Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között III.
írástudók Somogyban a két világháború között III. VARGA ÉVA Az itt olvasható „életrajzi lexikon" az 1998-as és a 2000-es Somogyi Múzeumok Közleményeiben megjelent doktori disszertáció fontos része. Bár eredetileg a dolgozat függelékében szerepel, összeállítása voltaképp a szerző munkájának kiindulási pontja volt. A lexikon olyan embereket mutat be, akik az adott korban a helyi kultúra és közélet meghatározó szereplői voltak. Adótiszt és költő, postáskisasszony és költőnő, tanító és nótaszerző, apátplébános és aranykoszorús nótaköltő, stb., ha nem is voltak „nagy személyiségek", történetírásunk, a vidéki középosztály műveltségéről alkotott képünk lenne szegényebb, ha végképp megfeledkeznénk róluk. Időközben a szerzőhöz egyre többen fordultak olyan kérésekkel, amelyek megválaszolása a még publikálatlan adatok rendelkezésre bocsátását tették szükségessé (PL: Puskás Béla: Temetők üzenete, Lévai József honismereti kutatásai stb.). A tapasztalatok alapján — úgy tűnik — hasznos megjelentetni a feltárt adatokat a további kutatások 1 megkönnyítésére. Az életrajzok rekonstruálása nem volt könnyű feladat. A források egyenetlen megoszlásúak: minden személynél más és más. Néhol csupán korabeli címtárak, életrajzi lexikonok adatai, újságcikkek közlései, máshol önéletírások, visszaemlékezések segítették a munkát. Az életrajz-gyűjteményből is látható, hogy az egykori somogyi szellemi élet szereplőire összefoglaló elnevezést találni nem volt könnyű. Az írástudók — egy kicsit biblikus megfogalmazás, ugyanakkor Babits Mihály és Lukács György szóhasználatát is felidézi. A morális felelősség-vállalás igénye hangsúlyozódik benne, amely nélkül ne fogjon senki könnyelműen — a tollforgatáshoz. A mérce egységesen ez kell, hogy legyen... Babay Géza (Szekszárd (Tolna vm.), 1896. július 3. — ?) adótiszt, költő Követte hasonnevű édesapja pályáját, aki az ő születése idején állampénztári tanácsos volt Szekszárdon. Iskoláit Szekszárdon végezte. Az érettségi után rögtön hivatalba lépett, 1916-ban Tamásiban (Tolna vm.) adóhivatali gyakornoknak, a szakvizsga letétele után 1917. májusában adótisztnek nevezték ki Tabra (Somogy vm.). 1928-ban visszakerült Tamásiba, 1930-ban Szekszárdra, ahol főtiszti minőségben működött. Költői hajlamát atyjától örökölte. Már gimnazista korában kísérletezett a versírással. Berzsenyi erős hatást gyakorolt rá, később azonban felhagyott az időmértékes verseléssel, a magyar versformát választotta. Az ön képzőköri sikereknek véget vetett a háború, a forradalmak után ismét munkához látott. Többnyire irredenta verseket írt, melyekkel a nyilvánosság előtt is fellépett. Országos és helyi lapok, antológiák közölték költeményeit. Budapesti Hírlap, Daloló Szívek (II. Pápa, 1935.), Dunántúli Közélet, Kalocsai Újság, Magyar Otthon, Somogyország Lantosai (Kaposvár, 1931.), Szivárvány, Tolnamegyei Újság, Uj Idők, Uj Virradat (1936. III. évf. fényképét is hozza), Visszhang, Zalamegyei Közlemények stb. A kaposvári Berzsenyi Társaság balladapályázatán a „Galambos Juliska" a „Kis kadét tragédiája" és a „Balog Rózsi" с balladája dicséretet nyert, a társaság rendes tagjává választották. Székfoglalóját 1927. okt. 16án tartotta. 1930-ban a győri Kisfaludy Társaság ódapályázatán első díjat nyert. Munkája: Magyar ne csüggedj! Szekszárd, 1925. (Két hónap alatt 3 kiadást ért, a könyv előszavát Rákosi Jenő írta.) Irodalom: Magyar írók élete és munkái. Szerk.: Gulyás Pál. I. k. Bp., 1939. 943. p. Somogyi Helikon. Szerk.: Hortobágyi Ágost. Kaposvár, 1928. 11. p. Lovag-Veszprémi: Könyvnapi figyelő. Kaposvár, 1935. Babay József (Nagyatád, 1898. november 29. - Budapest, 1956. július 20.) író, hírlapíró (róm. kat.) A két világháború között népszerű író „törvénytelen" származású volt. (Anyja: Babay Anna) Középiskolai tanulmányait a kiskunfélegyházai intemátusban végezte, majd a budapesti Pedagógiumban a tanári pályára készült. 1916-ban bevonult katonának, 19 hónapot töltött a fronton. Irodalommal 1913-tól foglakozott. írt a kiskunfélegyházi, brassói és a pécsi újságoknak. A háború után 1920. októberétől december 20-ig a „Baranya" majd az „Őrszem" с irredenta lap szerkesztője. A társadalmi és szépirodalmi hetilap a MOVE Somogy megyei főosztályának, az Ébredő Magyarok somogyi 1 Az adatokat hasznosította pl.: Puskás Béla Temetők üzenete (Kaposvár, 2001. Szerző kiad.) с művében, és még sokan mások a honismeret terén.
