azt is meg lehetett figyelni, hogy az elpusztult és újra felhúzott ház ugyanazon a helyen, de más konstrukcióval épült fel: erről a különböző padlószintekhez tartozó eltérő oszloplyuk-elrendezés tanúskodik. A házak szerkezetéről és az ácsmunkákról a tetőt tartó oszlopok helyét jelző lyukak elhelyezkedésén kívül a leégett épületek tapasztott falmaradványaiból is következtethetünk. A kelta korú paticsokon belül legalább három különböző, de egy objektumon belül együtt is előforduló típust különíthetünk el. Ebből kettőn a kiégett agyagban jól láthatók a szerves anyagból készült épületszerkezeti elemek lenyomatai: az egyik fajtán nádszálak (kötegeinek) lenyomatait figyelhettük meg, ezek talán az önhordó, vázkitöltő falak, esetleg a mennyezet sárral tapasztott magját alkothatták; a másik típuson az ág- és vesszőlenyomatokon kívül jól láthatóak a konstrukcióhoz használt faelemek, lécek nyomai. Itt kell megemlítenünk azt az 1945/2907. objektumból származó egyedülálló paticsdarabot, amely alapján a kelta falu egyes építményeinek tetőszerkezete rekonstruálható: ez tulajdonképpen az a kiégett sár, amely az egykori tető és felmenő fal találkozásánál levő rés kitöltésére szolgált. Jól látható rajta a tető alatti vízszintes sárgerenda lenyomata, továbbá a tetőt fedő kéve leveleinek és a lekötésére szolgáló rostos anyag, valószínűleg az előbbihez hasonló vízinövény hosszú levelének mintázata is (XV t. 5.). A település mindenképpen hosszabb életű lehetett: a házak esetében megfigyelhető megújításokon, átépítéseken kívül a falu bizonyos részein több, egymást követő és vágó kelta periódus építményeit, gödreit figyelhettük meg. A házakon kívül egyéb építményre utaló jelenségeknek tarthatjuk a sekély árkokban jelentkező paticsos omladékcsíkokat és az egymásra merőlegesen, illetve egymással párhuzamosan jelentkező, alapárokszerű, hosszúkás, erősen paticsos-faszenes betöltésű gödröket is. A 2001. évben megfigyelt 1259/1824. számú kelet-nyugati, sekély kelta árok nyugat felé tovább folytatódott: az általunk feltárt szakaszán is egymást szabálytalan közönként követő cölöphelyeket figyelhettünk meg az alján. A kerek cölöplyukakon kívül két négyzetes keresztmetszetű (élek hossza 42—44 cm), kihegyezett végű pillér nyomát is megtaláltuk. Egy másik, az előbbire merőleges futású árok is jelentkezett. A házak között számos tárológödör és vastag kerámiaalapozással ellátott szabadtéri kemence került elő. Ez utóbbiak néhány képviselőjénél megfigyelhető volt a megrongálódott sütőfelület megújítása, újratapasztása. Több objektumból vettünk földmintát archaeobotanikai vizsgálat céljából, ezek egyikének előzetes vizsgálata tönkölybúzát mutatott ki 88 . Több kézimalom töredéket, de egész darabot is találtunk. Nagyobb mennyiségű élelem, feltételezésünk szerint gabona, tárolására utal a világosbarna, korongolt, széles és vízszintes peremű hombárok jelenléte az általunk feltárt terület déli részén. Más települések leleteihez hasonlóan több töredéken megfigyelhető volt, hogy a tárolóedények száját gyantával vonták be. A település kerámiáinak nagy része korongolt, de vannak köztük kézzel formázott darabok is: utóbbiak közé tartoznak a vízszintes peremű, seprűsen díszített oldalukon ujjbenyomkodásos, rátett bordákkal díszített, kisméretű fazekak; az előbbi csoportot pedig legnagyobb számban a behúzott peremű, különböző méretű tálak, omphalosos, gombosfülü tálak, oldalán függőleges fésülésű, duzzadt peremű grafitos fazekak képviselik. Sok objektum leletanyagában találtunk az eltört edények javításának, összedrótozásának gyakorlatát bizonyító átfúrt oldalú tál- és fazéktöredékeket. A falu egykori lakosainak kézműves tevékenységére utalnak az orsógombok, a szövőszéknehezékek. A fonás és szövés mindenképpen igen elterjedt háziipari tevékenység lehetett körükben: a település két egymás mellett fekvő, azonos szerkezetű házából nagymennyiségű orsógomb és néhány nehezék került elő, egy harmadik padlójának nyugati felén pedig több nehezéket találtunk szétszórva (XVI. t. 5.). Csont- illetve agancstárgy-faragásra is vannak adataink. A település objektumaiból néhány vaskést, egy fokost, szórványként előkerült lándzsahegyet, fibulatöredéket, drótdarabot leszámítva kevés vastárgyat ismerünk, mégis ennél szélesebb körű vashasználattal számolhatunk: az előkerült fenőkövek száma erről tanúskodik. A helyi vasércfeldolgozásról pedig két kohó árulkodik, egy kisebb körteformájú (XV t. 2.) és egy nagyobb négyszögletes alaprajzú. Ezek egymástól és a falu házaitól is távol helyezkedtek el. Viseleti darabok közül megemlíthető több fibulatöredék és egy bronzhuzalra függesztett csigaház. A 2002—2003. évek feltárásai során sikerült tisztáznunk több, korábban megfigyelt római kori árok egymáshoz való viszonyát. Az árkokból alig került elő leletanyag, egy-két római kerámiát és üvegtöredéket leszámítva, jórészt őskori darabok. Felületünk észak-északkeleti részén jelentkeztek a késő Árpád-kori településhez tartozó objektumok: nagyrészt tároló- és füstölőgödrök, kemencék, továbbá két, egymásra merőleges, sekély árok. Egy átégett, négyszögletes tapasztás felett több egymásra helyezett nagyméretű, erősen vassalakos tömböt találtunk, helyenként mészlerakódással, ami alapján vaskohóként azonosítottuk, melyet a későbbi mezőgazdasági talajművelés erősen megbolygatott. Az esetleges építmények közül egy ovális területet lehatároló oszloplyuk-együttest említhetünk. A keleti részen két sírra bukkantunk jó megtartású csontvázakkal, melyek talán
